Axel Foley, a leglazább zsaru filmes karrierje nem indult könnyedén. A figurát Danilo Bach találta ki, és eredetileg egy nagypofájú magánkopó lett volna, aki annak ellenére, hogy detroiti, beleüti az orrát egy Beverly Hills-i gyilkossági ügybe, amivel egyszersmind az agyára megy az ottani kopóknak. Mivel ez a koncepció nem bizonyult túl eladhatónak, Bach átírta úgy, hogy az új verzióban Foley már egy rendőr, aki magát biztonsági őrnek álcázva beépül a Beverly Hills-i drogmaffiába. Csakhogy ezt sem szerették a megkörnyékezett producerek, úgyhogy Bach-nak már megint módosítania kellett. A beépüléses vonalat lecserélte arra, hogy Foley gyerekkori barátját meggyilkolják, akiről kiderül, hogy a helyi drogkartell alkalmazásában volt biztonsági őr egy Beverly Hills-i galériában. Foley pedig a saját szakállára odautazik, hogy felgöngyölítse az ügyet. Na ezt bezzeg már komálták a filmes istenek, amiből az következett, hogy 1981-ben megkezdődtek a Beverly Hills-i zsaru előkészületei.
Beverly Hills-i zsaru (1984)
A Don Simpson és Jerry Bruckheimer producerek bábáskodása alatt készülő filmhez kezdetben nem ment egyszerűen a rendező megtalálása. Martin Scorsesenek és David Cronenbergnek is felajánlották a munkát, de egyikük sem kért belőle. Több másik jelölt után Martin Brest asztalán landolt a forgatókönyv, aki végül egy érme feldobásával döntötte el, hogy vállalja-e a projektet. Fej lett, tehát elvállalta. Az ő szerződtetésénél csak a produkció főszereplőjének megtalálása volt macerásabb, amire közel fél Hollywoodot meghallgatták jelöltként. Al Pacino, Mickey Rourke, James Caan, Richard Pryor és Sylvester Stallone mind-mind felmerültek, sőt, utóbbival még meg is egyeztek a készítők, ezáltal egy jó darabig úgy festett, hogy Sly lesz Axel Foley. Azonban szinte hihetetlen módon, Stallone az utolsó előtti pillanatban kiszállt a produkcióból. Arra hivatkozott, hogy a forgatáshoz kapott lakókocsijában olyan márkájú volt a narancslé, amit ő ki nem állhat, ezért aztán otthagyott csapot-papot és lelépett. Akárcsak egy primadonna, pedig akkoriban még messze nem volt akkora világsztár.
Az üresedést követően a szerepet végül az az Eddie Murphy kapta meg, akit a 48 órában és a Szerepcserében nyújtott alakításai nyomán találtak alkalmasnak a feladatra. Murphy aztán remekül teljesített a forgatáson, amin a másik két kulcsszereplővel; a Billy Rosewood nyomozót játszó Judge Reinholddal, és a John Taggart őrmestert alakító John Ashtonnal együtt sokat kellett improvizálniuk, amiben ráadásul ő bizonyult a legjobbnak. A végül 1984 decemberében bemutatott film hatalmas sikernek bizonyult, mind a nézők, mind a kritikusok köreiben. Danilo Bach-nak is megérte annyit küszködnie a sztorival, mert később a Daniel Petrie Jr.-ral közösen véglegesített szkriptjüket még a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscarra is jelölték. Az akcióvígjáték utólag az év második legnagyobb kasszasikerévé vált Amerikában. Ennek pedig már akkoriban is az volt az egyenes ági következménye, hogy az alkotást forgalmazó Paramount Pictures bejelentette igényét a folytatásra.
Beverly Hills-i zsaru 2 (1987)
Némiképp furcsa módon a történetet eredetileg egy tévésorozattal szándékozták volna tovább vinni. A Paramount fejesei a megrészegítő siker nyomán azt találták ki, hogy egy egész szériát építenek Axel Foley-ra, de a népszerűsége révén hatalomra is szert tevő Eddie Murphy nem volt hajlandó tévézni. Miután ő nyert, a koncepciót elvetve egy újabb mozifilmben egyeztek meg a stúdióval. A cselekmény kidolgozásában ezúttal már maga Murphy is részt vett, amit egy bizonyos Robert D. Wachs-szal hoztak össze. Az első film készítői közül sem a figurákat és a cselekményt kitaláló Bach, sem a társ-forgatókönyvíró Daniel Petrie Jr., de még csak a direktor Martin Brest sem vállalták újra a munkát. Bevallottan egytől-egyig a „problémás” és mindenbe beleokoskodó Eddie Murphy miatt. Ezáltal a sequel rendezése utólag arra a Tony Scottra szállt, aki akkoriban a Top Gunnal emelkedett a szépreményű hollywoodi rendezők körébe. A Beverly Hills-i zsaru 2-őt végül 1987-ben mutatták be és habár nem aratott olyan osztatlan sikert, mint az alapfilm, de ugyancsak jól teljesített a pénztáraknál.
Az ellentmondásos értékelések valamelyest ugyan hátráltatták, de természetesen elkerülhetetlenné nem tették a franchise továbberőltetését. A Beverly Hills-i zsaru 3-ra viszont már nem három, hanem hét újabb évet kellett várni, de csak-csak elkészült. Jóllehet nem kevés gond adódott a film tető alá hozása kapcsán. Először is ismét új forgatókönyvírót kellett találnia az időközben a franchhise producerévé is avanzsáló Eddie Murphynek, ráadásul olyat, aki még nem ismerte őt személyesen és ezáltal nem készült ki tőle. Az áldozat ezúttal Steven E. de Souza volt, akinek hihetetlen módon sikerült azt kiharcolnia, hogy egymaga jegyezze a szkriptet és a színész ne okvetlenkedjen bele minden részletbe. A harmadik darab rendezését a neves John Landis vállalta el, aki azt legalább tudta jól, hogy Murphy milyen nehéz eset, hiszen ők addigra már a Szerepcserét és az Amerikába jöttemet is együtt csinálták. Ennek ellenére számtalan nézeteltérésük akad a forgatás során. A produkció 1994-ben készült el és nem volt benne sok köszönet, hála az elbaltázott történetnek és a gyenge rendezésnek. Utólag lehet, hogy mégiscsak jobban jártak volna, ha Murphy valamelyest beleszól a forgatókönyvbe.
Beverly Hills-i zsaru 3 (1994)
Az 1994-es negatív fordulatot követően a Beverly Hills-i zsaru-széria hirtelen leszállóágba került. Újabb mozifilmről a Paramount részéről jó ideig szó sem lehetett, mert nem akartak még egy olyan financiális buktát, mint amilyet a harmadik rész eredményezett. Ebből kifolyólag közel két évtizeden keresztül nem is történet semmi sem a franchise kapcsán, mígnem aztán 2013-ban bemutatták azt a tévéfilmet, amit a Szóljatok a köpcösnek, a Vadiúj vadnyugat és a Men in Black – A sötét zsaruk első két részét rendező Barry Sonnenfield vezényelt le. A darabban – ami valójában egy betervezett sorozat pilotja volt – ugyan már nem Eddie Murphy lett volna a főszereplő, de ő is feltűnt benne, mint a mostanra már detektívvé előléptetett Axel Foley. A dolog tehát ott tartott, hogy 25 évvel az első ilyen elképzelést követően, mégiscsak beindulni látszott egy Beverly Hills-i zsaru tévés széria. Csakhogy, az első epizódnál már sosem jutottak tovább. Az információk szerint kifejezetten jól sikerült a pilot, de azt eladni már sem a megrendelő Paramountnak, sem más forgalmazónak nem sikerült.
Utólag Eddie Murphy és az újabb projektet támogatók számára öröm lehet az ürömben, hogy a trilógiát is finanszírozó stúdió ugyan elvetette a sorozat ötletét, de hosszú idő után mégiscsak az áldásukat adták egy újabb mozifilmre. A hírt a pilot cselekményét író Shawn Ryan jelentette be, éppen azután, hogy a tévés verziót elvetették. A lökést állítólag az a koncepció adta meg, hogy az új történet már Aaron Foley-ra, Axel 1984-ben született és mára szintén rendőrré lett fiára fókuszált volna. Ehhez képest a már hivatalosan is bejelentett Beverly Hills-i zsaru 4 újfent Axel Foley körül fog forogni és a fia mégsem lesz benne. Kissé érthetetlen az egész, dehát ők tudják, hogy mit csinálnak. A film, amit Brett Ratner (A vörös sárkány, Csúcsformában-trilógia) fog rendezni, jelenleg az előkészületi fázisban van, és ha minden igaz, Murphy mellett az első két alkotás főbb szereplői is visszatérnek benne. Reméljük, hogy a 2016-ra beígért negyedik rész ismét értékelhető lesz majd. Addig is hallgassuk meg Harold Faltermeyer “Axel F” című, a ’84-es filmhez komponált legendás főtémáját!
