Nemrég történt, egészen pontosan akkor, mikor Szijjártó Péter még nem külügyminiszter volt, hanem csak tökös titkárnő. Valaki arról érdeklődött, milyen feladatai vannak, mire ő azt felelte, ha a Főnök külföldön van, akkor többek között az is, hogy kinyomtassa neki a netről az időközben lezajlott focimeccsek eredményeit. Jót röhögtem, bár volt a nevetésemben valami őszintétlen, és itt nem arra gondolok, hogy a miniszterelnökünkön meg az ő egyik A-kategóriás csicskásán nevetni jaj, nem szabad. Tragikomikus volt inkább, amibe egy kis szomorúság is vegyült. És csak egy pillanatig tartott.
Pár héttel ezelőtt a Plus Size Napon ültem, és Katus Attila előadását hallgattam, aki szerencsére nem kalóriákról és feszes popókról beszélt, hanem életminőségről és méltóságról. Meg arról, hogy aki megáll, és úgy marad, az mellett könyörtelenül elmegy az élet. Ha nem vagyunk mozgásban – szó szerint is – akkor nemcsak a testünk, a szellemünk is eltunyul, megöregszik. A gondolkodásunk beszűkül, az unokákkal nemhogy fogócskázni nem tudunk az udvaron, de azt sem tudjuk, mi az az Xbox, applikáció, vagy mi fán terem az Angry Birds. Elszégyelltem magam, mert én is nyafogtam már sokszor a technika miatt, ismételgettem, hogy ezt vagy azt én már meg nem tanulom, nincs is szükségem rá, arról meg aztán tudni sem akarom, hogy micsoda. Úgyhogy itthon szépen elővettem a telefont, és megnéztem, mit tud egyáltalán ez az 5c.
Pár napja lezajlott az Orbán-kormány elleni legnagyobb tüntetés. Az internetadó ellen.
Mióta azok is a Facebookra költöztek, akik az iskolai tanulmányok rovatba azt szokták beírni: AZ ÉLET ISKOLÁJA!!!!, azóta mondogatom, hogy kishazánkban akkor megy utcára a nép, ha betiltják a netet, és nem lehet kirakni a legfrissebb Oravecz-idézetet. Vagy azt, hogy MI <3. Szóval, akár gondolhatnám azt is, hogy megint nekem lett igazam, az istenadta leszarta a magánnyugdíjpénztárakat meg 2012 telén a kölyköket, akik a hidegben hoffmannrózsáztak. Gondolhatnám azt, hogy tessék, itt a bizonyítéka annak, hogy a magyar embert semmi sem érdekli, tényleg dögöljön meg a szomszéd rúterje, csak az én netem hasítson. Mondhatnám, hogy tessék, ha a netes pornó kerül veszélybe, akkor még a szomszéd is felemeli a seggét a kiült kárpitos fotelból.
Csakhogy az internet nem csak fész és ’ezt ettem itt, ni, jól élek”. Nem csak a szólás- és véleménynyilvánítás egyik szentsége. Hanem lóvé is. Gazdaság, Urak. Turizmus. Startup. Az angol, aki a legénybúcsúját szervezi ide, és majd jól összehányja a Kazinczy utcát is, neten vesz jegyet a fapadosra, meg ott keres, talál és foglal szállodai szobát. A holland is, aki a Szigetre jön. Nemcsak szexchatelünk itt, hanem dolgozunk. Én például a konyhaasztalon, közben fő az ebéd, míg mások a szerkesztőségben. Így készül az újság, ugyanis. Gombokat nyomkodunk. Filmek is így készülnek, őrület, mik vannak, mi? Nem sorolom tovább, mert egészen nyilvánvaló, hogy Önök, Uraim, mindezt nem értik, mint ahogyan az is, hogy Önöknek a számítógép még mindig asztali, a számítógépezés, mint tevékenység pedig kimerül a pasziánszozásban. Bátrabbak talán kipróbálták már a flippert is. Rogánra tippelek, ő egy igazi szerencselovagnak tűnik.
Ám most igazán elszámították magukat. Sőt, hibáztak. Nem összegszerűségben, gondolom, azt Önök sem hiszik, hogy a hétszáz forint az oka, vagy mert ez egy rossz adó. Eddig is fizettünk rossz adókat. Nemcsak Önöknek. Egy kis szerepe lehet annak, hogy az embereknek tele van Önökkel a tökük, igen, langyos. Az internet veszélyes dolog, nem szabad vele játszani.
Mert mindenkinek van vele kapcsolata, van róla élménye. A hetvensok éves mamikának is: azt bújja az unokája, amíg nyaral nála. Igen, ennyi, de ez elég. A másik mami szkájpol a Németországban élő uncsikkal. Anyósok tolják profin a Farmville-t. Szórakoztató, sikerélményt ad, lehet együtt játszani a családdal és „ingyen van”. Egyetemi professzoroktól a szobafestőig tökéletesíti a szakmai tudását aki csak teheti. Nyelveket tanulunk úgy, hogy külföldi nyuggerekkel csevegünk, van ilyen, igen. Az osztályfőnök a messengeren üzen, a bulik a Facebookon szerveződnek. Klikkol az egész világ. Ilyesmit megbuzerálni buta dolog, de hát Önök már sokszor bizonyították, hogy nem okosak.
Nyilván azt sem értik, miért voltak kedden többen, mint vasárnap. Elmondom, majd lehet elemezgetni. Utána. Azért, Uraim, mert a népek megízlelték az igazi demokrácia ízét és bejött nekik. Eddig azt látták, hogy a tüntetés az, mikor franciába’ kimennek az utcára a tűzoltók, mert nem emelnek nekik fizut, bepöccen a pedagógus-szakszervezet, mert fél, hogy ő lesz a következő, mennek azok is, nem óbégatnak, de hogy mi lett utána, azt már nem mutatja a tévé, így elfelejtik. Meg tüntetés az is, ha a rendőrök üldözés közben, tisztázatlan körülmények között lelőnek egy fiatal kölyköt, aztán radikális csoportok napokig gyújtogatnak, óbégatnak az utcán és betörnek minden kirakatot. Illetve félmeztelen szurkolók fölgyújtják a tévét és ellopják a Mazsolát.
Most pedig kétgyerekes családok, egyetemisták, prolik és pógárok kéz a kézben vonultak büszkén, nem valami ellen, hanem egy közös cél érdekében. Maguk mögött érezve más országok támogatását. Azzal a nyilvánvaló tudattal, hogy van beleszólásuk a dolgok alakulásába és nincsenek egyedül. Hát, ilyen ez a demokrácia, ezért érdemes hinni benne és kitartani mellette a végsőkig. És aki egyszer ráérzett az ízére, az többé nem éri be kevesebbel se.
Önök, Uraim, rábasztak. Nem kicsit, nagyon. Tetszettek volna többet internetezni.
