Mányoki Attilára nyílt vízi hosszútávúszó nagy feladatra vállalkozott a hétvégén. Az Ocean’s Seven sorozat ötödik állomása az Északi-csatorna átúszása volt augusztus 13-án. Ez egy 40-50 kilométer széles tengercsatorna, ami az Ír-tengert az Atlanti-óceánnal köti össze.
Az Északi-csatorna átúszásának távja 35.1 kilométer, a legnagyobb nehézség mégsem ez, hanem a szélsőséges körülmények.
a körülmények miatt így akár 40 kilométer is lehet a megtett táv hossza.
Az első átúszási kísérlet 1924-ben volt, az első sikeres átúszás 1947-ben, 80 év alatt csak 23 versenyzőnek sikerült ezt a szakaszt teljesíteni.
Facebook-bejegyzésében azt írja, nem sikerült önerőből eljutnia Portpatrickbe.
Az egyetlen dolog, ami jelenleg vigaszt tud nyújtani, hogy elmentem a végső határig és valóban mindent megtettem.
Az indulása előtt már jelezte neki a kapitány, hogy nehezek lesznek a körülmények és egy kemény nap vár rá. Nyugodt volt, felkészültnek érezte magát, fizikálisan és mentálisan is, de a többire nem volt rálátása, mert ennyire brutális környezetben még nem volt.
Tisztában voltam a veszélyekkel. Az indulásomat követően egy magasabb sebességen kezdtem el úszni, amit kb. 6 óráig sikerült produkálnom. Minden rendben volt! Már az elején bemutatkozott nekem egy Oroszlán medúza kb. negyed órával a startomat követően. Fájt-égetett, de nem volt vészes. Az úszás alatt rengeteg volt a vízben, mert a sötét felhős időben feljönnek közel a felszínhez. Az egész út alatt 4-5 csípést szedtem csak össze, mely valóban kevésnek számít itt ezen a területen. A hideg viszont már az első órától érződött. Egyre jobban. Fáztam, de nem foglalkoztam vele, nem gondoltam rá csak mentem előre. Sikerült az agyamat átállítani.
A negyedik órában utolérte az indiai úszót, aki egy kicsivel előbb indult, mint ő, majd hamar le is hagyta. Hat óra után, viszont elkezdett szembe jönni vele az áramlat, ami belassította. Komoly hullámok voltak az egész út alatt és erős hideg szél fújt.
Jelentkeztek a hipothermia (kihűlés) jelei. Leesett a teljesítménye és érthetetlenül kezdett beszélni, de csak ment tovább egy órán keresztül. Addigra lényegesen rosszabb lett minden. A hajó oldalához rendelték, mert a legénység jelezte a társainak, hogy nincs mentés, senki sem ugrik bele a vízbe, de még a kísérőinek sem engedélyezték. Mikor látták, hogy baj van, a hajó mellé rendelték.
Nem sokkal később elvesztettem az eszméletem.
– írja.
Hárman behúzták a hajóba, de ez a rész neki már kimaradt,
Már csak 6 mérföld volt egyébként a célig, végig a legjobb idő alatt volt. A skót partról elindult egy mentőhajó hozzá, a mentősök értesítették a partőrséget, akik egy helikopterrel érkeztek.
Már csak arra emlékszem, hogy fölém hajol valaki és a nevemet kérdezi. Hőmérőt dugott a fülembe, de olyan értéket látott, amitől azt gondolta, hogy rossz a készülék. Azt mondta, hogy nem ”szabadna” élnem! 27.2 fokos volt akkor a testhőmérsékletem, de mindez már közel 45 perccel volt azután, hogy beemeltek a hajóba!
Intenzív melegítőket pakoltak a hóna alá, veséjére, mellkasára. Végül mentővel beszállítottak a kórházba és megkezdték szervezete felmelegítését.
Facebook oldalán azt írja,
két dolog miatt voltam picit boldog. Az egyik, hogy ebben a formában biztosan eljutottam a határomig. Nem én adtam fel önszántamból, hanem a szervezetemnek ott volt vége! A másik pedig a személyzetem, akik megérezték a bajt, mert az azt követő dolgokból következtetve percekre voltam attól, hogy úszás közben omlik össze a szervezetem és elmerülök! Így viszont nekik köszönhetően haza tudnak vinni a családomhoz, szeretteimhez, hozzátok! Köszönöm nekik! A kórházban bent akartak tartani, mert a tüdőm is megviselődőt és nagyon aggódott az orvos az állapotom miatt, de végül saját felelősségre kijöttem és visszahajóztunk a kikötőbe.
Jövő augusztusban újra nekiindul, tudja, hogy min kell változtatnia.
