Nyilván egy pillanatig nem gondolja senki, hogy a magyar külügyminiszter, a diplomácia eme gyermekmozartja magától műveli, amit művel, hogy elszabadult hajóágyúként magától durrogatja irtóztató bűzbombáit, magától meg se merne nyikkanni, futsalosként úgy futszaladgál, ahogy a csapatkapitány brífeli, aki pediglen a nemzet- és Európamentő c. darabját promózza, ficánkolva abban, amit világpolitikának hisz, mintha a hírnév önmagában érdem lenne, és tényleg kilépett a nemzetközi hadszíntérre, és beírta magát a törikönyvekbe, most már tuti, hogy terjedelmesebb lábjegyzet lesz, mint eddig, ahogy anno Gömbös Gyula is nagyobb felületet töltött ki, mint Kodelkáné, csak az a kár, hogy a kereszténységvédőpajzsa c. projekt, melynek hitelességét az egyharmadországnyi rendes magyar ember előtt hímivarsejtnyit sem csorbítja, hogy az első csatár tegnap még aszonta: van élet az unión kívül, vagy hogy ’56-ban Moszkva ellen küzdöttünk, ma Brüsszel ellen, hisz’ tudjuk, megmondták a baromira pártatlan polipológusok, hogy az első miniszter választása sohasem értékválasztás, hanem érdekvezérelt döntés, a pillanat uralása, minden csak politikai termék, miközben azon filózik a publicisztika, hogy Európának (a menekültválság hatására) felgyorsuló jobbratolódásával a mi élő istenünk sokkal barátságosabb közegbe kerül, mint amiben ma van, pedig az nem fejlődés, ha mindenki az ő szintjére liftezik, és ha a demokráciát és az emberjogi és liberális diskurzust felváltják az autoriter rezsimek és a populista és nacionalista diskurzus, az nem visszaigazolás, ha többen mondják ugyanazt a szart, mint eleddig, a legyek is sokan mondják, hogy együnk szart, attól az még szar, szal most tényleg ügyesen pávatáncol a főminiszter, aki tehát a külügyminiszterrel kesztyűbábozik, miközben mögötte meg a hajdani hófödte prime minister molett árnya sejlik fel, mert amikor a jelen első miniszter arról beszél, hogy Brüsszelt a balliberálisok uralják, akkor bizony Boross Péter bülbülszavai bugyognak fel belőle, ahogy akkor is az ő tanácsait követi, amikor szívtelen cinizmussal játszik a menekülőkkel, hisz’ a hóbagoly hangsúlyozta, hogy „nemzetünk sorsa mindent megelőz ebben a kérdésben, a humán megfontolásokat háttérbe kell szorítani a válság kezelésében”, és volt már ilyen: jelen kurzus egyik eszmei elődje, Matolcsy Mátyás már ’41 tavaszán megmondta a parlamentben, hogy „a végleges megoldást várja a magyar társadalom, a mi álláspontunk a teljes zsidótlanítás álláspontján áll… Többször hangsúlyoztam, hogy mindenféle szentimentalizmust félre kell tenni…”, szóval nincs új a nap alatt.
