Kultúra ismeretlen budapest

Lebontanának egy szecessziós bérházat Angyalföldön

Marjai János / 24.hu
Marjai János / 24.hu
A kerület bontási kötelezettség mellett válik meg egy sor épülettől – köztük egy szecessziós bérháztól, illetve egy, az év elején egy bonyolult kilakoltatási botrányba került társasházban lévő tulajdonrészétől.

Az eleinte az állam által is segített, majd önerőből folytatott XIII. kerületi bérlakásprogramban az elmúlt két évtizedben több mint hatszáz otthon született, megvalósításukhoz azonban bontásokra volt szükség.

Ennek a folyamatnak, illetve a vele párhuzamosan megjelenő befektetők projektjeinek köszönhetően mára a kerület számos utcájának képe változott meg gyökeresen, hiszen a bontási kötelezettséggel tulajdonost váltó, vagy az önkormányzat által lebontott, döntő többségében alacsony házak helyét modern társasházak vették át. A kerület lakóinak átlagéletkorát, illetve az épületállomány általános állapotát javító intézkedések ugyanakkor számos olyan házat is elpusztítottak, amik

megérdemelték volna, hogy az egységes utcakép fenntartása érdekében vagy saját jogukon is túléljenek.

Kitűnő példa erre a Kartács utca 20., amelynek a bontására a kormányhivatal 2016 júliusában engedélyt is adott, néhány héttel később azonban az akkor még létező Forster Központ hirtelen műemlékké nyilvánította a XX. századi magyar építészet fontos alakjának, a Kazinczy utcai zsinagógát testvérével együtt jegyző Löffler Sándornak a tervei szerint 1923-ban született házat, sőt, bontási tilalmat is elrendelt rá.

Az ügy azóta sem jutott nyugvópontra, hiszen a kerület megtámadta a döntést, a ház pedig az elmúlt években legalább kétszer elveszítette a védettségét. Az állam és a magyar műemlékvédelem néha még megcsillanó romjai közti harc részleteiről korábban hosszú cikkben számoltunk be.

Kapcsolódó
Évek óta le akar bontani egy értékes házat a XIII. kerületi önkormányzat
A Kartács utca 20. 2016-ban, a bontási engedély kiadása után vált műemlékké, a kerület azonban nem áll el a szándékától, és jogi úton próbálja érvényesíteni az akaratát.

A XIII. kerületben a koronavírus-járvány alatt sem állt meg a házak bontásra való kijelölése, így a napokban tíz ingatlan, illetve egy társasház többségi tulajdonrésze kerül kalapács alá összesen 2,822 milliárd forintos kikiáltási áron.

XIII. Kerületi Önkormányzat

A listában több érdekes épületre is bukkanhatunk, köztük a 2022 nyarára kiüríteni kívánt Kartács utca 23.-ra, illetve a január óta már lakatlan Mosoly utca 25.-re.

Eltűnő szecesszió

A 280 millió forintos árról induló Kartács utcai háznak a kerület szerint egyáltalán nincs jövője, hiszen annak

műszaki és statikai állapota, kora, süllyedése, a gazdaságtalan felújítás lehetősége és a költséghatékonyság szem előtt tartása is indokolja az eladást, illetve a bontást – tudtuk meg az önkormányzat sajtóosztályától. Kérdésünkre hozzátették: a 2017-es költségvetésből 15 millió forintot költöttek a toldalékszárny felújítására, megerősítve és aládúcolva a leginkább süllyedő épületrészeket, sőt, megkezdték a rossz lakhatási körülmények közt élő bérlők elköltöztetését.

Kartács utca 23. homlokzata.

Ezzel párhuzamosan a tizenöt, változó állapotú, illetve komfortfokozatú (komfort nélküli, félkomfortos, komfortos és összkomfortos) lakást magában foglaló épület állapotfelmérése is megtörtént – így láthatták előre, hogy néhány éven belül szanálásra kerülhet sor –, mégsem fontolták meg a helyzet másféle rendezését:

egy, legalább az épület utcai szárnyát tetőtér-beépítés vagy továbbépítés mellett megtartani szándékozó befektető keresését.

Háztörténet

A XIX. század végén többször is gazdát cserélt telket 1898-ban az érdekes nevű asztalosmester, a saját gyárát vezető Lapidesz Mór vásárolta meg, valószínűleg azzal a céllal, hogy ide költözteti a gyárát, vagy legalább házat épít rá. Ez végül nem történt meg, így 1907-ben a következő ajánlással próbált meg túladni rajta: „Gáz, vízvezeték, kanális, rendezett utcában, gyárnak nagyon alkalmas, Hungária körút és villamos mellett”. Próbálkozásai sorra kudarcba fulladtak, így 1909 végén a kezdeti 21 ezer helyett már 18 ezer koronáért próbált megszabadulni a „kisebb gyárnak vagy bérháznak igen alkalmas” földdarabtól, mégpedig sürgősen – olvasható a fővárosi lapokban. Egyre kétségbeesettebb próbálkozásait végül siker koronázta: 1909 decemberében a szomszédos telekkel együtt 17 732 koronáért eladta azt a Farkas és Társa cégnek, ami néhány hónapnyi töprengést követően továbbadta Felber Vinczének.

A saját kályhagyárat és lakatosüzemet alapító (azt az első világháborúig Ruman Jánossal vezető) Felber végül a pályáját alig néhány évvel korábban kezdő, az egykori Hungária Fürdő homlokzatán is dolgozó Novák Imrét (1882–1961) kérte fel a ma is álló ház tervezésére. Az 1913 februárjában építési engedélyt kapó ház néhány hónappal később már állt, falai közt pedig gyárosok és kisebb mesterek egész sora fordult meg. A változó méretű üzemek és műhelyek közt álló épületben egészen a második világháború végéig megtalálhattuk volna a Felber és Ruman-féle gyár irodáját, amelyek mellé a húszas évek derekán költözött be a Bendes Aladár és Dános S. Kornél tulajdonában lévő szivattyúgyár.

Ez persze nem jelentette azt, hogy a házban élők folyamatosan ki voltak téve a különböző zajoknak, hiszen a húszas-harmincas évek fordulóján egy iparművész is a házba költözött, sőt, a harmincas évek derekán az akkor már negyven éve özvegy báró Villaseca Lajosné is itt aludta ki a hosszú napok fáradalmait.

Marjai János / 24.hu

Minderre persze a helyzet eszkalálódása előtt is lett volna lehetőségük, így hosszú évtizedekre biztosíthatták volna a kerület századeleji lakóházállományának egy nem kiemelkedő, de a környezetébe tökéletesen illő (balról ifj. Paulheim Ferenc 1928–1929-ben tervezett, néhány éve szépen felújított lakóháza határolja, a már említett Löffler-épület pedig épp vele szemben áll) darabjának túlélését.

A szomszéd már rég eltűnt

A 21. számú telken az önkormányzat 2015-ben negyvennyolc bérlakás építését tűzte ki célul, a projekt azonban nem jutott el az építési engedélyig. Három évvel később, 2018 októberében a kerület építészeti-műszaki tervtanácsa előtt egy másik, 34 lakásos lakóépületről szóló koncepcióterv mutatkozott be, aminek tervezője az Europeum bevásárlóközpont mellett számos fővárosi iroda- és lakóépületen dolgozó Fekete Lajos (Lamro Kft.) volt.

Talán ez volt az a tervcsomag, amit 2019 év tavaszán benyújtottak a kormányhivatalához, júniusban pedig engedélyt is kapott:

A beépítés végül nem történt meg, sőt, a következő évben újabb jogerős építési engedélyt adtak ki a Kartács utca 21. számú telkére. A szomszédok magasságához igazodó, pinceszinti teremgarázzsal is rendelkező, ötemeletes társasházról látványtervet ugyan nem töltöttek fel az ÉTDR nevű hatósági adatbázisba, a homlokzat vázlata, illetve a főbb információk így is látszanak.

ÉTDR

Ez a rajz rövidesen talán valósággá is válhat, a gazos telken július végén azonban még darabokra szedett kordonok, hulladék, illetve némi építőanyag várta a sorsát:

Marjai János / 24.hu

A ma főként új építésű társasházakkal, illetve üres telkekkel teli, a Róbert Károly körúttól alig százötven méterre nyújtózó Kartács utca, illetve a környező utcák régi épületeinek alapvetően sincs sok esélye a túlélésre, hiszen a környék jó tömegközlekedési kapcsolatainak, valamint a különböző intézmények közelségének köszönhetően a következő években vonzani fogja majd az ingatlanbefektetőket, sorra eltüntetve a századelő építészetének döntő többségében rossz állapotú példáit.

Nincs több mosoly

A Mosoly utcában ennél jóval komplexebb a helyzet, hiszen a 85 millió forintról induló aukció során az egykor teljes egészében önkormányzati tulajdonú épület

harminc lakása közül csak tizenhat keres új gazdát, 

mivel a többit az 1994-ben hozott lakástörvénynek köszönhetően az akkori lakóknak lehetősége volt megvásárolni az államtól.

Mohos Márton / 24.hu A Mosoly utca 25. homlokzata, részben már bedeszkázott ablakokkal.

Az épület az egykor a dunai torkolata közelében ketté váló Rákos-patak északi medre, a századforduló után lassan feltöltött Köszörűs-árok helyén, néhány hónappal Budapest 1945-ös ostroma után emelkedett ki a földből.

A híresen rossz közbiztonságú, 1915-től egészen a hetvenes évek végéig létező Tomori-telep (amire szomszédaihoz hasonlóan ráragadt a Tripolisz név) mellett kiemelkedett háromszintes házon, illetve szomszédain nem feltétlenül a legjobb mérnökök dolgoztak, a lakásínség gyors enyhítése ugyanis jóval fontosabb volt magánál a minőségnél. Ennek köszönhetően nem csak az árkot töltötték fel rosszul, de a gyenge minőségű építőanyagok használatával még tovább rontottak a helyzeten.

A Telex információi szerint emiatt már 1956 után szükség volt a rendszerváltás éveiben ifjabb Marosán György által is lakott ház megerősítésére, a falak süllyedése azonban a következő évtizedekben sem állt meg: már egy 1995-ben született értékbecslés is

süllyedésről, repedező, nedves falakról, illetve a tetőszerkezetet érintő különféle gondokról számolt be.

Mohos Márton / 24.hu

Tizennégy otthon ennek ellenére is elkelt, hiszen a lakók úgy gondolták, hogy az önkormányzat idővel segíti majd a felújítást – főleg annak fényében, hogy a társasház többségi, 53 százalékos tulajdonosa továbbra is a kerület maradt, ami szociális bérlakásokként hasznosította a kezében maradt lakásokat. A remény végül nem vált valósággá, bár a kerület 2006-ban injektálta a legrosszabb állapotban lévő, D jelű lépcsőházat – ez egy, a felszivárgó vizet távol tartó oldatnak a falakba juttatását jelenti –, remélve, hogy ezzel megállítja a további állapotromlást.

A helyzeten ez persze nem javított, így a magántulajdonba került lakások jó része a következő években tulajdonost váltott, vagy egyszerűen csak lakatlanná vált. Egy, az otthonát 2014-ben elhagyó tulajdonos a Telexnek kijelentette: félt, hogyha a villanyt felkapcsolja, megrázza az áram, sőt, a költözése előtt

már szinte ki lehetett látni a téglákon, annyira szétcsúszott a fal.

Egy 2013-as felmérés forintosította is az összeget, amit az önkormányzat állítása szerint előfinanszírozott volna: eszerint 213 millió forintot kellett volna költeni az aládúcolásra, a falak megerősítésére, illetve a tető javítására.

Ekkor jöttek azonban a problémák:

előbb több tulajdonossal nem sikerült felvenni a kapcsolatot, majd a kiviteli tervek elkészítését nem vállalta el senki, végül pedig nem akadt kivitelező, aki a szükséges munkákat elvégezte volna,

így csak 2018-ra állt össze minden ahhoz, hogy egyáltalán bele lehessen kezdeni az építőanyag-árak miatt akkorra már jóval drágább felújításba.

Ez azonban már késő volt, így a ház közös képviselőjének az önkormányzat javaslatára sikerült találnia egy befektetőt, aki fizetett volna a lakóknak a lassan életveszélyessé váló lakásokért, sőt, vállalta volna a bontás, illetve egy új, negyvenlakásos épület építésének költségeit.

Felmerült azonban egy kis probléma: a tervek megvalósíthatatlanok voltak, hiszen a vonatkozó helyi szabályozás szerint minden lakáshoz garázsbeállónak kell tartoznia, ezt azonban csak a Kerületi Építési Szabályzat (KÉSZ) megváltoztatásával lehetne megvalósítani, hiszen a KÉSZ kimondja: a talajszint alatti épületrész nem lehet nagyobb, mint a föld feletti lakóház.

A környék képét semmilyen módon át nem rajzoló módosítására végül nem került sor, a XIII. kerület ugyanis

állítása szerint nem kapott információt a befektető személyéről, illetve a várható utódról.

Mohos Márton / 24.hu

Az állapotromlás persze eközben is folytatódott, így Budapest Főváros Kormányhivatala 2020 novemberében hat hónapot adott a lakóknak a kiköltözésre – írja az Index, amit a 2021. január 7-én feladott levelükben hirtelen

huszonnégy órára módosítottak.

Az önkormányzati lakások ekkorra már üresek voltak, a hirtelen lakás nélkül maradó magántulajdonosok pedig segítségért fordultak a többségi tulajdonjogot gyakorló XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt.-hez.

Mohos Márton / 24.hu

A cég előbb minden felelősséget rájuk hárított, majd megváltozott a véleménye: az egyik lakónak egy szociális szállóban ajánlottak fel helyet (a háromágyas szoba egyik helyére az idős nő nem tartott igényt, inkább a lányához költözött), egy másiknak pedig az önkormányzat biztosít elhelyezést egészen addig, amíg a lakhatása véglegesen meg nem oldódik – tudtuk meg a kerület sajtóosztályától, ahol hozzátették: a januári események óta sikerült megismerniük a potenciális befektetőket, akikkel a magántulajdonosok is eredményes tárgyalásokat folytattak,

így az augusztusi aukción nyilvánvalóan ez a cég is ajánlatot tesz, hogy a teljes ház tulajdonosává váljon, és megkezdhesse a rég tervezett projektjét.

Kérdés persze, hogy milyen utódra lehet számítani a lebontandó épülettel azonos tervek szerint épült lakótelep csücskében, az azonban biztos, hogy a helyzet a jelenleginél csak jobb lehet. Felmerül persze, hogy a kerület miért nem vonta be a Mosoly utca 25.-öt bármilyen felújítási programba, illetve az is, hogy a hosszú évtizedek alatt miért nem sikerült megállítani az állapotromlást, vagy a felesleges feszültségeket elkerülve még idejében megoldani a lakók elköltöztetését.

A többiek

Az aukción új gazdát kereső többi ingatlan esete jóval egyszerűbb, hiszen valódi értéket nem rejtő telkek cserélnek gazdát: a Béke utca 39. egy májusban elköltözött autómosónak adott helyet, a Teve utca 45–49. üres telkeket jelöl, a tőle néhány lépésnyire álló Forgách utca 18. (Teve utca 53.) egy számos alkalommal átalakított, századfordulós lakó- és műhelyépület, a többi címen pedig első látásra is rossz állapotúnak látszó, modern társasházakkal körbeépített földszintes házak állnak.

Iparosok, feministák, szélsőjobboldaliak

Az első látásra teljesen érdektelennek látszó, a két világháború között kisebb cégeknek, illetve egy szállítmányozási vállalatnak otthont adó Forgách utca 18. rendszerváltás utáni éveiről érdemes beszélni, hiszen előbb a számos szakszervezetet tömörítő Munkásszocialitás, majd az első magyar feminista lapot, a Nőszemélyt kiadó Feminista Hálózat, végül pedig az 1993-ban alapított, Szabó Albert vezette Világnemzeti Népuralmista Párt első központját találhattuk volna az épületben.

A rövid életű párt alig egy évvel a megszületése után, Adolf Hitler születésének kilencvenötödik évfordulóján a bőnyi rendőrgyilkosság miatt két évvel ezelőtt életfogytigatlanra ítélt Győrkös István irányította Magyar Nemzeti Arcvonallal, illetve a Kommunizmus Üldözötteinek Szövetségével olvadt össze. Új nevük Magyar Hungarista Mozgalom lett. Öt hónappal később feloszlatták magukat, majd Magyar Népjóléti Szövetség néven tértek vissza a magyar politikai életbe, ahol 2000-ig tartották magukat.

A Jász utca 135. esete egy kicsit komplikáltabb, hiszen a rendezett homlokzatú lakóházban az önkormányzat 2014-ben az érintésvédelmi problémák okozta balesetveszély miatt elektromos fővezetékeket cserélt, sőt, az utca felé néző arcát is felújították, a ház általános állapota azonban nyilvánvalóan nem javult eléggé ahhoz, hogy továbbra is számolhassanak vele.

A sikerrel gazdát cserélő épületek, illetve telkek helyén a következő években nyilvánvalóan kisebb-nagyobb társasházak születnek majd, ezek várható méreteiről, illetve arculatáról azonban természetesen még hosszú ideig kár beszélni. Az elmúlt évek tapasztalatait látva azonban egyértelműnek látszik, hogy a főváros nem szimplán csak néhány épülettel lesz szegényebb, de helyüket a rendelkezésre álló szabályokat maximálisan kihasználni vágyó, futószalagon születő lakáshegyek veszik majd át.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik