Komoly hazai és nemzetközi visszhangot váltott ki a phjongcshangi téli olimpián síakrobatikában induló Swaney Elizabeth mutatványa, miközben ő nem tett mást, mint kihasznált egy kiskaput és fizetős olimpikonként szerepelt az ötkarikás játékokon.
Eine wahre Olympia-Heldin. 💪👍😄 #swaney #pyeongchang2018 #freeskiing pic.twitter.com/NIPH6qwah8
— Marco (@MarcoSk__) 2018. február 19.
Swaney Elizabeth éppen csak a legfrissebb példa, lehet rá köpködni a versenysport kőkemény profizmusa irányából, lehet érte rajongani az olimpiai eszmét nézve, de igazából ő csak haszonélvezője a rendszernek. Nem szorul rá a védelemre, azonban leszögezhető az is, mivel saját pénzből finanszírozta a kvalifikációt, tulajdonképpen nem tett mást, mint talált egy kiskaput és bevásárolta magát az ötkarikás játékokra.
Lássuk, milyen teljesítmény kellett ahhoz, hogy Swaney kijusson az olimpiára!
A Forma-1-hez hasonló „Szuperlicenc” (lásd jobbra a keretest) papíron létezik a síakrobatikában is, viszont Swaney „Bözsi” esete azt mutatja, hogy ezt inkább amolyan licencecske.
A komoly hazai és nemzetközi médiavisszhangot kiváltó csúszkálás után kiderült, hogy a 33 esztendős sportoló úgy kvalifikálta magát a pjoncsangi játékokra, hogy elutazott egy rakat világkupaversenyre, ahol az olimpiaihoz hasonlóan biztonsági produkciót mutatva elegendő pontot gyűjtött a kvótához.
Swaney idén két, tavaly hat, míg 2016-ban további két világkupaversenyen állt rajthoz, a tíz alkalomból mindössze egyszer történt meg, hogy nem kettessel kezdődött a helyezési száma, 2017. december 22-én 13. lett a kínai Secret Gardenben rendezett viadalon – 15 induló közül…
A síszövetségnek tudnia kellett volna
Sejthető volt tehát, hogy Swaney az ötkarikás játékokon sem váltja meg a világot, bár annál azért mindenki többet várhatott, minthogy szinte gyakorlatok nélkül, egyszerűen lecsúszik a pályán, amely végén utolsóként végez és csak azt a két versenyzőt előzi meg, akik buktak.
Persze hiába mondják, hogy a magyar résztvevő senkitől sem vette el a helyet, rém kellemetlen az, hogy a Magyar Síszövetség úgy adta áldását az indulásra (egyúttal a szakági szövetségekre hallgató MOB is), hogy tavaly senki (!) sem látta versenyezi.
Legalább egy videót illett volna megnézi róla, főleg mivel már a világkupákon is hasonló volt a „taktikája”.
Kell-e felelőst keresni és ha igen, ki az?
És innentől kezdve már nem Swaney és nem is a MOB a hibás. Inkább a Nemzetközi és a Magyar Síszövetség és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság.
- Amennyiben játék és szeretnénk olyan sportemberek látni, mint Eddy, a Sas; Eric, az Angolna; a félmeztelenül vonuló nyári-téli olimpikon, a togói Pita Taufatofua; vagy éppen Swaney Elizabeth, nos, akkor örüljünk a névtelen hősöknek, tartsuk magunkat a „Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel” eszméhez és ne tegyük a gúnyolódás céltáblájává a hétköznapi sportembereket.
- Ha viszont az olimpiára komoly, eredmény- és teljesítmény centrikus eseménykét tekintünk, akkor jóval szigorúbb kvalifikációs szabályokra van szükség, hogy a sportturisták ne juthassanak ki a játékokra.
És azért inkább ez tűnik versenyképesnek, az ókori görögök sem a legrosszabb, hanem a legjobb harcosaikat küldték el az olimpiára, az újkori játékokon is szükséges lenne egy bizonyos szintű tudásminimum.
Így talán még a maximális versenyző létszám betartása is kisebb gondot jelentene. Kapjanak lehetőséget a feltörekvő országok, legyen minél több nemzet ötkarikás résztvevő, azonban, aki nem tud úszni, az ne menjen a vízbe. Akkor sem, ha fizet érte.
Az említett kettősség nem fog menni, más kérdés, hogy a nagy bajnokok mellett a különleges teljesítményt nyújtókra emlékeznek legtöbben. Így elképzelhető, hogy Swaney nevét is többen megjegyzik, mint valamelyik ezüst-, vagy bronzérmesét. Talán még egyszer film is készül az állhatatos leányzóról.
