A múlt héten derült ki, hogy jelentősen megemeli a kormány a jövő évi tokiói nyári, és a 2022-es pekingi téli olimpia magyar bajnokainak és helyezettjeinek állami díjazását.
Az eddigi
- 35 millió helyett 50 millió forint jár egy aranyéremért,
- az ezüstérem jutalma 25 millióról 35,7 millió forintra,
- a bronzéremé húszmillióról 28,5 millióra emelkedik,
- de még a nyolcadik helyezésért is 2,8 millió forint jár az eddigi kétmillió helyett.
A hírek alatt kirobbanó érzelmi alapú kommentháború azt sugallja, megosztja a közvéleményt az emelés, és az, hogy sok vagy kevés nettó 50 millió forint az aranyért. Az üzleti szereplőkből és a sportszféra egyes szereplőinek bevonásával megalakult Magyar Sport Üzleti Szövetség (MASÜSZ) szerint viszont nem ez az igazi kérdés. Inkább az,
A hiteles válasz reményében a MASÜSZ összehasonlította, hogy a 2016-os riói olimpia után mely országok mekkora olimpiai díjazásban részesítették sportolóikat, majd megvizsgálta, milyen összefüggést mutat mindez a vizsgált nemzetek egy főre jutó GDP-jével.
Első olvasatra a vizsgált 16 ország esetéből az alábbi két megállapítást vonták le:
- az 50 millió forintos díjazás nemzetközi viszonylatban is magas, főleg, ha tudjuk, hogy az érmesek Magyarországon 35 éves koruk után ennek az összegnek akár a többszörösét is kiadó olimpiai életjáradékot is kapnak.
- Minél alacsonyabb az egy főre jutó hazai termék, annál magasabb az olimpiai aranyért járó állami díjazás.
A MASÜSZ arra a következtetésre jutott, hogy „ahol a sport piaci, üzleti megközelítése mind a vállalatok, mind a sportolók, sportegyesületek és sportszövetségek szintjén erős, a piac – csúnya szóval – eltartja és honorálja sportolóik sikereit”. Azokban az országokban viszont, ahol a szereplők nem tudnak megfelelően kommunikálni egymással, nincsenek megfelelő piaci benchmarkok, bejáratott üzleti modellek és ezt segítő szakmai szervezetek, ott kényszerűen nagyobb az állami szerepvállalás.
Adódik a kérdés, hogy hazánkban, ahol kicsi a piac, és minimális megszakítással az elmúlt nyolcvan év sportpolitikája is arra terelte a piaci szereplőket, hogy a jelentős mértékű állami sportfinanszírozás mellett csak keveset (az utóbbi évtizedben szinte egyáltalán nem, vagy csak a társasági adójuk terhére költsenek a sportszponzorációra), érdemes-e egyáltalán piaci alapú sportról, hovatovább arról beszélni, hogy egy-egy olimpiai arany megszerzése előtt, után élsportolóink márkaépítésbe, kommunikációs kampányba kezdjenek azért, hogy a vállalati szférából monetizálják tudásukat, sikereiket.
A MASÜSZ válasza határozott igen. Véleményük szerint megfelelő sportolói márkával és kommunikációval ez a pénz reálisan megkereshető ma Magyarországon üzleti alapon is egy olimpiai bajnok sportolónak.
„A piacon jelen van ez a forrás, de sokkal szerencsésebb lenne, ha a sportolók mint hiteles, valós teljesítményt felmutató emberek kapnák meg a nyilvánosságot a közösségi médiában, és ezen keresztül azokat a piaci forrásokat, amelyekkel a mostani állami támogatásokhoz hasonló szintű jövedelemre tudnának szert tenni. Ehhez a sportolói oldalról szükség van edukációra, nyitottságra és arra, hogy egy asztalhoz tudjanak ülni az üzleti oldallal, hogy közösen tudják letenni a sportszponzorációs piac, a sportgazdaság alapjait. Mi azért jöttünk létre, hogy segítsük ezt a folyamatot, hogy
előbb-utóbb, amikor jelentősen csökkenteni kell a sportban megjelenő adóforintot, hovatovább idővel kivezetik a taót, ne essen össze a magyar sport
– mondta a 24.hu megkeresésére Nagy László, a Havas Sports Entertaiment magyarországi igazgatója, a MASÜSZ alapítója.
Apró adalék mindehhez: az elmúlt tíz évben az elérhető állami források kimaxolása mellett erre csupán egyetlen sportoló, Hosszú Katinka volt képes – lásd az Iron Lady brand felépítését, táplálékkiegészítőket, motivációs könyveket –, hála elsősorban exférjének, Shane Tusupnak, aki az amerikai sportgazdasági mintát ötvözte eredményesen a magyar viszonyokkal. Ergo a magyar sportpiac szereplőinek, kiváltképp az élsportolóknak a megfelelő oktatása nélkül a sportsiker piaci alapú monetizációja e pillanatban elképzelhetetlen, ugyanis egyelőre semmi sem kényszeríti rá erre sem a sport, sem az üzleti oldal szereplőit.
