Ahhoz, hogy megértsük, miért szünetel több mint fél éven keresztül egy százmillókat vonzó esemény, ismernünk kell az amerikai major ligák rendszerét. A csúsztatott bajnoki idények lényege, hogy minden sportág nagyjából egyenlő, vagy legalábbis megközelítőleg hasonló arányú figyelmet kapjon, mint a többi. A bajnokságok egymáshoz képest szándékosan elcsúsztatva indulnak, hogy a sportszeretők az egész naptári évet tekintve a lehető legtöbb időt töltsék a képernyők előtt, vagy éppen a stadionokban, csarnokokban. Az első a sorban az MLB (idén március 20-án kezdődik a szezon), vagyis a profi baseball liga, majd összel sorrendben jön az NFL, az NHL és az NBA.
A döntő után a foci olyan hirtelen ér véget, hogy szó szerint megteremtődött az igény egy offseason bajnokságra. Azt gondolhatnánk, hogy az NFL népszerűsége miatt gyerekjáték összerakni egy ilyen ligát, de a helyzet az, hogy egy teljesn új brandet felfuttatni nem könnyű dolog, még akkor sem, ha látszólag minden megvan hozzá.
XFL, a csúnya bukás
Viszonylag kevesen emlékeznek, de 19 évvel ezelőtt már megpróbálkoztak egy offseason ligával, a sorozat neve XFL lett. A bajnokság nevében az X az extrémet volt hivatott jelölni. Hogy miért volt extrém az XFL? Többek között azért, mert a megváltoztatott szabályok lehetővé tették a nagyobb ütközéseket, a látványos megmozdulásokat. A bírók az ütközéseket sem nézték olyan szigorú szemmel, az egész kezdeményezés fele inkább show volt, mint sport.
Az XFL legnagyobb problémája a tétnélküliség volt, ami gyakorlatilag kiölte a lényeget a játékból. Mert ha nincs tét, akkor nem szívesen töri ripityára magát ez ember csak a buli kedvéért. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy az új liga elment szórakoztató irányba, mivel az egyik tulajdonost és ügyvezetőt Vince McMahonnak hívták, aki a WWE pakrátorszervezet akkori vezére volt. McMahonről azon kívül, hogy nemcsak üzletember, de pankrátor is, annyit érdemes tudni, hogy verekedett már Donald Trumppal is a ringben.
Az XFL és az AAF között vannak hasonlóságok, de inkább több a különbség. Mindkét ligát 8 csapattal indították el, szándékosan olyan városokat érintve, ahol viszonylag kevés major sportcsapat van. A lebonyolítási rendszer is hasonlóan működik az XFL-hez, a mezőnyből 4 csapat jut be a rájátszásba, akik aztán egyeneskieséses meccseken döntik el, hogy ki jut be a döntőbe.
Érdemes komolyan venni
A legnagyobb különbség az AAF és az XFL között, hogy az új liga koncepcióján nem változtattak sokat az eredeti bajnoksághoz képest. Hogy miért? Mert rájöttek, hogy az offseason sorozatnak lényegében ugyanolyan funkciót kell betöltenie fogyasztók körében, mint az NFL-nek. Charlie Ebersol és Bill Polian filmesek akkor jöttek rá, hogy lehetne egy jó offseason bajnokságot csinálni, amikor az XFL izzadságszagú showjáról forgattak az ESPN 30 for 30 sorozatának.
Az AAF eddig olajozottan működik, a szurkolók szeretik, a meccsek hajtósak. A játék és az iram persze meg sem közelíti az NFL szintjét, de összességében szórakoztató nézni, ami a pályán történik. Íme, az első játékhét 10 legjobb pillanata:
