Március tizenegyedike volt. Anyut temettük, amikor elhangzott, hogy a járvány miatt szigorú intézkedések jönnek.
Időbe tellett, mire felfogtam, mi is a helyzet. Részint a családi tragédia miatt,
Két tartóoszlop dőlt ki egy pillanat alatt az életemből: édesanyám és a normál menetű munkám elvesztése.
Aztán kiderült: nem elég, hogy nem gyógyíthatok személyesen, az életkorom okán kötelező otthon maradnom.
Lázadoztam, hogy épp csak elmúltam hatvanöt, és sose vagyok beteg, de a fiam jól helyre tett: „Anyu, az ez évi temetési keretet kimerítettük. Nem halott hősökre van szükség, hanem egészséges orvosokra a járvány utánra.”
Mindig tevékenyen éltem, mindig többet bírtam az átlagnál, a leállás sose tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé. Pihenőidőben rendre szétcsúsztam, s most határozottan éreztem, csak a szigorú napirend segíthet ki a karanténból.
Szerdai napon léptek életbe a rendelkezések, a következő hétfőre telefonos tanácsadássá alakult a rendelés. Egymásnak ellentmondó hírek, nehezen érthető utasítások tarkították a palettát. Aztán a kaotikus kezdést követően eltelt három hónap, és az ország fegyelmezetten tette a dolgát. A járvány végéhez közeledve a minap mi, orvosok tájékoztatást kaptunk a betegellátás június tizenötödikével felálló új rendjéről; feladó az Emberi Erőforrások Minisztériuma, aláíró Prof. Dr. Kásler Miklós.
Természetesen boldog vagyok. Viszont szorongom is kicsit azon, hogy a tapasztalatokat hasznosítva miképpen zökkenünk vissza az eredeti kerékvágásba.
Örömteli, hogy leírható a miniszteri levél nyitómondata:
Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében Magyarország területén kihirdetett vészhelyzet alapján meghozott intézkedések és az ÖNÖK fegyelmezett együttműködésének köszönhetően a COVID-19 járványügyi helyzet kedvező alakulására tekintettel az alábbiakat rendelem el…
Értsd: javul a helyzet, lehet lépni.
Idézem a ránk, körzeti orvosokra vonatkozó bekezdést:
A háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás, valamint a járóbeteg-szakellátás keretében meghatározott előjegyzési szabály (óránként maximum 4 beteg) érvényét veszti.
Értsd: a karanténos időszakban negyedóra jutott egy-egy betegre, mostantól nincs ilyen minimum. Hurrá. Illetve azért hadd jegyzem meg: ugyan javul a COVID-helyzet, de a megnyugtató megoldást nyilván a védőoltások felfedezése és tömeges alkalmazása fogja elhozni.
A gyermekgyógyászok helyzete duplán nehéz.
Ugyanis nálunk március tizenegyedikén valóban minden leállt: a betegellátás és az úgynevezett egészséges rendelés, vagyis a tanácsadás is csak telefonon működött. Így aztán a kötelező és a választható oltások beadása is szünetelt. Koronavírus-járvány idején kiemelt veszélyt jelenthet, ha a gyerekek nem kapják meg időben a védőoltásaikat, hiszen az átoltottság romlásával gyöngül a nyájimmunitás.
Az elmúlt öt hét azt bizonyítja, hogy mindenki dicséretesen betartotta a szabályokat.
A betegrendelés június tizenötödikén, vagyis ma indult újra, jó lenne továbbra is betartani az ésszerű szabályokat; van hozzá néhány javaslatom, aki egyetért, terjessze.
- Gyermekorvosi ellátásra születésétől a betöltött tizennyolc éves korig, vagyis a tizenkilencedik születésnapjáig jogosult a gyerek. Ennyi idő alatt az orvos alaposan megismeri páciensét és annak szüleit. Van, aki a legkisebb tünetnél is retteg, és akadnak sokan, akik flottul kezelik a keményebb helyzeteket is, nekik olykor elég néhány megnyugtató mondat, jó tanács telefonon. Egy pici baba komolyabb odafigyelést igényel, az első gyereknél a szülő tapasztalatlan, érthető a fokozott igény az orvosra. Nagyobb gyerekeknél két köhintés nem biztos, hogy azonnali ellátást igényel, várhatunk pár napot, lássuk, merre mozdul a tünet.
- Elkelne minden háztartásban egy „készenléti csomag” lázra, köhögésre, hasmenésre, sérülésre, és olyan speciális helyzetekre, mint ismert allergiás betegség ellátása.
- Vesszőparipám az igazolások kiállítása. Tételezzük fel, hogy nem akar mindenki csalni. Javaslom, a szülő ne csupán három napot igazolhasson. Sőt, az is megfontolandó, hogy tanévenként minden família „kivehessen” néhány napot családi eseményre; ennek nem elhanyagolható morális haszna, hogy a gyerek nem azt látja, hogy a szülő s olykor az orvos is pusztán jó szándékból valótlant igazol.
- A rendelések biztonsága érdekében megfontolhatnák az illetékesek, hogy ahol adott a lehetőség, hívhatnánk időpontra a betegeket.
Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk a gyerekekre.
Kiemelt kép: Komka Péter /MTI
