Hankiss Elemér utolsó könyvét olvasom, akár azt is mondhatom, együtt szemezgetek Vele, a túl korán elment tudós emberrel, az emberrel, aki valóban „fehérek közt (volt) európai”, örülhetünk, hogy manapság hallhattuk és láthattuk itt. (A permanens taplót játszó kommentelőknek majd valaki magyarázza el, hogy honnan az idézet, egyúttal azt is, mi a permanens szó jelentése.) A befejezetlen ember című életzáró könyve előző köteteiből szerkesztett válogatás.
A Politikusnevelde című tételében Victor Turner antropológus A rituális folyamat című könyvéből idéz egy történetet, mely azt mutatja be, hogy hogyan lehet valaki törzsfőnökké Zambiában, a Ndembu törzs közösségében. A kiszemelt férfiúnak építenek egy nyomorúságos kunyhót, Kafut. Ez a név a Ku-fua igéből származik, jelentése: meghalni. Ebben a kafuban kell majd „meghalnia” a jövendő főnöknek, közönséges halandóként, ahogy mi manapság halljuk: keményen dolgozó kisemberként, hogy aztán törzsfőnökként újjászülethessen.
Ami ezután jön, kész dráma: mindenét elveszik, megfosztják rangjaitól, ruhájától és nevétől. Koldusgúnyát húznak rá, aztán napnyugtakor bependerítik a kunyhóba. Miközben ott kuporog, rangidős felesége és rabszolganője a szent folyójuk vizével és gyógyító nedvekkel öntözgeti, majd amikor végeztek, következhet a Kumukindyala, azaz az ócsárlás, becsmérlés, gyalázás kellemetlen rítusa. Hogy ilyenkor miket kap a képébe, visszaadhatatlan, van ott minden: fogd be a pofád, alávaló tolvaj vagy, hitvány és önző, aljas és indulatos. Rád bízzuk a törzs vezetését, hagyj föl a paráználkodással, ne kotyvassz boszorkányitalokat, ne légy önző, és ne a magad javát akard törzsfőnökként! Peres ügyekben ne hozz részlehajló ítéleteket, kiváltképp, ha gyerekeid vagy rokonaid is érintettek.
Szóval ilyenkor a törzs tagjai szidták, vádolták, becsmérelték, ami a csövön kifért. Lökdösték, taszigálták, és neki mindezt zokszó nélkül kellett tűrnie. Porig alázták, megszégyenítették, annyi becsülete sem maradt, mint egy rabszolgának, szó szerint megsemmisítették. Mindezt azért tették, hogy később, törzsfőnökként se felejtse el, honnan jött, és örök időkig emlékezzen arra, mit jelent szegénynek, megvetettnek, megalázottnak, kiközösítettnek lenni. Hogy akkor is őrizze meg alázatát, esendőségének, semmisségének tudatát, amikor a törzsben képviseli és gyakorolja a hatalmat. Hogy eszébe se jusson, hogy különb ember, hogy előbbre való a törzsbeli társainál. A törzsfőnöki tisztségbe másnap reggel, ünnepélyes ceremónia keretében avatták be, csak ekkor születhetett újjá.
Hankiss tanulságos történetnek mondja, s ajánlja jobb- és baloldali politikusoknak, mai és jövendőbeli vezetőinknek egyaránt. Hátha gondolnának néha arra a bizonyos kunyhóra, és hátha csöndben maradnának néha egy pillanatra.
Drága Elemér, örök naiv, tisztelt és szeretett barátom, ott fönn, a képzeletbeli fellegvilágban, igazad van, mégis van evvel egy kis gond. A mi jobb- és baloldali, jelenlegi, múltbeli és jövőbeli vezetőink nem a törzs tagjaként kezdik. Ők épp olyan szerencsések, mint az autópálya túloldalán élő éti csigák: úgy maradtak életben, hogy eleve oda születtek. Ők már az általános iskolában miniszterelnöknek, esetenként az ország örökös miniszterelnökének készültek, még tán tantárgy is volt erre, amiből külön kellett vizsgázniuk.
Nálunk ilyen viskót építeni sem kellene, épp csak ki kéne toloncolni a jövő hatalmasságait a perifériára, épp elég hajléktalan él ott ilyen kafukban, és úgy fest, egész életükben emlékezni fognak arra, hogy hol kezdték, mert ugyanott fogják befejezni, ha így megy tovább, ha nem változik a sorsuk. Biztos vagyok benne, pár cigiért, egy üveg borért, vagy egy darab kenyérért kölcsön adnák egy napra a kunyhójukat egy ilyen ócsárlásra. Persze arra is befizetnék, ahogy kivonul a TEK, a kormányőrség, a rendőrség, és szokásos alapossággal átkutatják a kunyhót, hogy megleljék az ellenség keze által betett lábat, és kiszűrik a gyanús tárgyakat, elemeket, akár a zseblámpából is. Aztán, kétség nem férhet hozzá, körülállják a kunyhót, szemmel tartják a környéket, a környék többi, fölöttébb gyanús hajléktalanját, és el nem mozdulnak, amíg folyik a főnök megalázása. No persze csak szolidan, kedvesen, nem szeretnénk, ha túlmennének egy bizonyos határon, mert értjük mi, hogy mire megy ki a dolog, de az Zambiában van, és nem itt, és ne tessék elfelejteni, nem vagyunk a középkorban. Mi értjük a viccet, de nem szeretjük, főként nem, ha gúnyt űznek az ország majdani, esetünkben mostani törzsfőnökével. Fotózás eszetekbe se jusson, övezze titok ezt a nyilvános megalázást, és az egész ócsárlást 80 évre titkosítjuk. Itt van a papír, kijött a közlönyben is: ezeket a szavakat lehet használni, a többit nem, a korrupciót, a lenyúlásokat, a saját zsebre melózást, meg az anyázást felejtsék el, meg ne halljam, mert akkor beszüntetésre kerül ez az egész ócsárolás, a többit meg majd megtudják, ha vége lesz a beavatási ceremóniának. A főnök nem felejt, lesz bosszú, és abban nem lesz köszönet, úgyhogy tessék visszafogni a szájukat, a saját érdekükben, jó?…
A többit tudjuk: ünnepélyes ceremónia, beavatás, újjászületés, és aztán jöhet a feledés… Ó, erkölcs!… Már a zambiai Ndembu törzs is előttünk jár!…
