A koronavírus-járvány indulása óta zárva tartó, átfogó felújításra váró Király Fürdő közel ötszáz éves története tele van érdekességekkel, hiszen az 1565-ben, Arszlán budai pasa által építeni kezdett, majd az őt követő Szokoli Musztafa alatt befejezett épületnek sosem volt saját melegvízbázisa, így megszületése óta a mai Lukács fürdő környékén felszínre törő források látják el.
Az első hallásra indokolatlannak tűnő távolságot a törökök előrelátása indokolta, hiszen ezt a fürdőt egy esetleges ostrom során is tovább használhatták volna, mivel a várfalon belül feküdt – feltéve persze, ha a támadók nem semmisítik meg az eredetileg vörösfenyőből készített csatornát.
Buda 1686-os visszafoglalása után az épület romokban állt, az 1796-ban azt megvásárló König család azonban 1827-1837 között helyreállította és modernizálta, sőt, magyarra fordított családnevük adta annak ma is használt nevét.
Az 1944-1945-ös ostrom során megrongálódott műemlék legutóbb az ötvenes évek második felében, Pfannl Egon tervei szerint építették át – ekkor kerülhetett a falra a ma is ott látható felirat, ami szerint
A fürdőlepedő csakis
törülközés céljára használható!
Aki azt más célra használja
vagy erőszakkal beszennyezi
a nép vagyonát rongálja!
A csodásan túlnyújtott hosszú ékezetekkel, illetve meglepően magabiztos kapitális M-ekkel írt feliratról Bíró József egy vezetett túra keretein belül készített nemrég szuper fotót:
Hasonló táblákat a szocializmus évtizedeiben minden magyarországi fürdőben találhattunk volna, a Kádár-kor derekára azonban ezek inkább hatottak már furcsának, mint elrettentőnek – derül ki a Magyar Nemzet Éteri panaszok címmel megjelenő, a szerkesztőségbe betelefonáló olvasók legfontosabb gondolatait közlő rovatából (1982. szept. 11.).
A telefon túlsó végén lévő szimpatikus férfihang ugyanis a következő kérdést tette fel:
Vajon mire lehet még a sósfürdőben használni egy fürdőlepedőt, s mi meríti ki a népvagyon rongálásának kritériumát? Mert ő, amióta meglátta ezt a táblácskát, egyfolytában ezen gondolkozik…
