A Velencei-lagúna hatvannál több szigete közül Torcello létezéséről az elmúlt évszázadokban mindenki megfeledkezett, pedig ez az apró, alig fél négyzetkilométeres földdarab a környék legrégebb óta – több mint kétezer éve – folyamatosan lakott, sőt, a Velencei Köztársaság egykori legnagyobb települését rejti.
Torcellót a Római Birodalom alkonyán, 452-ben Attila seregei is megtámadták, majd jórészt lángba borították. Az innen elmenekülő emberek hozták létre végül a lagúna többi szigetének településeit, amik a következő évszázadokban egyre nagyobbra nőttek.
Lassan a szigeten is helyreállt a rend: a X. században már legalább tízezren (más források szerint húszezren) éltek itt, alig egy évszázaddal később azonban a környék egyre mocsarasabbá vált, az itt élők pedig másodszorra is szétszéledtek.
Ma alig húszan élnek itt, így a tizenkét plébániatemplom, tizenhat kolostor, illetve a paloták tucatjai is lassan az enyészeté lettek, sőt, néhány kivételtől eltekintve nyom nélkül eltűntek.
Az 1008-ban felszentelt Santa Maria Assunta-katedrális, a VII. századi alapokon nyugvó, XI-XII. századi Santa Fosca-templom, illetve két XIV. századi palota azonban ma is áll, így a terület a modern korban turistákat, sőt, hírességeket is vonzott – Ernest Hemingway A folyón át a fák közé több fejezetét is itteni látogatásai során írta.
Csodával határos tehát, hogy a hun hódításra emlékeztető kőtrónus létezéséről alig esik szó, pedig az a legendák szerint
Az igazságtól ez persze messze áll, hiszen valószínűleg a település egykori vezetője, vagy épp a püspök (ez megmagyarázná a székbe vésett apró kereszt létét is) ült
kőszékben, a legenda azonban makacsul tartja magát.
