Eszembe jutott a sarki gasztrofasiszta. Azonnal tudtam, hogy vérfürdő lesz. Berontottam a boltba

Közszereplőink sokszor esnek áldozatul a média közvetítésével véghezvitt méltatlan ámítássorozatnak. Sajnos Bajor Imre esetében sem volt ez másként.

Jelmezes szkinhedekkel kivégezte Simon Perezt és Bibi Nethanjahút Érpatak választófejedelme.

Felvázolunk egy kis összeesküvés-elméletkét, noha rühelljük amúgy az ilyesmit, mint a kukorciagölödint.

És fel a sugárúton egészen a New York Times szerkesztőségééig, ahol Bencsik András és Bayer Zsolt mond majd beszédet.

Az izraeli hadműveletnek valós eredménye nincs. Ja, de igen. Lett egy csomó önként jelentkező palesztin öngyilkos merénylő.

Szarvasgomba, a nővéred sunája! Aprópénz. A tücsök! Az igen. Abban van a pénz. Magyar tücsök. Nemzeti tücsök.

Nagyszerűnek tartom, hogy pártjuk kiáll a humanizmus alapeszményei mellett, hogy elítéli az etnikai tisztogatást, a civil lakosság támadását.

Kimentette. Barom.

Na, figyelj, van egy király lakás, most jött be nemrég, én már láttam, 110+ rezsi, az az igazi fasza 69 nm, két szoba, 6. emeleti, teraszos, tudod!

Az igazgatót nem érte eső, de mégis, vagy esőcseppek, vagy könnycseppek gördültek le az arcán.

Egy külföldi utazás ezer meglepetéssel szolgálhat, sokszor kellemetlenekkel is, némelyikük pedig egyenesen itthonról érkezik.

Mondandómat elfojtja az állandó öklendezés, a folytonos okádhatnék, ami rám tör, ha látom a híreket a magyarországi reakciókról.

A premiert övező roppant médiafelhajtás után teljes csöndben megjelent a Kerényi Imre-féle Pitypangkrónika 2. száma. Belelapoztunk.

Buzilobbi, plágiumbajnok, blőrhuszár. Nem Szentmihályi Szabó Péter római nagykövetjelölt az egyetlen, akit a párthűség emelt volna magas polcra az elmúlt években. Körkép.

Az angyal buzis, a karvaly tőkés, ez a nácis cucc meg elég para, nem kéne ilyeneken feszkózni. Az utca emberét kérdeztük az emlékműről.

Megsemmisítették, sorsa ismeretlen, felrobbantották.

Nyomtatvány.

A pride-on felvonulnak: halottak tízezrei.

A nagyapám már nem él. Hat éves voltam, amikor meghalt. Ha most ezt meglátná valószínűleg nem szólna egy szót sem, csak kimenne a sufniba és előkeresné a fémfűrészt.

Saját szememmel láttam azt az elképesztő elhivatottságot, jószándékot és szakmai tudást.

Én sem mondtam volna nemet, ha édesapám azt mondja, elvisz a vb-döntőre.

Túlhajtottam magam, és kidőltem, mint Kunhalmi Ágnes.

KÖSZSZEREPLŐ! KÖZSZEREPLŐ! KÖZSZEREPLŐ!!!