Az idei férfi kézilabda-világbajnokság az első olyan torna, amelyen az eddigi 24 helyett 32 csapat vesz részt. A létszámbővítéssel kinyílt az olló, és olyan válogatottak is lehetőséghez jutnak, amelyek eddig csak álmodozhattak erről.
2019-hez képest három afrikai csapat helyett hét (6 + a házigazda Egyiptom) indulhatott, az amerikai kontinenst három helyett csak azért nem öt válogatott képviseli, mert a koronavírus miatt az Egyesült Államok visszalépett még a kezdés előtt.
Ezzel a csoportmérkőzések egy része is élvezhetetlenné vált, hiszen akadnak olyan résztvevők, akik nem ütik meg a színvonalat – Uruguay például úgy jutott tovább a középdöntőbe, hogy a németektől 43-14-re, a magyaroktól 44-18-ra kapott ki.
Uruguay er videre til mellomspillet i VM etter to kamper som har endt med 14-43 og 18-44. #Egypt2021 pic.twitter.com/ayXqKXM6a5
— Christian Sørensen * (@StevieY82) January 18, 2021
Az izgalom, a dráma és a látvány hiánya állandósult a vb elején: az első két fordulóban a mérkőzések több mint fele hat vagy annál nagyobb gólkülönbséggel zárult, az első 32 mérkőzésből tíz pedig minimum 12 gólos különbséget hozott.
Jacobsen: Fontos a terjeszkedés
A dánok szövetségi kapitánya, Nikolaj Jacobsen ugyanakkor úgy véli, a sportági terjeszkedés jót tesz a kézilabdának, akkor is, ha például a címvédő 39-19-re verte vasárnap a Kongói Demokratikus Köztársaságot.
„Langyosabb meccseket kaptunk, mint egy 24 csapatos vébén, ennek ellenére én bővítéspárti vagyok” – nyilatkozta Jacobsen. „A sportágnak nincs olyan széles nemzetközi bázisa, fontos, hogy tudjunk terjeszkedni. De a középdöntőtől már megkapjuk a jó és szoros mérkőzéseket.”
Így vélekedett erről a PSG klasszisa, Mikkel Hansen is, noha a kongóiak ellen Niklas Landinnal együtt a kispadon ültek csak, a komoly osztálykülönbség miatt nem volt szükség a játékukra.
Kétélű a mostani helyzet, hiszen a terjeszkedés ötlete jó, mert remélhetőleg a jövőben egyre több válogatott jelenik majd meg a sportágon belül. Ugyanakkor nagy kár, hogy egyes csapatok komoly verést kapnak. Mégis úgy látom, hosszú távon pozitív, ha ez befolyásolhatja a kézilabda fejlődését.
Hansen szerint a kisebb csapatokkal sem unalmas játszani, mert olyan dolgoknak is a szemtanúja lehet, amivel Európában ritkán találkozik.
„Akadnak komoly különbségek a játékban. A vasárnapi mérkőzés megmutatta, hogy a kongóiak néha elképesztő dolgokat tudtak megtenni, de akadtak alapvető hiányosságaik. Érdekes látni, hogyan kézilabdáznak, milyen más ötletekkel állnak elő, amelyeket a mindennapi életben nem látunk Európában.”
Nikolaj Jacobsen is gondolt erre, szerinte a mostani emelés hatását pár év múlva meg kell vizsgálni. Ha úgy tűnik, hosszú távon nincs haszna, akkor újra vissza kell térni a 24 csapatos lebonyolításhoz.
A dán kapitány számára az is gondot okoz, hogy egy Bahrein elleni 14, és egy Kongó elleni 20 gólos sikerből nem lehet sok mindent lemérni, ebből nem tudja megállapítani, hogy hol tart csapata.
„Miután a játékosaim nem voltak nyomás alatt, nem kényszerítették őket döntésekre, ezért nem tudom, hogy állunk. Az csak a középdöntőben derül ki, ellenfeleink voltak ennyire gyengék vagy mi játszottunk jól. Mert erre nem kaptunk választ.”
Látszik a szakmai munka és a tudatos kézilabda
Pásztor István 215 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, megjárt három világbajnokságot, négy Európa-bajnokságot és egy olimpiát, így ő testközelből is érezhette, milyen, ha gyengébb riválissal kerül szembe.
Az egykori kiváló balszélső a 24.hu-nak elmondta, összességében egyetért Jacobsennel, szerinte is van létjogosultsága a 32 válogatottnak – akkor is, ha születnek olyan eredmények, amelyek nevetségesnek tűnhetnek.
„Még a legeslegutolsó és leggyengébb csapaton belül is vannak tehetségek. Akár például a Zöld-foki Köztársaságban is, ahol jó fizikumú és jó mozgású srácokat láttam. De beszélhetünk Angoláról vagy a több afrikai válogatottról, ahol a kondicionális képességek megvannak, és az egyre több külföldi és tapasztalt edzőnek köszönhetően látszik a szakmai munka és a tudatos kézilabda.”
Példaként az Egyesült Államokat hozta fel, ahol svéd szakemberek próbálkoznak, pechjükre a koronavírus miatt lemaradtak a vébéről.
Sokaknak az a véleménye, és ezzel egyet is értek, hogy ha egyszer az amerikaiak ráállnak a kézilabdára, az nem lesz jó mindenkinek. Mert az ottani erőforrásokkal és erőnlétbeli képességekkel, ha nagyon akarják, utolérik a világot.
Nincs olyan csapat, amelyben ne lenne érték
Pásztor szerint a bővítés a sportág érdekeit szolgálja.
„Azt látjuk, hogy mindenki megtanul kézilabdázni. Nem az van, mint 20-25 éve, amikor a harmadik világból érkező csapatok játékosai bután mozogtak a pályán. Jó nézni, ahogy játszanak, csak valamivel alacsonyabb szinten.”
Első kézilabda-világbajnokságán, 1993-ban játszott is az amerikaiak ellen, és felidézte, hogy a vébét követően klubja, az Elektromos Darrick Heath személyében amerikai átlövőt szerződtetett.
„Akkor Dél-Koreát leszámítva az ázsiai és afrikai csapatok még nem igazán voltak olyan szinten, hogy számolni kelljen velük.”
Az uruguayi válogatott szövetségi kapitánya, Jorge Botejara a vébé előtt azt mondta, fő céljuk, hogy kihasználják a világbajnokság nyújtotta lehetőségeket, a játékosok komoly mérkőzéseket játszanak, és esetleg néhányan eladják magukat európai ligákba.
Pásztor szerint erre néhány jó szemű menedzser segítségével lehet is mód.
Szinte az összes csapatban van olyan játékos, akire akár Európában is felfigyelhetnek. Sőt inkább úgy fogalmaznék: nincs olyan csapat, amelyben ne lenne olyan érték, akire érdemes lenne odafigyelni.
