Május 27-én hivatalossá vált, hogy nincs esélye annak, hogy Suhajda Szilárd még életben legyen a Mount Everesten.
A magyar hegymászó március 23-án érkezett meg a hegy lábához, ahonnan több akklimatizációs kört is tett. Múlt szombati posztjában még arról írt, hogy az óriási széllel is meg kellett küzdenie, majd olyan fokú köhögés kínozta napokig, hogy könnybe lábadt szemekkel küszködött, de készen érezte magát a sikeres csúcstámadásra. A közvetlenül a csúcs alatt 7900 méteren található 4-es tábort kedden érte el. Némi pihenés után innen kezdte meg a tényleges csúcstámadást.
Május 24-én szerda délelőtt még bejelentkezett műholdas telefonon, nagyjából 8700 méteres magasságból, és úgy tűnt, a 8848 méteres csúcsot akár 3-4 óra alatt elérheti, azonban megszakadt vele a rádiókapcsolat. Utána már csak 8795 méternél, a Hillary-lépcső magasságánál jelzett a nyomkövetője.
Később az őt észlelő csapat elmondta, hogy a ruházata alapján egyértelműen beazonosítható volt. Amikor elhaladtak mellette életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta.
Lassan haladt a lépcső aljától fölfelé, amikor utoljára láttuk. Próbáltam beszélni vele, de nem válaszolt. Csak ment fölfelé, lassan, de biztos lábakon. Egy mindenre eltökélt ember, más fából faragták. Ahogy haladtunk lefelé, folyton visszanéztem rá, még mindig nem jutott a Déli-csúcsig. Magányos alakja volt a tájnak, nagyon aggódtam érte
– mesélte Az ExplorersWebnek a kanadai Elia Saikaly hegymászó.
Ezután pénteken egy nepáli hegyivezetőkből összeállított keresőcsapat indult a keresésére hajnalban, azonban a megadott helyen nem találták Suhajda Szilárdot. Szisztematikusan átkutatták a területet, a csúcshoz vezető utat, a hegy lábát, de nem járt sikerrel a keresőcsapat, ezért szombaton hivatalosan is feladták a keresést, egyúttal azt is, hogy még életben megtalálják.
„Az eltelt időt, időjárási és terepviszonyokat figyelembe véve semmilyen további esélye nincs annak, hogy a hegymászót életben találják, ezért a földi keresést befejezték” – írta a háttércsapat. Május 28-án még egy utolsó helikopteres repülést végeznek a hegy 2-es tábor feletti oldalának átkutatására.
Suhajda Szilárd június 29-én lett volna 41 éves. A Békéscsabán született expedíciós hegymászó kezdetben Esztergomban tanított angolt, majd azért, hogy összegyűjthesse első, 2012-es pakisztáni expedíciójára a pénzt, feladta tanári állását és Angliába ment dolgozni.
Bár számos expedíciója kudarcba fulladt, az egyik legsikeresebb magyar hegymászóként tartják számon, és három nyolcezres hegy csúcsán állt a Himalájában. 2014-ben a Broad Peak (8051 m), 2019-ben a K2 (8611 m), 2022-ben pedig a Lhoce (8516 m) legmagasabb pontját érte el, mindegyiket oxigénpalack használata nélkül. A K2-re – a Föld második legmagasabb csúcsára – első magyarként jutott fel. Ez utóbbi Erőss Zsolt 2002-es első magyar sikeres Everest-mászása után egy újabb mérföldkőnek számított a hazai hegymászásban.
Suhajda az úgynevezett tiszta mászással mozgott a hegyeken, vagyis pótlólagos oxigén nélkül haladt, ráadásul serpák segítsége nélkül. Ezt a technikát nevezik alpesi stílusnak is, ami azt jelenti, hogy a hegymászók az alaptábor és a csúcs között önerőből, a szükséges kellékeket – például sátrat, élelmet, technikai felszerelést – maguk cipelve mozognak. Másként fogalmazva: az alpesi mászás puritán, emberközeli, a körülményekhez képest „tiszta” stílust jelent.
Bár nem a mászási stílusát jellemezte, mégis expedícióinak jellegzetes kelléke volt az itthonról hozott csabai kolbász és különböző füstölt áru, amiket az alaptáborokban és a fentebbi bázisokon is előszeretettel falatozgatott.
Egy lavina miatt lett hegymászó
Suhajda többször beszélt arról, hogy mindig fontos volt számára a természetjárás, iskolásként végigtúrázta az országot, rendszeresen járt a Pilisbe és a Börzsönybe. Később már a Kárpátokban és az Alpokban mozgolódott. Az osztrák Alpokban egyszer elsodorta egy lavina, akkor határozta el, hogy elvégzi az összes túravezetői és sziklamászói tanfolyamot, amit Magyarországon lehetséges.
Erőss Zsolthoz képest (aki a 14 nyolcezres csúcs közül tízet mászott meg) Suhajda nem „falta” a hegyeket, két expedíció között jelentős időt hagyott a felkészülésre. Egy 2019-es interjúban azt mondta, sokkal inkább az expedíciózással járó „komplex élménycsomag” lelkesíti:
Mert ez nemcsak arról a két hónapról szól, hanem arról is, hogy az ember megálmodik egy célt, elkezd rajta dolgozni, megszervezi, készül rá. Ez egy életstílus. Én évek óta így élek. Mindig a következő expedícióra készülök.
A mászás számára nemcsak fizikális teljesítmény volt, hanem spirituális út is, és erről szívesen beszélt előadásokon, interjúkban, vagy írt a Facebookon. Egy 2015-ös bejegyzésben arról értekezett, mit jelent számára a hegymászás:
A hegymászás számomra az önmegvalósítás csodálatos lehetősége. Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz békére és mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség. És mindazon csoda által, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez. Nem csak az ismeretlen és a világ felfedezését jelenti odafent lenni: önmagad megismerését is. Az ember elveszik és magára talál: a test és lélek új állapotait ismered meg. Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz.
A nyolcezreseken kívül 2007-ben a Mont Blanc (4810 m) csúcsán, 2012-ben Gasherbrum I-en (6400 m) és II-n (6000–6800 m), 2016-ban pedig az Elbrusz (5642 m, 5621 m) csúcsán állt.
Nem az idei volt az első próbálkozása az Everesten. 2017 márciusában Klein Dáviddal próbált feljutni, szintén oxigénpalack nélkül. Suhajda a 6500 méteren található kettes táborban valószínűleg ételmérgezés miatt rosszul lett és visszafordult, Klein 8100 méteres magasságig jutott.
Nem sokkal indulásuk előtt interjút adott a 24.hu-nak, amiben többek között arról beszélt, hogy szigorú szabályt hoztak: nepáli idő szerint este 6-kor indul a csúcsmászás a 4-es táborból, és másnap délig meg kell érkezniük a csúcsra. Ehhez képest kedden fél hat körül indult a 4-es táborból, és este 19:30-kor járt 8795 méter magasan, vagyis nagyjából 50 méterre a csúcstól.
Beszélt arról is, hogy az expedíciós hegymászás részben a szenvedésről szól.
A legkeményebb mászókat is fel tudja őrölni az, ami ilyen magasságban fogadja őket. Lényegében összeomlik a testünk. Ijesztő látni, ahogy meglett és erős férfiak lelkileg összezuhannak odafent. A legjobb formánkban indulunk el, és várhatóan a legrosszabban térünk majd haza.
Abban a környezetben, amiben mi mozgunk, elkerülhetetlen, hogy ne szembesüljünk önmagunkkal. A halálzónában tíz körömmel kapaszkodsz az életbe. Levedled minden álarcodat. Nem tudod megjátszani magad: az vagy, aki és ami valójában vagy” – tette hozzá.
Oxigénpalackja és serpája nem, békája viszont volt
A Mount Everest palack nélküli megmászásának kísérlete világviszonylatban is kiemelkedő teljesítménynek számít: a sikeres mászások nagyjából mindössze 2 százaléka történik így. A többség – többnyire amatőr mászó – oxigénpalackkal és serpák segítségével mozog a hegyen. Nem véletlenül használ a többség pótlólagos oxigént, hiszen 8 ezer méter felett 25 százalékra csökken a levegő oxigéntartalma.
Suhajda nemcsak az oxigénpalackot mellőzte, hanem serpa segítséget sem vett igénybe: teljesen egyedül volt a hegyen, maga vitte a sátrát és az élelmét is. Ruháján egy neonzöld alapra szerkesztett NO O2 felirat jelezte a többi mászónak, hogy pótlólagos oxigén nélkül halad.
Az orvostudomány sokáig úgy hitte, mesterséges oxigén nélkül lehetetlen maradandó egészségkárosodás nélkül 8 ezer méter felett tartózkodni. Ha valaki ezt teszi, tüdő- és/vagy agyödémát kap ilyen magasságban, és jelentősen károsodhat az agya. Ezt a tézist 1978-ban cáfolta meg két osztrák mászó. Reinhold Messner megcsinálta a lehetetlent: Peter Habelerrel párban oxigénpalack nélkül jutott fel az Everestre. Messner ezt a rendkívüli teljesítményt két évvel később azzal fejelte meg, hogy szólóban is sikerült feljutnia.
Nem hódítani akart
Lapunknak 2021-ben részletesen mesélt legnagyobb sikeréről, a Föld második legmagasabb – és a legnehezebben megmászhatónak tartott – csúcsa, a K2 sikeres megmászásáról. A fájdalomra az expedíciós hegymászás természetes velejárójaként hivatkozott:
Az emberi agy egy idő után megszokja a fájdalmat. Nem mondom, hogy fel sem tűnik, de elfogadod, mert fejben is úgy készülsz egy-egy expedícióra, hogy tudod nehéz, piszok kényelmetlen, gyakran fájdalmas helyzetek várnak rád, de az a normális. Csak így juthatsz napról napra egyre magasabbra.
Többször hangsúlyozta, nem bármi áron akar feljutni a kiszemelt csúcsra:
Sosem meghódítani akarjuk a hegyet. Nem hódítók vagyunk. Vendégek.
A hegymászó felesége, Legindi Tímea, aki az expedíciók során a sajtómegjelenést és a kommunikációt intézi, szervezi. Kisfiuk, Soma 5 éves. Suhajda a Mozgásvilág magazinnak arról mesélt, az Everest-csúcsmászásra összekészített csomagjában volt egy kisfiától kapott béka („egy pici ujjbáb”) is.
