Yablonski 1996 és 2015 között 15 klubban játszott, de szélső létére mindössze egy olyan szezon akadt, amikor tíz pontnál többet szerzett. Mégis folyamatosan a reflektorfényben volt, a verekedésekkel, botrányokkal, olykor a túl őszinte nyilatkozatokkal.
Amit viszont sohasem vetett meg, az a keménység. Közel 1000 percet (pontosan 939-et) töltött a büntetőpadon, a csúcsot a 2007-08-as és a 2008-09-es idény jelentette, amikor a Binghamton Senators AHL-csapatában 228, illetve 215 percet volt büntetésben.
Bár sohasem draftolták, mégis eljutott az NHL-ig, ahol a 2003–04-es szezonban a St. Louis Blues játékosa volt. Mindössze egy meccsen kapott lehetőséget, 2003. december 30-án a Philadelphia Flyers ellen léphetett jégre, de nem hazudtolta meg önmagát: előbb Todd Fedorukkal balhézott, amiért ötperces büntetést kapott, majd megpróbált bunyót provokálni Donald Brashearrel is, de ő nem volt hajlandó ledobni a kesztyűjét.
Ha tíz évvel korábban született volna, népszerű lehetett volna az NHL-ben, de a 2000-es évekre a keményfiúk iránti kereslet szinte a nullára csökkent.
A légynek sem tudna ártani
A legtöbben az ilyen kemény fickókat valóban agresszoroknak tekintik, de a való életben gyakran ezek a srácok hihetetlenül kedvesek, és ok nélkül még egy légynek sem tudnának ártani. Jeremy szerint ő sem kivétel, sohasem feledkezik meg rokonairól és barátairól, a lányát egyedül neveli, a karján pedig egy tetoválás látható:
Az életben minden a családdal kezdődik és végződik.
„Kérdezd meg bármelyik srácot, akivel játszottam. Mindannyian megerősítik, hogy én csak egy nagy mackó vagyok. A pályán és a ringen kívül valószínűleg én vagyok a legnyugodtabb és legkedvesebb ember a bolygón” – nyilatkozta egyszer.
A ringet pedig nem ok nélkül említette: fiatalkorában amatőr ökölvívó bajnok volt Kanadában (elmondása szerint olyan edzővel is dolgozott, aki a legendás Lennox Lewisot is edzette). A kedvenc hobbija végül elvezette a vegyes harcművészetek világába, ahol ugyancsak remekül teljesített: első mérkőzésén, 2007 májusában 19 másodperc alatt győzte le ellenfelét, egy hónappal később pedig javított az eredményén, 17 másodperc alatt ütötte ki riválisát.
„Ahol én születtem, mindenki három-négy évesen kezdett el jégkorongozni. Szóval ez volt az első dolog, ami nagyon tetszett. Arról álmodoztam, hogy profi jégkorongozó leszek. A harcművészetek iránti szeretet kicsit később, 13-14 éves koromban éledt fel bennem. Azt hiszem, mindkettőből kihoztam a legtöbbet.
Télen küzdhetek a jégen, nyáron pedig az MMA-ban. Az élet jó!
– mondta.
„Levadászom azt a seggfejet!”
Két szezont lehúzott a KHL-ben az orosz HK Vityaz színeiben, ahol ugyancsak meggyőződhettek arról, hogy a jégen harcias természettel bír. A bajnokságban két szezon alatt annyi eltiltást szedett össze, hogy mindössze 24 meccset játszott.
2011-ben a Metallurg Magnyitogorszk kapusát, Georgij Gelasvilit támadta meg olyan brutálisan, hogy a szurkolók a hírek szerint képesek lettek volna meglincselni, ha bejutnak a jégre. De ugyancsak Magnyitogorszk városához kapcsolódott az a botrány is, amikor egy esküvőre készülődő vendégsereg beszólt neki, ezért két csapattársa segítségével kiosztott pár pofont az utcán.
Oroszországban két edzővel dolgozott, de amíg Andrej Nazarovval egy hullámhosszon volt, addig Jurij Leonovval nem működött a kapcsolat. Egyszer az edzésen komoly konfliktus támadt köztük.
„Nem szerettem azt az idiótát, ezt mindenki tudta. Egyszer összehívott mindenkit a pálya közepén, és beszélni kezdett. Nem értettem, mi a baj. Leonov rám nézett, és megkérdezte, miért nevetek. Azt válaszoltam: »Főnök, minden szuper, az edzés kellően intenzív.« Erre azt felelte, hogy ilyet a nejemnek mondjak. Abban a pillanatban felrobbantam, néhány srác fogott vissza, miközben azt üvöltöttem, hogy levadászom azt a seggfejet. Úgy megijedt, hogy elmenekült.”
Miután 2013-ban elhagyta a Vityazt, még két szezont játszott Észak-Amerikában, majd úgy döntött, hogy felhagy a jégkoronggal. De mint kiderült, nem végleg.
Jablonski csaknem hét éven át a családjának szentelte magát, de a múlt héten váratlanul szerződést írt alá az ECHL-ben szereplő Idaho Steelheads csapatával. Azzal a klubbal, amelyben korábban négy szezonban is szerepelt már.
Nehéz megjósolni, hogy ennyi idő után mire lesz képes a jégen, de a rivális játékosokat nem irigyeljük.
