Bár hivatalosan még nincsen választási kampány, a hazai filmes kínálatban ez nem látszik: október 21-én debütált a mozikban az őszödi beszédet követő zavargásokat megéneklő Elkxrtuk, melynek elkészültét, közpénz vagy nem közpénz-jellegét, forgalmazását, fogadtatását olyan alaposan körüljárta a sajtó, ahogy a legnépszerűbb hollywoodi blockbustereket sem (először a 24.hu adott hírt a film készültéről még februárban). Ám az, hogy az Elkxrtukkal egy napon kijött még egy magyar film, amely legalább annyira politikailag túlfűtött, mint Kálomista Gábor „pörgős és izgalmas politikai krimi” -je, az eléggé a radar alatt maradt. Pedig a rendező éppenséggel a legnézettebb magyar közönségfilmeket jegyző Herendi Gábor, a filmnek pedig szoros köze van a valaha volt legnépszerűbb magyar közönségfilmek egyikéhez, a Valami Amerikához. Ez a Bűnös város.
Mi ez?
A Bűnös város egy film a filmben, ami kilépett a filmből. Eredetéért vissza kell mennünk majd húsz évet az időben, a Valami Amerika című filmhez, melyből legtöbben főként a Bon-Bon dalra emlékeznek, meg arra, hogy jól szórakoztak. Emlékeztetésképp: a Valami Amerika végtelen mennyiségű ökörködése mind arra megy ki, hogy a reklámfilmrendező Tamás, akit Pindroch Csaba alakít, testvéreivel, a Szabó Győző alakította Ákossal és a Hujber Ferenc alakította Andrással összegründolja a pénzt, amiből Tamás elkészítheti első nagyjátékfilmjét. A pénzt ugyan lenyúlja Ákos barátnője (Oroszlán Szonja) és egy szélhámos (Szervét Tibor), ám Andris nyer a lottón, így mégis meglesz a filmhez szükséges költségvetés. A Valami Amerika 2. sztorijából kiderül, hogy a film Bűnös város címmel el is készül, ám iszonyatosan megbukik, a kritikusok sem szeretik, a közönség se nézi, Tamás pedig emiatt mélységes mély depresszióba zuhan, a film kulcsmondatai pedig
– ez egy bűnös hely, ez egy bűnös város –
szellemként kísértik.
A Bűnös városból egy rövidke jelenet be is került a Valami Amerika 2-be, de hogy úgy egyébként milyen, vagy miről szól a teljes film, azt sosem tudjuk meg. Legalábbis eddig. Herendi Gábor ugyanis egy ideje már emlegeti, hogy a Bűnös várost szeretné kiléptetni a Valami Amerika világából a valóságba. Júliusban Herendi bejelentette, hogy a könyv el is készült, hamarosan foroghat a film. Ugyan a rendező saját forrásaiból finanszírozta filmjének elkészültét, ez látszólag nemigen akadályozta a munkát, a film ugyanis készen van, és egy olcsóbb mozijegy áráért bárki megnézheti az interneten, a bunosvaros.hu-n akár többször is. Mi is megnéztük, és most igyekszünk az alkotók titkolózását tiszteletben tartva, érdemi spoiler nélkül elmondani, mit kínál a végre valósággá vált film.
A Bűnös város formáját tekintve rövidfilm, műfajilag pedig leginkább politikai szatíraként lehetne definiálni. Mivel ebben a műfajban nem tud túlságosan hosszú listát felmutatni a hazai filmgyártás, így a legkézenfekvőbb összehasonlítás, amit tehetünk, A tanúval, Bacsó Péter klasszikusával adódik. A tanú ugyan – teljes joggal – érinthetetlen szent tehene a magyar filmművészetnek, hiszen utánozhatatlanul mesterien beszélt a Rákosi-éra groteszkségéről, s mint ilyen, hozzá hasonlítani bármit automatikusan dicséretnek számít, de a párhuzam ettől még olyan egyértelmű, hogy nem hagyhatom ki. Hiszen mik vannak itt: a valóságban létező politikai-közéleti hősöknek könnyedén megfeleltethető szereplők, és a valósággal még ennél is szorosabb kapcsolatot ápoló, ám azt a legvaskosabb groteszkig eltúlzó események, melyek mindegyikéhez számos vonatkozó újságcikket linkelhetnék ide.
Csak címszavakban az érintett, megtörtént események, melyekkel találkozhatunk a Bűnös városban:
- A vak komondor esete
- Stadionok és kisvasút az elit kertjei alatt
- Egy vízszerelő, aki régi barát, és még sokra viszi
- Kokainmámor és felláció egy hajó fedélzetén
- Oligarchák hobbijaira épült „nemzeti” rendezvények
- Kötvények és ingatlanbiznisz
- Éjnek évadján elfogadott törvénymódosítások
- Migránsok – nem összetévesztendők az Afrikából befogadott munkaerővel
- Soros György, bár itt máshogy hívják
- Minden adón ugyanaz a műsor az EU legyőzéséről
- Lámpaoszlopon tűsarkúban menekülő kolléga
- Rokonok által nyert, túlárazott közbeszerzések
- Rokonok a zsűriben, melyek rokonokat hoznak ki győztesként
- Teljes régiók az új feleségnek
- Kínai egyetemisták és kirgiz külkapcsolatok
- Egy független médium, melynek ötbetűs neve X-szel végződik
- Alapítványi fenntartásba került intézmények
- A városok bevételeinek elvonása
- Kiemelt gazdasági övezetnek nyilvánított területek
- Lehallgatási ügyek
Hogy a helyi stadion, mely olyan közel van a helyi oligarcha házához, hogy a tornácon könnyedén fejbe találhatja egy eltévedt futball-labda, zavarba ejtően emlékeztet a Colosseumra, hogy a kamera, finom utalásként a metoo-ügyekre, időnként titkárnői fenekekre fókuszál, hogy a helyi elit a luxuscikkeket tenyeres-talpas bugrisként fogyasztja – kaviár a zsírosbödönből! – , azt már igazán csak a hangulat érzékeltetésére jegyzem meg. A fentiekből ugyanis vélhetően az olvasó már üzembiztosan sejti, hogy mennyire élesen politikus alkotás lett a Bűnös város.
A film egészen konkrétan minden egyes képkockájával célzott ütést visz be, mégpedig olyan direkten, hogy olvasásukhoz minimális közéleti ismeret is bőven elég. Mindezt ismeretlen feltörekvők helyett a hazai színjátszás színe-java alakítja, ezzel is finoman jelezve, hogy nem minden politikailag túlfűtött filmalkotástól tartja távol magát a hazai A-listások jelentős része – neveiket azért nem listázom, mert ezt egyelőre az alkotók sem teszik. A Bűnös város mindazonáltal a legfontosabb különbséget mégsem ebben mutatja fel az Elkxrtukkal szemben: a legfontosabb eltérés az, hogy a Bűnös város nem veszi magát véresen komolyan, épp ellenkezőleg. Szabad és játékos szellemi csillagszórás, féktelen bolondozás, egyetlen monstre, huszonnyolc percnyi pofátlan geg, mely nemcsak témáiból és hőseiből, de saját magából is viccet csinál. A honi közéleti hírek kapcsán gyakran érezzük, hogy nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk – a Bűnös város úgy dönt, nevet.
A Bűnös város egy külön erre a célra létrehozott honlapon, a bunosvaros.hu-n nézhető meg.
