1976-ban Montreal kapta meg az olimpiai rendezés jogát, és a kanadai város nagyon ki akart tenni magáért, ezért adósságokba verte magát, hiszen az eredeti költségvetés a duplájára emelkedett. A müncheni terrortámadás miatt már a biztonsági kérdéseket sem lehetett félvállról venni, 16 ezer rendőrt mozgósítottak a játékok idejére.
A 178 fős magyar delegáció a korábbi játékokhoz képest visszafogottabb teljesítményt nyújtott. Csupán négy aranyat nyertünk, az öt ezüst mellett 13 bronzot is szereztek sportolóink.
Összességében ugyanakkor sok kiemelkedő teljesítmény akadt: a játékok legeredményesebb sportolója a keletnémet úszó, Kornelia Ender négy arany- és egy ezüstérmet nyert.
A férfiak úszóversenyeiben az amerikai John Naber végzett ugyancsak négy arannyal és egy ezüsttel úszásban. A kubai Alberto Juantorena lett az első, aki ugyanazon olimpián megnyerte a 400 és a 800 méteres síkfutást, a finn Lasse Virén megvédte 1972-es címeit 5000 és 10 000 méteren.
A játékok csúcsmeglepetését azonban egy bűbájos kislány, a mindössze 14 éves Nadia Comaneci jelentette, aki öt nap alatt hétszer kapott maximális tíz pontot a gyakorlatára, végül három arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel tért haza Romániába.
Nem lehetett megtörni
A sikerek ellenére azonban a klasszis sportolónak cseppet sem volt irigylésre méltó élete. Az biztos, hogy nagy szerencséje volt, amikor a túl aktív kislánynak a tornát javasolták, így már az óvodában megismerkedett az alapokkal.
Hatéves korában fedezte fel Károlyi Béla, aki kiválasztotta a lakóhelyén Ónfalván (románul: Onesti) induló egy kísérleti tornaiskolába. Tízévesen, 1971-ben indult először nemzetközi versenyen, majd 1975-ben berobbant a nemzetközi sportéletbe, hiszen a norvégiai Skeinben rendezett Európa-bajnokságon négy aranyat nyert, csupán talajon kellett beérni egy második hellyel.
A többiek tehetségesebbek voltak, de én jobban koncentráltam. Engem nem lehetett megtörni. Ha az edzőm 25 fekvőtámaszt kért tőlem, 50-et csináltam. Jobb akartam lenni mindenkinél, de nem tudom, miért
– írta 2003-ban megjelent Letters to a Young Gymnast (Levelek egy fiatal tornászhoz) című könyvében.
„Sokkal keményebben dolgoztam, mint bárki más. Napi hat órát edzettem, kivéve csütörtökön és vasárnap, amikor csupán hármat. Ha sikeres akarsz lenni, akkor ezt teszed vagy hazamész. Bármelyik sportágban sikeres lettem volna, cseppet sem sajnálom, hogy ennyi időt töltöttem vele. Harminc évvel ezelőtt az emberek azt mondták, hogy egy tízéves lány nem tud annyit csinálni, mint egy fiú, mert törékeny. De miért nem? Egyenlőnek kellene lenni. A lányok lehet, nem tudják, mire képesek, ezért segíteni kell nekik” – nyilatkozta a BBC One 2014-es Tumble című show-műsorában.
A tökéletes 1.00
Az olimpia előtti tesztversenyen is remekelt, így Montrealba sem esélytelenül utazott el. Ami ott történt, minden várakozást felülmúlt: egyéni összetettben, felemás korláton és gerendán olimpiai bajnok lett, a csapattal ezüstöt szerzett, míg talajon bronzérmet akasztottak a nyakába.
Sikere a játékok hivatalos időmérő partnere, az Omega mérnökeit is meglepte, az eredményjelzőket ugyanis nem készítették fel arra, hogy 10.00-t tudjanak mutatni. Egy Guardian-cikkből kiderül, hogy ugyan a versenyek előtt felvették a kapcsolatot a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, feltéve a kérdést, nem lenne-e jobb a tradicionális, három számjeggyel bíró eredményjelzőket modernizálni, de azt a választ kapták, hogy tökéletes versenyzés, így 10.00-s pontszám nem lehetséges.
Így jött el a montreali olimpia második napja, július 18-án Comaneci hibátlanul versenyzett, a bírák pedig a svájci céget képviselő Daniel Baumat felé fordultak kétségbeesetten.
Az egyik bíró felém fordult, és megkérdezte, mit tegyek? Mondtam, hogy akár 1.00-t, akár 100-at is tudunk jelezni, de 10.00-ra nincs lehetőség
– emlékezett vissza Baumat.
Így fordulhatott elő, hogy minden idők első maximális pontszámú tornagyakorlatára Comaneci egy tökéletes 1.00-t kapott, amit később még hatszor meg kellett ismételni.
„Mindenki meglepődött, hogy egy 14 éves képes erre a szintre, én viszont akkor még nem tudtam, hogy ilyen rendkívüli dolgot vittem véghez. Persze, reméltem, hogy nyerek egy érmet, és bíztam benne, hogy az arany lesz. Tudtam, hogy jó vagyok, de azt nem, hogy egyedülálló dolgot vittem véghez” – nyilatkozta később Comaneci.
A törékeny, 150 cm magas, csupán 40 kg testsúlyú kislányra ketten is felfigyeltek. Egyikük, Bart Conner az olimpia előtti Amerika-kupán ismerkedett meg vele, akkor készült a híres (már-már történelmi) fotó, ahol az amerikai tornász puszit nyom a román lány arcára.
A másik Nicu Ceausescu, a román diktátor Nicolae Ceausescu 24 éves fia volt.
Csapdába kerülve
A Kis herceg, csak így hívta a szerető nép, miközben Nicuról elterjedt a vadállatmítosz is. Több súlyos autóbalesetét eltussolták, életét a szerencsejáték, az alkohol, az orgiák és a hihetetlen fényűzés jellemezte. Neki nem lehetett nemet mondani, aki megtette, egy életre megtanulta a leckét, mert elvesztette a munkáját, a családtagjai börtönbe kerültek – jobb esetben.
A pletykák szerint megpróbálkozott az öngyilkossággal is, fehérítőt ivott, de túlélte, a rezsim pedig eltitkolta a botrányt. Ugyanakkor Nadia tagadja, hogy ez történt, mint ahogy azt is, hogy Nicu kegyetlenül bánt vele, és állítólag megerőszakolta, verte és letépte a körmeit.
A tagadásnak éppen édesanyja nyilatkozata mond ellent, a Guardian 2006-os cikkében idézte Alexandrina Comanecit.
„Nicu játékszerként használta Nadiát a saját szórakoztatására. 17 évesen megerőszakolta. Amikor arra gondolok, milyen időszakon ment keresztül a lányom, hogy a fejétől a talpáig tele volt kék foltokkal és zúzódásokkal,
akkor elképzelem, hogy Nucut a nyelvénél fogva felkötöm és nézném, ahogy meghal. Ennek az embernek egyetlen rendes halál sem lenne elég jó.
Erdei utakon menekülve disszidált
A törékeny lány nővé érett, hízott, majd az 1980-as olimpián is nyert még két aranyat és két ezüstöt – bár az egyéni összetett versenyt (ahol második lett a szovjet Jelena Davidova mögött) állítólag elcsalták.
1984-ben vonult vissza, a Los Angeles-i olimpiára már csak megfigyelőként utazott ki, így láthatta egykori edzőjének új tanítványát, Mary Lou Rettont, aki két-két ezüst és bronz ellett megnyerte az egyéni összetettet.
Károlyi Bélával azonban egy szót sem válthatott, a román delegáció nem engedte, egész végig figyeltették. Otthon valóban fogoly lett, néhány moszkvai és kubai utat leszámítva sehová sem mehetett.
„Az életem sötétségbe lépett. Megfosztottak attól a kis extra pénztől, amely tényleg megváltoztatta a családom életét. Sértő volt, hogy amíg egy átlagembernek lehetősége volt utaznia, addig nekem nem.
Úgy kellett tennem, ahogy utasítottak. Ha Károlyi nem disszidál, akkor is figyeltek volna rám, de így még inkább őriztek. Fogolyként kezdtem érezni magam
– írta könyvében.
1989. november 27-én éjjel, néhány héttel a román forradalom kitörése előtt egy kis csoport tagjaként hat órát sétált a sáros erdei utakon, hogy elmeneküljön. A Magyar Hang tavaly azt írta, hajnali 4 óra 45 perckor Kiszombor határában két magyar határőr találkozott egy Romániából érkező hétfős csoporttal. A zöldhatáron illegálisan átkelők közül megszólalt egy fiatal nő románul: „Nadia Comaneci vagyok.”
A magyar határőrök értetlenül néztek, mire a nő cigánykerekezni kezdett a fagyos talajon. Bizonyítani szerette volna, hogy ő az a sportoló, aki öt olimpiai bajnoki címet szerzett pályafutása során.
20 év ismeretség után házasság
Magyarországról Ausztriába, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol nem fogadták kitörő örömmel, hiszen az a hír járta, hogy eddig fényűző életet élt Nicu Ceausescu oldalán. Mintha ez nem lett volna elég, a szökést vezető, ácsként dolgozó Constantin Panait azzal a sztorival állt elő, hogy románc fűzi a sportolóhoz.
Nadia csöbörből vödörbe került: Panait minden pénzét elszedte, nem engedte el maga mellől, abba sem egyezett bele, hogy felvegye a kapcsolatot Károlyi Bélával. Depresszióba süllyedt, de egyszer csak jött a megoldás Alexandra Stefu személyében, aki Károlyi kérésére találkozót eszközölt ki.
Stefu komoly összeget ajánlott fel Panait számára, hogy találkozhasson Nadiával, akin látta, baj van. Az ács is érzékelhette a veszélyt, mert másnap reggel 150 ezer dollárral lelépett, Nadia pedig ismét szabad lett.
Összeköltözött Stefuval és elkezdte újjáépíteni az életét. Közben felbukkant életében Bart Conner, akivel egy All-Star tornacsapatban turnézni kezdett. Conner az 1976-os puszitól kezdve figyelemmel kísérte Comaneci pályafutását, és nagy örömmel nyugtázta, amikor kiderült, hogy az Amerikába menekült tornász fellép az NBC késő éjszakai műsorában, a Pat Sajak Show-ban. Elment a helyszínre és rózsacsokorral üdvözölte – így történt meg az újabb kapcsolatfelvétel.
Egy turné során jött a szörnyű hír, Stefu egy tragikus búvárbalesetben meghalt. A legjobb barátja, Conner nyújtott neki támogatást, és a kapcsolatból szerelem, 1996-ban pedig házasság lett. Az esküvőt Bukarestben tartották, amit élőben közvetített a televízió. A pár fia, Dylan 2006-ban született meg.
Comaneci azóta is aktív életet él, ő Román Torna Szövetség és a Román Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke, Románia sportnagykövete.
Kiemelt kép: Bettmann /Getty Images
