2015. szeptember 21-ig a veszprémi kézilabdázás legújabb kori projektje a pontosan kijelölt sínen haladt. Aznap azonban a BL-szezon első fordulójában a bakonyiak döntetlenre (27-27) végeztek a lengyel Wisla Plock otthonában, és órákkal később már tudható volt, az együttest a továbbiakban nem a csapatot először Final Fourba juttató, majd egy évvel később annak is a döntőjéig vivő tréner, Carlos Ortega irányítja.
A Wisla elleni pontvesztést megelőzte az amúgy nem túl jelentős Klub Világbajnokság döntőjének elvesztése, de a lengyelek elleni eredmény nem tűnt egy a szezon végére koncentráló csapat esetében jóvátehetetlen bűnnek – korábban már kapott ki a Barcelona és a Flensburg is a Plocktól.
Ebben a pillanatban sok minden megbicsaklott, hiszen addig a beütemezettek szerint haladt az együttes felépítése és az eredményesség alakulása is. A vezetők valami megfoghatatlan indíttatásból, a kézilabda világától igencsak idegen módon rúgták ki az edzőt. A nyilvánosság felé az indoklásban Fonyó Károly akkori elnök arról beszélt, hogy Ortega nem tudta kezelni a sztárokat, aminek viszont előzetesen semmilyen jele nem mutatkozott.
A klubvezető azt is nyilatkozta:
Javier abszolút élvezi a bizalmat. Az új tréner kinevezéséig ő tartja majd az edzéseket és ő irányítja a társaságot a mérkőzéseken is.
Carlos Ortega örök másodedzője, Javier” Xavi” Sabate ezzel kilépett a fényre. A barátja keze alatt végzett évtizednyi munkába beleszürkült szakember nem is gondolkodott másban, mint korábbi főnöke munkájának átmeneti folytatásában.
A győzelem Ortega érdeme, én keveset tudtam az ő munkájához ma hozzátenni. Ő fantasztikus munkát végzett itt három évig
– nyilatkozta a vezetőedzőként megélt első BL meccse után Sabate. A mából visszanézve már még pikánsabb a történet, hiszen azt a meccset mostani utódja, Ljubomir Vranjes Flensburgja ellen nyerte meg a csapat. Ha úgy tetszik Xavi Sabate közvetítésével az előd legyőzte az utódját.
Átmeneti megoldásból végleges
A kézilabdázásban szezon közben szakmailag magasan jegyzett edzőt találni, aki ráadásul az eredményesség ígéretével vehet át egy másik ember elképzelései alapján évek alatt felépített rendszert, nem egyszerű. Pláne akkor nem, ha a sportág felsőbb köreiben abszolút szokatlan és nem az etikett szerint való vezetői attitűd miatt üresedett meg a pozíció.
Xavi Sabate pedig egyre egyenesebb derékkal járt. A gépezet vele is, nagyjából elődje műszaki tervei alapján, megfelelő eredményekkel zötykölődött. Az újabb megszólalásokban már Kálomista Gábor társelnök egyértelműsítette, hogy Xavi immáron a csapat teljes jogú mestere.
Ennek egyértelmű bizonyítéka volt, hogy az addig egy személyben átmeneti mindenesként kezelt Sabate 2016. februárjában egyszer csak segédedzőt is kapott, ráadásul egyértelműen a személyéhez köthető spanyolt, az azonos kézilabdagyökerekkel rendelkező Moyát. Addigi pályája legfontosabb szakmai és egyik legfontosabb emberi kapcsolatát eközben Sabate elvesztette, barátjával Carlos Ortegaval megromlott a viszonya azok után, hogy teljes jogú irányítóként foglalta el annak korábbi posztját. A Veszprémben maradás frusztráló következményei mellett élete nagy lehetőségét is kínálta a korábban videóelemzői életpályát futó Sabaténak.
Feljebb, egyre feljebb
Az események a Dorkát házastul Óz birodalmába repítő hurrikán sebességével zajlottak. Sabatét a csúfos dujsebajevi Eb-bukás után néhány héttel, március 11-én a magyar válogatott ideiglenes szövetségi kapitányává nevezték ki. Ekkor 166 napnyi vezetőedzői tapasztalat állt birtokában.
A Magyar Kézilabda Szövetség elnöksége a két szerbek elleni – a magyar férfi kézilabda-válogatott középtávú jövője szempontjából sorsdöntő – világbajnoki selejtező dirigálásával bízta meg.
Ha a labdajátékokat figyeljük, akkor talán Van Basten 2004-es holland labdarúgó-válogatott élére történt kinevezése hasonlítható ehhez, aki az Ajax 2-nél töltött be előtte másodedzői feladatokat.
Mindez elsősorban a Veszprém lobbierejének köszönhetően történhetett. Mire az ominózus selejtezőkre sor került, és azokat abszolválta, Xavi Sabate már lényegesen többet tapasztalt meg az edzői szakmából, mint amire valójában vágyott volna.
2016. május 29. a veszprémi kézilabdázás egyszerre piros és egyszerre fekete betűs napja. Az együttes gigászi csata után, a Kielt hosszabbításban verve jutott be a FinalFour döntőjébe, hogy ott a külső szemlélő számára megmagyarázhatatlan módon kilencgólos előnyt adjon le negyed óra alatt a Kielce ellen.
A pad előtt a fordulatot tehetetlenül szemlélő Sabate, miközben saját magának egy életen át kísértő élményt szerzett, sokak szemében egyik pillanatról a másikra bűnbakká vált. Az a felvetés viszont mindenképpen relevánsnak tekinthető, hogy egy nagyobb meccselési rutinnal rendelkező edzővel máshogy is alakulhattak volna a dolgok.
A közönség és a vezetőség bizalmát Sabate addig a megszerzendő trófeák képében megjelenő sikerrel vett akadályoknak köszönhetően elnyerte. A SEHA Liga elődöntőjében és a Magyar Kupa fináléjában Sabate mellé állandó segítőnek szegődő négylevelű lóherét csak egy picivel kellett volna jobban tápozni, hogy a szezon tökéletesre kerekedjen, de a két korábbi megnyert hetes párbaj után a legfontosabbat, a Kielce ellenit elvesztette a Veszprém. Ráadásul, hogy mindennél jobban sajogjon a seb, a Kielce hihetetlen fordításának levezénylője Sabate kapitányi elődje, Talant Dujsebajev volt.
Irdatlan meccsszám
Ekkor, az országos sokk után jött el a pont, amikor a vezetőség joggal állíthatta volna fel a padról Sabatet, mégis kitartott mellette. Viszont embertelen terhet tett a vállára azzal, hogy nemcsak, hogy elindította a csapatot a végigjátszandó magyar bajnokság mellett a SEHA Ligában is, de szeptemberben kiderült a selejtező teljesítése után marad a válogatott kapitánya is.
Egész szezonban szinte másról sem esett szó, mint hogy mennyi meccset játszik a Veszprém együttese. A mi szempontunkból viszont még érdekesebb, hogy
Ez nem pusztán egy mindössze törtszezonnyi rutinnal rendelkező vezetőedző számára kezelhetetlen mennyiség, hanem bárki más számára is az lenne. Ilyen statisztika persze nincsen, de könnyen lehet, hogy ezen a szinten példátlan is.
A hétvégi Final Four előtt megjelent írásomban már idézett olimpiai bajnok tréner, Lino Cervar nem véletlenül húzta fel a szemét a szezon elején a csapata által a Veszprém ellen játszott SEHA-meccs előtt, mondván, egy ekkora keret érdekes kísérlet. A Veszprém megszámlálhatatlan mennyiségű játékossal vágott neki a szezonnak, ami eleve magában hordozta a robbanás veszélyét.
A terhek mindenki megelégedésére történő elosztása lehetetlennek tűnt egy csapatban, ahol a korábbi munkáltatóknál meghatározó embernek számító játékosok száma bőven meghaladta a meccskeretbe kerülési limitet. Az őszi 40 veszprémi találkozó alatt Sabate külső megjelenése is megváltozott.
A csapaton belüli egyensúly, a játéklehetőségek jó elosztása és ugyanakkor az állandó jó játék és győzelem kényszere ekkora mennyiségben kezelhetetlenné vált a számára. Megmagyarázhatatlan szakmai bakik is következtek. A kézilabdázás történetében könnyen lehet példátlan, hogy sorsdöntő helyzetben balkezes játékost használjanak a bal szélen, márpedig Gulyás Péterrel a Flensburg (megint) elleni meccs utolsó pillanataiban pontosan ezt tette Sabate.
Nem zörög a haraszt
A csapat körül érezhetővé vált az állandó feszültség. Sokan panaszkodtak Sabate stílusára, önkényes, magyarázat nélküli döntéseire, de tény, e helyzetnek ő is inkább elszenvedője, mintsem megteremtője. A megszokottnál lényegesen többször hagyta el a pályát diadal nélkül a csapat, szilveszterre négy döntetlenje és hat veresége gyűlt össze, ami két szezonra is komoly mennyiség lenne a klub közelmúltját figyelve.
A szurkolói elégedetlenség is erősödött, és a sajtóba is kiszivárgott információk szerint a veszprémi vezetők gyakorlatilag már október végén megállapodtak Veszelin Vujoviccsal a vezetőedzői munka azonnali átvételéről. Ez kacsának bizonyult, Kálomista Gábor azt mondta: “Van edzőnk és Xavi Sabaténak hívják.”
Decemberben egy német televízió Ljubomir Vranjessel készült interjújából derült ki, hogy a Veszprém keresi Sabate utódját, és a flensburgi tréner személyében meg is találta, még ha sokba is kerül majd.
Az éppen elkezdett válogatott felkészülésre hivatkozva zavarkeltésnek nevezte Kálomista azt a sajtóértesülést, miszerint Vranjes követheti a spanyol szakembert a nemzeti csapat kispadján is. Aztán ezt a világbajnokság után mégis bejelentették.
Könnyen elképzelhető, hogy amíg a franciaországi világbajnokságon Sabate látszólag a veszprémi klubérdekeket is figyelembe véve nyolcba vitte a magyar válogatottat, tőle nem messze csapott egymás tenyerébe a Magyar Kézilabda Szövetséget és a Veszprémet is képviselő felelős és Vranjes, aki a svéd televízió szakkomentátoraként dolgozott az eseményen.
Egy fenékkel két lovat nehéz megülni
Sabate a válogatottal teljesítette a célt, de közben furcsa döntéseket hozott, amelyek egy része akár a veszprémi érdekek érvényesülésének is tűnhetett. A klubban fontos játékosként szereplő Schuch Timuzsin helyett, a fiatal, 21 éves, Veszprémben szinte üvegnek nézett Ligetvári Patrikot terhelte a vébén. Az egyesületi meccseken hasznos Iváncsik Gergő egyáltalán nem kapott szerepet, Nagy László pedig pont úgy maradt ki sérülés miatt a vébén, hogy az első találkozó után a sorsdöntőig fújhatott egyet a nagy őszi menetelés után, és a tavaszi előtt.
A rigó-, de elsősorban bírófüttyös tavasz nyugodtabb tempót és egyre javuló teljesítményt hozott. A Veszprém elbukta ugyan a SEHA Liga döntőjét (26-21), de ahogy ma már tudjuk Európa legjobb csapata, a Vardar ellen. Az április eleji meccsen a legrendezetlenebb kérdés igen erőteljesen türemkedett ki: hogy lehet, hogy Nagy László átmeneti tehermentesítése sem tűnik megvalósíthatónak, hiába szerződtetett Ancsin és Kopljar személyében két nemzetközi szinten is ismert jobb átlövőt a csapat.
Ez, az egyébként többéves probléma a BL Final Four után is billogként marad rajta a Xavi-féle időszakon.
A Veszprém ezek után nagyon nehezen megnyerte a Magyar Kupát, és az előzőekhez képest sokkal vasaltabban a magyar bajnoki címet is. Ez utóbbi meccseken már Nagy Lászlót védekezésben Blagotinsekkel helyettesítette Sabate, aki a problémák nagy részét érzékelte, de talán túl későn kezdett neki az orvoslásuknak.
A gyorsan induló csapatok ellen nehezen megvalósítható két támadás-védekezés cserére – amelyre egyébként Gensheimer meccs utáni nyilatkozata alapján a PSG is épített a BL elődöntőben – kitalálta Blagotinsek csere nélküli, támadásban is eredményes szerepeltetését. Így a világ talán legmagasabb hármas védőpárosa is létrejött a szlovén beállóval és Nagy Lászlóval hátul, ráadásul csere nélkül.
Két évvel ezelőtt a Barcelona ellen elvesztett BL finálé után Carlos Ortega a kettes védők szerepeltetésének megoldatlanságát nevezte meg a vereség okaként. A mostani elődöntőben Nilssont ebben a pozícióban hozták lehetetlen helyzetbe lépten-nyomon, és itt lépett műanyagra az ezen a szinten egyetlen kizárólagos védőspecialista, Mirsad Terzic.
A szerkezeti gondokat Sabate nem oldotta meg, ha bizonyos esetekben kísérletet tett is rá. De azt nem árt leszögezni, hogy az eredményei így is tiszteletet parancsolók. Ki tudja, ha ehelyett az XXXL-es méretű játékoskeret helyett egy “konfekció szezont” csinálhatott volna végig, mire megy?
Veszprémben mindentekintetben új világ kezdődhet
A hírek alapján akár a szponzorként már megjelent Mészáros Lőrinc is átveheti a csapatot, amelynek 1,8 milliárdos tartozása miatt szüksége lenne jelentős anyagi segítségre. A szakmai munka egész biztosan új alapokra kerül.
A kérdés most már Sabate életében viszont az, hogy sikerült-e a színpad rivaldafényébe keveredett súgónak olyan produkciót nyújtania, hogy valamelyik színi direktor vele a plakáton is el tudjon képzelni kasszasikert.
