A brit író, Ian Fleming által életre hívott szuperkém, James Bond első kalandjai 1953-ban jelentek meg a könyvesboltok polcain, néhány év alatt pedig sosem látott sikert arattak. Mindössze nyolc év telt el, mire két filmproducer, a csodálatos nevű Albert R. Broccoli, illetve Harry Saltzman úgy gondolta ideje lesz lecsapni a filmvászonra való adaptálás jogaira, a következő évben pedig megszületett a Dr. No (1962), amit azóta huszonhat másik mozifilm követett.
A 007-es bőrébe bújt Sean Connery egy csapásra óriási sztár lett, így a sorozat következő négy epizódja is vele készült el. Az Oroszországból szeretettel (From Russia with Love, 1963), a pletykák szerint a magyar építész, Goldfinger Ernő által is ihletett Goldfinger (1964) után már az egész világ ismerte a hírszerző nevét.
A brit titkosszolgálat, MI6 első hallásra talán furcsa módon ezzel érkezettnek látta az időt ahhoz, hogy
A feleségével, illetve hatéves fiával érkező Bond a varsói brit nagykövetség munkatársa lett, ahol a katonai attasé titkáraként szolgált.
Egy éves lengyelországi tartózkodása alatt a férfi a helyi brit titkosszolgálat embereivel együtt többször is elutazott az ország északkeleti részére, ahol talán a katonai létesítményekről próbáltak információkat szerezni – olvasható a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének honlapján.
Az írás szerint a névhasonlóság természetesen azonnal feltűnt a lengyeleknek, így a férfit februári érkezése után azonnal megfigyelés alá vonta a Külügyminisztérium II. számú ügyosztályaként működő kémelhárítás, aminek feljegyzéseiből az is kiderült, hogy
Tíz hónappal érkezése után a titkár előbb a családját küldte haza, majd néhány héttel később ő maga is hazatért, és nem tért vissza többé.
Rövid tartózkodására a lengyelek máig nem igazán találtak egyértelmű magyarázatot, hiszen a hatvanas évek derekán a nyugat-európai államok már nem igazán láttak esélyt egy keletről érkező katonai támadásra, és nem is igazán volt értelme a direkt megfigyelésnek, főleg, hogy ebben a korban inkább a rég beépült, nekik kémkedő lengyel állampolgárokban bíztak.
Az ötvenes évek közepén mindez persze még teljesen másképp lett volna: az akkor Varsóban élő brit kémek akkor is előszeretettel utaztak vidékre, hogy fotókat és térképeket készítsenek, és bármilyen információt megpróbáljanak elcsípni a katonai laktanyákról, kiképzésekről, a hadseregről, illetve a tervezett hadgyakorlatokról, amikből legalább megsaccolhatták az ország haderejének nagyságát, illetve felszereltségét.
Bond és a helyi SIS (Secret Intelligence Service) emberei így leginkább csak pihenési céllal utazhattak az országon belül, így a legvalószínűbb magyarázatnak az látszik, hogy a brit hírszerzés feje, Sir Richard White
Talán így történt, a teljes igazság azonban jó eséllyel sosem fog kiderülni.
