Az idény közben távozott az NB I-es Kisvárda női csapatának kispadjáról. Miért?
Karácsony előtt nem sokkal csak négy pontunk volt. A vezetők úgy ítélték meg, hogy váltaniuk kell. Nincs ebben semmi különös, egy edző életében ez benne van – érzékeltette az edzői hivatás nehézségeit Kovács Péter, az elmúlt évszázad legjobb kézilabdázójának választott 62 éves szakember.
Sokáig nem maradt csapat nélkül. Hogy került képbe a tizenöt magyar bajnoki címmel, BEK-győzelemmel büszkélkedő Vasasnál, amely azonban 2008 óta a másodosztályban szerepel?
Csík János edző, aki annak idején a ’70-es években sok sikert ért el az angyalföldiekkel, jelezte, hogy nem lát esélyt a feljutásra és tavasszal nem akarja folytatni a munkát. Markovits László klubelnök úr megkérdezte, vállalnám-e a csapat irányítását. Igent mondtam. Azt hiszem, a Vasasnál dolgozni rangot és megtiszteltetést jelent. A csapat neve még most is jól cseng Európában. Egyébként kellemesen csalódtam, sokkal gyengébb csapatra számítottam. Ami külön is megfogott, az a nagyszerű csapategység. Nagy öröm számomra, hogy egyetlen külföldi játékossal bajnokok lettünk és jövőre ismét a legmagasabb osztályban szerepelhetünk.
Huszonegy győzelemmel és három vereséggel jutott fel tanítványaival az élvonalba. Mire számít az NB I-ben ?
Sokat szeretnénk tanulni, de úgy, hogy természetesen bennmaradjunk a legjobbak közt. Nyilván lesznek kudarcaink, ráadásul a Fáy utcai csarnokot átépítik, ezért hazai mérkőzéseinket a Népfürdő utcában játsszuk majd.
Négyszer szerepelt a világválogatottban, játékosként hatszor lett magyar bajnok, 1982-ben a Honvéddal elhódították a BEK-et, a Grosswaldstadt csapatával pedig a sokak szerint a világ legerősebbnek tartott bajnokságában, a német Bundesligában is a csúcsra jutott. Többször is felmerült, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya lesz. A sportági zuhanyhíradó szerint Mocsai Lajosnak is szerepe volt abban, hogy ez nem jött össze.
Ezt utóbbi nem tudom megerősíteni. Az biztos, hogy Lajos nagyon nagy tekintélynek számít a kézilabdában. Egyébként az én korosztályomból alig-alig dolgozik valaki a sportágban. Pedig 1980-ban és 1988-ban negyedikek voltunk az olimpián, 1986-ban pedig ezüstérmet nyertünk a svájci világbajnokságon, ami az eddigi legnagyobb siker a magyar férfi kézilabdában.
Takács Gábor
