“Az olimpia egy gazdasági kudarc, mivel London teljesen üres: a hotelek, éttermek, utcák. Úgy tűnik, London teljesen üres. Egy zombiváros” – írta a híres Nouriel Roubini, a 2008-as gazdasági krach megjósolója a londoni olimpia idején, 2012-ben.
A tweetet felkapta a CNBC is, ami megmagyarázta a helyzetet: a londoni olimpia előtt mindenki optimista volt, hogy mennyien jönnek majd ide költeni a fontot, aztán a vége az lett, hogy a londoniak, akiket bepánikoltattak, hogy nagy lesz a zsúfoltság, inkább elmenekültek a városból, vagy otthonról dolgoztak. Tehát üresen kongott a West End, mivel a turisták nem tudták pótolni a kieső forgalmat, ráadásul a város másik vége sem profitált, fájóan hiányoznak a beígért munkahelyek.
Miközben Budapest is egy nagy lépést tett a pályázásra, és Párizs is bejelentkezett 2024-re, ráadásul elég nagy törésvonalak vannak abban, megéri-e az egész, ideje megnézni, kik és miért baltázták el a saját rendezésük. Aktuális tanulság van bőven, elég ha az olimpiába gazdaságilag belerokkant görögök példáját nézzük, de akadt, aki elég jól jött ki belőle.
Montréal, az örök elrettentő
1976-ban, letolva Moszkvát és Los Angelest, a kanadai Montréal kapta meg a rendezési jogot. Már azzal történelmi lett ez az olimpia, hogy a többé-kevésbé az apartheid ellen tiltakozó afrikai államok bojkottálták, de a hatalmas pénzügyi bukta végképp beírta a sportgazdasági könyvekbe a játékokat. Jellemző, hogy az olimpiai, szép kerek stadiont emiatt Big O-nak nevezték, amiből a népnyelv hamar az eredeti kiejtésre hasonlító Big Owe-t, azaz Nagy Lógást csinált. Mindezt azért, mert a város nem kevés pénzzel lógott a befektetőknek.
“Nem volt túl jól menedzselve mint pénzügyi projekt. Van egy mesés stadionunk, de szerintem többe került, mint az összes fedett stadion egybevéve Észak-Amerikában” – jellemezte a helyzetet Dick Pound, korabeli kanadai NOB-alelnök a CNN-nek. Pedig Jean Drapeau polgármester optimista volt eleinte: fogadkozott, hogyha ez az olimpia deficitet fog kitermelni, akkor ennyi erővel a férfiaknak is lehet majd gyerekük. A behúzható tetejű olimpiai stadion költségei azonban brutálisan elszálltak, 407 milliárd forintnyi dollár lett végül az adósság a játékok után, amit a város 2006-ban fizetett végleg vissza. Öröm a helyzetben, hogy a létesítmények zöme használatban maradt és sokak szerint emiatt termelt ki a város annyi neves sportolót.
Athén: új romok a régiek mellett
Tavaly nyár végén szinte minden újság lehozott a világon egy képsorozatot, amin düledező stadionok, pangó medencék és mediterrán gaz benőtte sportpályák láthatók. Ez maradt az athéni olimpiára felhúzott létesítményekből. Ahogy a Reuters írja, sok megmaradt létesítmény csak azért maradt használatban, mert ott néha esküvőket vagy konferenciákat tartanak. Mindeközben az országot bekerítette a tehetetlen düh, a gazdasági válság, a munkanélküliség, a szegénység és az emberek már csak mérget éreznek, ha az olimpiára gondolnak.
“Olyan pénzt költöttek el, ami nekik nem is volt – a mi pénzünket, az adófizetők pénzét – egy nagy bulira. Lát bármennyi pénzt, amit az ünneplésre hagytak?” – dühöngött Eleni Goliu athéni boltos. A görögök három évet lumpoltak el, miután kihirdették, hogy Athén olimpiázhat, csak ezután kezdtek az építkezésekbe. A rohamtempó ellenére napokkal az olimpia kezdete előtt lettek kész a munkákkal. Végül az eredeti költségek megduplázódtak és 3000 milliárd forint fölé szöktek.
A könnyű szerkezetek helyett mindenhol nehézkes-súlyos tömböket emeltek, ez is növelte a költségeket. Két oxfordi kutató is ebből vezette le, hogy a legkockázatosabb megaprojekt, amit egy ország kitalálhat magának, az olimpia. Persze a Görög Olimpiai Bizottság nem osztja mindezeket, szerintük több volt a pozitív hozadék, mint a negatív, és különben sem az olimpia tehet a gazdaság összeomlásáról.
