Meg is írtam a volt élettársnak szöveges üzenetben, hogy bassza meg, a sótartó, amire azt válaszolta, tényleg, bassza meg, a sótartó, és onnantól kezdve ismét szent volt a béke.

Pécsen, ha valaki mammográfiai időpontot kér, tíz hónap múlva kap időpontot. Tapintható daganattal már másfél hónap múlva fogadják. Az ok: itt is orvoshiány. Egyszóval az adott időpontig vagy magától meggyógyul a páciens, vagy sem.

Ha túlzott fontosságot tulajdonítunk a szép cselekedeteknek, akkor közvetve a gonosznak adózunk nagy hódolattal.

Dübörög a hírügyelet, ömlenek az ügynökségi fotók, valamit csak tenni kell velük, olyan nagyszerű kompozíciók ezek. Szóval ez történt a héten.

Fiktív párbeszéd, fiktív ország fiktív miniszterelnöke és fiktív kommunikációs tanácsadója között. A helyszín és időpont: Magyarország, 2015, a menekültválság kezdete.

Nem kértek a magyar írók a kioktatásból.

A Magyar Vízilabda Szövetség elnöke a sokakat meglepő, hirtelen veszprémi edzőmenesztés okán osztja meg olvasóinkkal észrevételeit.

Európa kapitány vereséget szenvedett: Orbánnak nem sikerült Magyarország, majd Európa védelmezőjéből egy csapásra az Unió döntéseit meghatározó erős emberré válnia.

Nem lehet valaki úgy hős, hogy mindenki pont úgy viselkedik, mint ő. Az EU hatalmasat fordult, mostanra mindenki Orbán lett. A hős mostantól Erdogan lehet.

Ha mindez nem történik meg, talán zavartalanul éli le hátralévő életét, és csak 1979-ben viszi el egy szélütés a szokásos reggeli úszása alkalmával.

Én, Táltos Márton Rezsilátó a leghatározottabban tiltakozom a Galambos Lajos ellen folytatott lejáratókampány ellen.

Két lépésben. Tanulni, tanulni, tanulni.

Az egyszerű igazságokban utazó irodalmár képszerkesztőként sem okozott csalódást az Instagramon.

Szerencsére nem bomlott meg a tér-idő kontinuum és nem nyelte el egy hatalmas fekete lyuk Magyarországot.

"Ó, istenem! Last minute?" "Igen." "Ciprus?" "Rodosz." "Mindig ez van!"

Történetek a Nyugati pályaudvar tranzitzónájából. 6. rész. Pakolás.

Hol élnek ezek a labancok?!

Nyilván egy pillanatig nem gondolja senki, hogy a magyar külügyminiszter, a diplomácia eme gyermekmozartja magától műveli, amit művel, hogy elszabadult hajóágyúként magától durrogatja irtóztató bűzbombáit.

Múlt hét péntekén Szekszárd felé autóztam, fél nyolc közeledett, ritka eset: hallgatója lettem a miniszterelnöknek. Nagyrészt korrekt volt, akadt, amin elvitatkozgathattunk volna, de ez most részletkérdés.

Alapjaiban dőlt meg minden, amit eddig a cukrászművészetről gondoltunk.

Az esemény egy fővárosi kocsma teraszán nem várt izgalmakat, emelkedett, a meghatódottságtól érzelemgazdag pillanatokat okozott.