Nyilvánvaló, hogy komikus attól félni, hogy valaki majd a Netflixről akar megtanulni diktátorrá válni, noha ha a magyar kormány utóbbi időben hozott szabályozásainak logikáját vesszük alapul, akkor a művészeti alkotások megtekintése automatikusan azt jelentheti, hogy a néző olyanná válik, mint az alkotás főszereplője. Melegfilm láttán például kedve támad melegnek lenni, és alighanem az akciófilmek iránti rajongásból egyenesen következik a gyorshajtás és a lövöldözés. Ezzel együtt kissé kísérteties élmény egy olyan dokut nézni, melynek lényege, hogy egyfajta oktatóanyagként foglalja össze azt, milyen szabályok és mechanizmusok mentén működtek a történelem eddig ismert diktatúrái: nehéz nem arra gondolni, nem kell ide oktatófilm, számos politikusnak megy fejből is a zsarnokság.
A How to Become a Tyrant (azaz nagyjából Hogyan váljunk zsarnokká) című hatrészes mini dokusorozat alapgondolata egyszerű: a zsarnoki rendszerek lényegüket tekintve egyformák, minek nyomán működésük egyszerű képletekkel leírható, kottázható. Ami azt is jelenti, hogy ezt a kottát követve sikerrel hozható létre újabb zsarnoki rendszer. A sorozat ezt a „használati utasítást” foglalja össze, fejezetekre és eszközökre osztva fel a munkát, ahogy az egy rendes oktatókönyvtől várható. A hatalom megszerzése, az ellenségek összezúzása, a félelem mint az uralkodás eszköze, az igazság kontrollálása és egy új társadalmi rend létrehozása vezethet el a végső célig: az örökké tartó uralkodásig.
Hogy érveit alátámassza, a Netflix a történelem valós alakjainak valós cselekedeteit veszi alapul, látjuk, hogyan csinálta ezt Adolf Hitler, Szaddam Husszein, Sztálin, és az a számtalan afrikai diktátor, akinek a neve jóval kevésbé ismert, noha tetteik pontosan ugyanerre a sablonra illeszkednek. Csak, ugye, a harmadik világ eseményei valahogy mindig kevésbé érdekesek a fejlett világ számára. Mivel a sorozat nem távolodik el a történelemtől, sőt, a viszonylag közeli múlttal sem óvatoskodik, így némi érzékenységgel gyakorlatilag elkerülhetetlen annak méricskélése, hol látjuk magunk körül ezeket a trükköket valós időben.
A forma fenséges: archív felvételek és a szokásos beszélő fejek mellett fenséges, a szuperhős-képregények képi világára hajazó animációk jelenítik meg az eseményeket ötletesen, érzékletesen és nem kevés fekete humorral. A humor alatt, persze, itt nem térdcsapkodós fingós poénokat kell érteni, hanem azt a fajta ellenállhatatlanul szórakoztató intrikát, amire a legtöbb, közrajongást élvező szarkavarós sorozat épül a Kártyavártól az Empire-ön át a Trónok harcáig. Apropó, Trónok harca: az alkotók kiváló humorral választották ki a film narrátorát is, Peter Dinklage-re bízva ezt a szerepet, aki, ugye, a Trónok harca Tyrionjaként generációk elméjébe égett be örökre úgy, mint a politikai szarkavarás kitüntetett csúcsjátékosa. Nyilván kell ehhez, hogy az ember eredeti nyelven nézte annak idején a Trónok harcát, és így ismerje Dinklage hangját, de ha ez megvan, akkor garantálom, hogy a legkisebb Lannister-testvér arcát kötjük az elhangzó, velejéig szarkasztikus mondatokhoz.
A How to Become a Tyrant legnagyobb erőssége ez a szarkazmus, a metsző gúny, ami kitekeri a szavak és értékek jelentéseit, és cinkossá teszi a nézőt a történelem legtorzabb elméinek munkálkodásában, afféle remek buliként beállítva a diktatúrákat – amiben nagyon is van logika, hiszen a zsarnoknak nyilván marha jó buli megvalósítani megalomán terveit, hiszen az van, amit ő akar. Ám miközben remekül szórakozunk ezeknek a beteg, de a maguk kitekert értékrendje mentén tulajdonképp zseniális alakoknak a világuralomért folytatott mocskos kis játszmáin, a sorozat kőkeményen tanít: a kleptokrácia fogalmát például ajánlom tanulmányozásra, de a titkosszolgálatok fontosságáról szóló epizódban is felfedezhetünk nem kevés kapcsolódási pontot a mai magyar valósággal.
Olyan fajta ismeretterjesztés ez, amit egy jó oktatási rendszerben, ahol a tanároknak szabad keze van az új típusú, kreatív és érzékletes tudásátadásban, egy az egyben be lehetne emelni, mondjuk, a történelem vagy állampolgári ismeretek tanításába, mert érthető, logikus, és egy másodpercre sem unalmas. Amit, ugye, a sokszor iszonyúan elemelt, távoli, elméleti szinten oktatott történelemórák nem feltétlenül mondhatnak el magukról. Az biztos, hogy ha nekem iskolás korú gyerekem lenne, ilyen dokusorozatokkal szerettetném meg vele a történelmet, és a dokureneszánsznak hála, bőven lenne alapanyagom mindehhez. A How to Become a Tyrant ebbe a sorba illeszkedik, ám még ezen trenden belül is kimagaslóan erős, csak ajánlani tudom.
A How to Become a Tyrant hat darab harmincperces epizódban nézhető a Netflixen, magyar felirattal is.
