Csütörtök este, 56 éves korában elhunyt az olimpiai bajnok sportlövő, a magyar szövetség alelnöke. Igaly Diána minden idők egyik legeredményesebb magyar sportlövője volt, többszörös világ- és Európa-bajnok, 2000-ben, Sydneyben bronzérmes, míg 2004-ben olimpiai bajnok lett skeetlövészetben.
Az athéni aranyérméről többek szerint feledhetetlen rádióközvetítésben számolt be Siklós Erik, a Magyar Rádió sportosztályának riportere, akit Igaly Diánával kapcsolatos emlékeiről kérdeztünk.
„A véletlennek köszönhetem, hogy nekem jutott az aranya. Az athéni olimpia sportlövészet-közvetítéseinél szóba sem került a nevem előzetesen. Emlékszem, Dia 2002-ben Lahtiban, egyéni világbajnoki címmel, az első magyar sportolóként kvalifikálta magát Athénra, aztán a következő évben ugyan összejött egy vb-bronz neki, de az olimpia előtt összességében mégsem úgy szállította az eredményeket, ahogy sokan remélték. Athénban az első versenynapok sikertelensége után a rutinosabb kollégák ezért váratlanul rám bízták a skeetlövészetet”.
Siklós azt mondta, úgy ment ki a lőtérre, hogy lesz, ami lesz, valahogy majd megoldja. A selejtező alatt csak egy-egy rövid összefoglalóra kellett bejelentkeznie, ami rutinfeladatnak számított, mert másfél percben kellett elhadarnia 30-40 perc eseményeit.
„Szerencsére a döntőig maradt két órányi időm, ezalatt leültem az edzőkkel, akik beavattak a lövészet szabályaiba, rejtelmeibe, és átvettem velük a szakszavakat is. Diával az olimpia előtt sok évre visszanyúló munkakapcsolatunk alakult ki, számos interjút készítettem vele. Furcsa módon versenyezni mégsem láttam soha, és az athéni döntő előtt is csak egy-két szót tudtam váltani vele. Ezért nem tehettem mást, a selejtező hangulatából és a kétórás gyorstalpalóból építettem fel a döntő közvetítését. Novotny Zoltán valamilyen hetedik érzékének köszönhetően rendelt kommentátorállást, így tudtam megfelelő körülmények között tolmácsolni a hallgatóknak Dia fantasztikus aranyérmét.
Sok szempontot figyelembe véve azóta is ezt a közvetítést tartom rádióriporteri munkásságom csúcsteljesítményének. Emlékszem, az olimpia után odajött hozzám a parlamenti fogadáson. »Már kezdek rád féltékeny lenni, mert senki sem az olimpiai aranyamról beszél, hanem a közvetítésedről« – mondta szeretetteljesen, mosolyogva, mindenfajta neheztelés nélkül.
Siklóst egy kollégája hívta fel Igaly halálhírével, ami sokkolta, megszólalni sem tudott. A sportlövőt végtelenül tiszta, egyenes, szeretetteljes emberként írta le.
„Olyan maradt olimpiai bajnokként is, mint bármely hétköznapi ember. Azért szerettem vele időről időre találkozni, mert áradt belőle a jókedv, a nyugalom, a szeretet, és a közelében mindebben meg lehetett merítkezni.”
