A „nemzeti ügyek kormánya” időt és fáradtságot nem kímélve küzd az államadósság növekedése ellen. Ennek keretében a költségvetés bevételi oldalán újabb és újabb adókkal, elvonásokkal „édesíti” meg a honpolgárok életét, hiszen mindenkinek ki kell vennie részét az „országmentő” csomagból. (Csak utalásképpen: chipsadó, termékdíjak emelése, tb-járulékok emelése, ingatlanadó lehetősége, felsőoktatási költségtérítés, illetve az államilag finanszírozott hallgatók számának drasztikus csökkentése, stb.)
No, persze nincs megszorítás (ahogy állítólag Könyves Kálmán mondotta volt: „ami nincs, arról szó se tétessék”), csak országvédelem. S hogy mitől kell megvédeni a hont? A választék széles: a multiktól, a bankoktól, a biztosítóktól, a külföldi tulajdonú energiacégektől, no és persze az uzsorásoktól, a bűnözőktől, az előző kormány haszonélvezőitől. No persze a nagy mentésben időnként a célt is eltévesztik a katonák: az államadósság ma eléri a tavaly májusi szintet, miközben hol van már a nyugdíjvagyon? S azt se feledjük, hogy továbbra is folydogálnak a büdzsébe a különadók (385 milliárd forint), a nyugdíjjárulék azon része, ami korábban a „tőzsdéző magánnyugdíj pénztárakat” hizlalta (360 milliárd forint), a magánpénztáraknál felhalmozott nyugdíjvagyon államosított részéből hiánypótlásra és az adósságtörlesztésre fordított rész (az előbbi 550, az utóbbi 1500-1600 milliárd forint). Józan paraszti ésszel is belátható, hogy a költségvetés ezekből származó többletbevételével (1190 milliárd forinttal, és az adósságtörlesztés miatt ki nem fizetett kamatok időarányos részével, 45 milliárd forinttal) többet költött a Bajnai kormányhoz képest az Orbán-kabinet.
A „nemzeti ügyek kormánya” azonban nem csak a bevételeket növelte! A félresikerült szja-csökkentés (a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lettek) ugyan csökkentette a bevételeket, de az adójóváírás mérséklésével, a tb-járulék emelésével sikerült ennek egy részét visszaszívnia. A kiadási oldalon (a sokszor beharangozott takarékoskodás, a hátrányos szerződések felmondása, a közalkalmazotti bérek befagyasztása, stb. után is) többet költött, mint az előző kormány. Ez aztán igazi magyar csoda! Úgy kell takarékoskodni, hogy többet költhetünk. Hány magyar devizahiteles örülne, ha ilyen lehetőség adódna a családi költségvetésükben.
A miniszteri megbízottak, a helyettes államtitkárok, az ilyen-olyan sóhivatalok egyre szaporodnak, s lassan minden, nem polgármester kormánypárti parlamenti képviselő kap egy állami hivatalt, miniszteri megbízotti stallumot. Miközben állítólag nincs pénz az orvosi bérek rendezésére, a pedagógusok és egyéb közalkalmazottak reálbérének megőrzésére, aközben újabb gyöngyszem bukkant fel a 2012-es költségvetés tervezetében. A Kormány elengedhetetlenül fontosnak tartja egy újabb hivatal felállítását, amelynek feladata (legalábbis a neve alapján) a stratégiakészítés és a tervezés. A Nemzeti Stratégiai és Tervezési Hivatal már induláskor 1,2 milliárd Ft-ból gazdálkodhat, amiből 800 millió Ft bérköltségekre megy el, s jut még 265 millió Ft dologi kiadásokra is, a beruházási 120 millió Ft mellett.
Akár a Széll Kálmán-tervet illető kritikák burkolt elismerését is kiolvasni vélhetnénk az új Hivatal megalapítása kapcsán. Hiszen sokan szóvá tették a TERV kidolgozatlanságát, a hatásvizsgálatok hiányát stb. Felmerül a kérdés: mi is a feladata egy ilyen Hivatalnak? A beruházások tervezésére praktikusan nincs szükség, mivel ma szinte csak EU-forrásokból valósul meg állami beruházás, s ezt a tervezést az NFÜ elvégzi, nem kis apparátussal felvértezve. Az egykori Ecostatból már létrehoztak egy szakmai műhelyt, ami szintén a kormánydöntések előkészítését végzi, ugyancsak nem kevés emberrel. A Költségvetési Tanácsot és a hozzátartozó szakapparátust azért szüntették meg, mert az egyes már meglévő hivatalok (Állami Számvevőszék, Magyar Nemzeti Bank, s Járai Zsigmond „magánzó”) állítólag erre a feladatra képesnek mutatkoztak.
S ugyan milyen időtávra lehet ma tervezni? A tervezés jellemzően tradicionálisan ésszerű magatartásokra alapozza számításait. A „Nemzeti Országmentés Kormánya” szinte naponta változtatja meg a legalapvetőbb törvényeket előzetes egyeztetések nélkül, egyéni képviselői indítványok formájában. Vajon a mezővárosi és a belvárosi polgármester ámokfutását is előre (meg/be)tervezik majd? Ha igen, akkor igen nagy szükség van egy ilyen Hivatalra, mert végre láthatnánk, mire megy ki a játék. Sajnos az eddigi tények alapján ez utóbbira szinte semmi remény. De legalább két jobb keze van a Kormányfőnek! Mert Isten ments, ha két balkeze lenne!
(A szerző Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója)
