Sport

A férfiak is szülhetnek, ha ez az olimpia veszteséges lesz

Atén, oilmpiai létesítmény (Array)
Atén, oilmpiai létesítmény (Array)

Ha tényleg komolyan neki akarunk menni ennek az olimpiarendezésnek, érdemes az elrettentő és az ösztönző példákat is megnézni. Évtizedekre fellendülhetünk, de bele is rokkanhatunk, ha rosszul csináljuk.

“Az olimpia egy gazdasági kudarc, mivel London teljesen üres: a hotelek, éttermek, utcák. Úgy tűnik, London teljesen üres. Egy zombiváros” – írta a híres Nouriel Roubini, a 2008-as gazdasági krach megjósolója a londoni olimpia idején, 2012-ben.

A tweetet felkapta a CNBC is, ami megmagyarázta a helyzetet: a londoni olimpia előtt mindenki optimista volt, hogy mennyien jönnek majd ide költeni a fontot, aztán a vége az lett, hogy a londoniak, akiket bepánikoltattak, hogy nagy lesz a zsúfoltság, inkább elmenekültek a városból, vagy otthonról dolgoztak. Tehát üresen kongott a West End, mivel a turisták nem tudták pótolni a kieső forgalmat, ráadásul a város másik vége sem profitált, fájóan hiányoznak a beígért munkahelyek.

 

Miközben Budapest is egy nagy lépést tett a pályázásra, és Párizs is bejelentkezett 2024-re, ráadásul elég nagy törésvonalak vannak abban, megéri-e az egész, ideje megnézni, kik és miért baltázták el a saját rendezésük. Aktuális tanulság van bőven, elég ha az olimpiába gazdaságilag belerokkant görögök példáját nézzük, de akadt, aki elég jól jött ki belőle.

Montréal, az örök elrettentő

1976-ban, letolva Moszkvát és Los Angelest, a kanadai Montréal kapta meg a rendezési jogot. Már azzal történelmi lett ez az olimpia, hogy a többé-kevésbé az apartheid ellen tiltakozó afrikai államok bojkottálták, de a hatalmas pénzügyi bukta végképp beírta a sportgazdasági könyvekbe a játékokat. Jellemző, hogy az olimpiai, szép kerek stadiont emiatt Big O-nak nevezték, amiből a népnyelv hamar az eredeti kiejtésre hasonlító Big Owe-t, azaz Nagy Lógást csinált. Mindezt azért, mert a város nem kevés pénzzel lógott a befektetőknek.

A legdrágább nyári olimpiák

1. Peking/2008 – 42,6 milliárd dollár,

2. Athén/2004 – 18,2 milliárd dollár,

3. Barcelona/1992 – 15,4 milliárd dollár,

4. London/2012 – 14 milliárd dollár,

5. Szöul/1988) – 7,7 milliárd dollár,

6. Sydney/2000 – 3,8 milliárd dollár,

7. Moszkva/1980 – 2 milliárd dollár,

8. Atlanta/1996 – 1,8 milliárd dollár,

9. Montréal/1976 – 1,2 milliárd dollár,

10. Los Angeles/1984 – 546 millió dollár.

(Forrás: Forbes, Business Insider)

 

“Nem volt túl jól menedzselve mint pénzügyi projekt. Van egy mesés stadionunk, de szerintem többe került, mint az összes fedett stadion egybevéve Észak-Amerikában” – jellemezte a helyzetet Dick Pound, korabeli kanadai NOB-alelnök a CNN-nek. Pedig Jean Drapeau polgármester optimista volt eleinte: fogadkozott, hogyha ez az olimpia deficitet fog kitermelni, akkor ennyi erővel a férfiaknak is lehet majd gyerekük. A behúzható tetejű olimpiai stadion költségei azonban brutálisan elszálltak, 407 milliárd forintnyi dollár lett végül az adósság a játékok után, amit a város 2006-ban fizetett végleg vissza. Öröm a helyzetben, hogy a létesítmények zöme használatban maradt és sokak szerint emiatt termelt ki a város annyi neves sportolót.

Athén: új romok a régiek mellett

Tavaly nyár végén szinte minden újság lehozott a világon egy képsorozatot, amin düledező stadionok, pangó medencék és mediterrán gaz benőtte sportpályák láthatók. Ez maradt az athéni olimpiára felhúzott létesítményekből. Ahogy a Reuters írja, sok megmaradt létesítmény csak azért maradt használatban, mert ott néha esküvőket vagy konferenciákat tartanak. Mindeközben az országot bekerítette a tehetetlen düh, a gazdasági válság, a munkanélküliség, a szegénység és az emberek már csak mérget éreznek, ha az olimpiára gondolnak.

 

“Olyan pénzt költöttek el, ami nekik nem is volt – a mi pénzünket, az adófizetők pénzét – egy nagy bulira. Lát bármennyi pénzt, amit az ünneplésre hagytak?” – dühöngött Eleni Goliu athéni boltos. A görögök három évet lumpoltak el, miután kihirdették, hogy Athén olimpiázhat, csak ezután kezdtek az építkezésekbe. A rohamtempó ellenére napokkal az olimpia kezdete előtt lettek kész a munkákkal. Végül az eredeti költségek megduplázódtak és 3000 milliárd forint fölé szöktek.

A könnyű szerkezetek helyett mindenhol nehézkes-súlyos tömböket emeltek, ez is növelte a költségeket. Két oxfordi kutató is ebből vezette le, hogy a legkockázatosabb megaprojekt, amit egy ország kitalálhat magának, az olimpia. Persze a Görög Olimpiai Bizottság nem osztja mindezeket, szerintük több volt a pozitív hozadék, mint a negatív, és különben sem az olimpia tehet a gazdaság összeomlásáról.

Vannak pozitív példák is

Ahogy minden projektet, egy olimpiát is el lehet rontani, de lehet jól is csinálni. Két modellt szokás emlegetni, mint sikeres példákat: Barcelonát/Sydneyt és Atlantát. Barcelona olyan változtatásokat hozott a város életébe, amik egy életre átalakították az arculatát: pl. az 1992-es olimpia előtt ipari létesítmények uralták a tengerpartot, az olimpiára azonban kipucolták a környéket és azóta van a városnak saját 3 kilométeres strandja. Új utak épültek, bővült a csatornázott városrészek száma, 1986-hoz képest 1992-re megfeleződött a munkanélküliség. Az infrastruktúra fenntartása és a kapcsolódó szektorok 20 ezer állandó állást kínáltak, ráadásul a város nemzetközi értékelése és sportélete is úgy felpezsdült, hogy az a mai napig kihat az életére.

A Guardian hozzáteszi, Barcelona 50 évnyi infrastruktúrát épített meg előre, és ez kifizetődött. A lap szerint a 2000-es játékokat rendező Sydney oldotta még meg hasonlóan és jól a feladatot: itt az építési szektor és a turizmus járt nagyon jól, bár a 2001. szeptember 11-i merénylet itt is betett az utóbbi szektornak.

Atlanta ugyan profittal tudott kiszállni az olimpiából, de sok kritikát kapott, mert mindezt azon az áron sikerült elérni, hogy kvázi eladták az olimpiai eszmét a magáncégeknek. Ráadásul, ahogy a szintén pályázó Boston lapja, a Boston Globe írta, itt is elkövettek hibákat, akadnak olimpiai létesítmények, amiket már a kutya se használ (másokban viszont a mai napig pezsgő sportélet van). Magánpénzből épült a 21 millió dolláros vízi központ például, amiből egy hatalmas főiskolai sportkomplexum nőtt ki a játékok után.

A város olimpiai szervezete 1,7 milliárd dollárt kalapozott össze az olimpiára a tévés jogok, a belépőjegyek és a szponzoráció kiárusításával, de a sportközpontokat öröklő főiskolák is beszálltak, míg az amerikai szövetségi kormány csak minimális segítséget nyújtott. Ezzel viszont a korrupciót is sikerült megelőzni, mindenkinek egy megtérülő projekt lett az érdeke. A végén tizedannyi pénzből kihozták az olimpiát, mint pl. az oroszok a szocsi téli játékokat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik