Akinek tavaly csökkent az adórendszer miatt a nettó bére, annak valószínűleg idén is apadni fog, akinek emelkedett, annak pedig nőni. Ez lesz a főszabály, ami alól csak az alacsony jövedelmű gyerekesek lesznek kivételek, akiknek ugyan idén nőtt, de jövőre – változatlan fizetés mellett – csökkenhet a nettójuk.
A kormány ugyan kárpótlást ígér a csökkenő fizetésűeknek, azonban a részletek még nem ismertek. Azon kiskeresetűekre, akiknek megemelik majd az országos bérajánlás szerint a fizetést, a kormány valószínűleg azt mondja majd, „ők sem jártak rosszabbul”. Pedig dehogynem, a jegybank szerint csaknem 5 százalékos lesz 2012-ben a pénzromlás üteme, ők is rosszabbul fognak élni. A magas keresetűek viszont idén is, jövőre is jobban járnak.
Nem volt – szerencsére – vegytisztán egykulcsos a jövedelemadó idén sem, s nem lesz jövőre sem. A rendszernek idén az adójóváírás (az alacsony és közepes jövedelműek általános adókedvezménye) adott némi progresszivitást. Jövőre ez eltűnik, az egyetlen progresszív elem a bruttó 202 ezer forint fölött az adóalap-kiegészítés (félszuperbruttó) lesz. A rendszer tehát – a kormánynak ebben teljesen igaza van – jövőre közelebb kerül a tiszta egykulcsos adózás eszméjéhez. Ehhez mérten válik igazságtalanabbá is.
A Hay Group tanácsadó cég felmérése szerint a vezetők és a beosztottak közötti bérolló közel 40 százalékkal tágult idén tavalyhoz képest. A beosztottak átlagos nettó bére 0,8 százalékkal csökkent, a vezetőké viszont 37 százalékkal nőtt. Így egy vezető átlagosan hétszer annyi pénzt vihet haza, mint a beosztottja. Az arány – köszönhetően a kormány adóterveinek – jövőre tovább nőhet.
A jövedelemadózás átszabása mellett az áfa megemelése is az alacsonyabb jövedelműeket sújtja jobban, mivel az áfa a magasabb jövedelműektől arányosan kevesebbet, míg az alacsonyabb jövedelműektől többet von el a keresetükhöz képest. Például egy kiló narancs áfája a szegény embernek sokkal nagyobb teher, mint a gazdagnak, a C vitaminra pedig mindkettejük gyerekének szüksége van.
Egyes politikusok mégis arcátlanul úgy tesznek a nyilvánosság előtt, mintha mindezt nem tudnák. S ez nemcsak Szijjártóra (aki szerint a jómódúak viselik az áfaemelés terhét, mert többet fogyasztanak), hanem az előző ciklusban az áfaemelés mellett Szijjártó módjára érvelő Mesterházy Attilára is igaz.
A kormányzatnak abban igaza van, hogy szigorú költségvetés kell jövőre, s a jelenlegi helyzetben nem kerülhetők el az adóemelések. Abban viszont nincs, hogy a válság minden terhét a szegényekre, és az alsó középosztály vállára rakja.
