Szobrok a téren.
1921-ben január 16-án avatják fel az Irredenta szoborcsoport (más néven Magyar feltámadás szoborcsoport) négy szobrát. 1945-ben távolították el őket, állítólag néhány évig a Szent István Bazilika pincéjében őrizték, később valószínűleg megsemmisítették az alkotásokat.
1932-ben a Magyar fájdalom szobrát, 1936-ban a Magyar feltámadás szobrát állítják fel a téren. Szintén a revizionizmushoz köthető alkotás az 1936-ban felállított H. H. Bandholtz szobor. Ezen alkotások közül ma már csak a Bandholtz-szobor található meg a téren.
1932. október 6-án avatták fel a francia Emile Gustav Guillaume szobrát (Magyar Fájdalom), melyet Lord Rothemere ajándékozott Magyarországnak. Ez a szobor Napfürdőző nő néven 1947-ben a Palatinus strandra került, majd 1973-ban a balfi gyógyfürdő parkjában állították fel, ahol ma is látható.
1936-ben állítják fel a téren Dózsa András Ferenc alkotását, a „Magyar Feltámadás” szobrát, négy évvel később az első bécsi döntés után Kassára kerül, a szobor későbbi sorsa ismeretlen.
1936-ban avatták fel Ligeti Miklós alkotását, Harry H. Bandholtz szobrát, melyet 1949-ben távolítottak el a térről. A szobrot sokáig raktárban őrizték, később Nicolas N. Salgo amerikai nagykövet kérésére a magyar hatóságok 1984-ben tartós letétként a nagykövetségnek adták. A szobor 1989-ig a nagykövetség Szabadság-hegyi területén állt. Az Amerikai Egyesült Államok már 1988-ban felvetette, hogy visszaadná Budapestnek, ha felállítják egy budapesti közterületen. Végül 1989 júliusában új talapzaton újra felavatták a Bandholtz szobrot pár nappal George Bush budapesti látogatása előtt.
1946-ban az egykori Tőzsdepalota elé Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása, „A nagy Sztálinnak a hálás magyar nép” elnevezésű szobor került. Az 1950-ben felavatott alkotást 1956-ban felrobbantották.
Ami él, mind elmúló.
Csak maga a mulandóság,
Az az örökkévaló.
Vajda János
Fotó: Fortepan
