Kultúra ismeretlen budapest

Egy elfelejtett magyar sportolózseni őrzi Budapest egyik legismertebb szobrát

A szerző felvétele.
A szerző felvétele.
Réthy Menotti neve ma már senkinek sem cseng ismerősen, sőt sírja is rég eltűnt, alakjával azonban ma is tízezrek találkoznak minden nap.

A főváros épületeit, szobrait és tereit érdekes, kedves, vagy épp szomorú történetek tízezrei lengik körbe: az utcákat járva férjét már száz éve hazaváró, kővé vált menyasszonnyal, Szabó Magda Abigéljének álmokat valóra váltó szobrával, vagy épp egy mindenre elszánt indiánnal is találkozhatunk, vannak azonban a titkaikat jobban őrző szobrok is: ilyen például az 1898 novemberében a Keleti pályaudvar előtt felállított Baross Gábor-szobor, ami első látásra csak egynek tűnik Budapest ezernyi hasonló köztéri alkotása közül, pedig az nemcsak a miniszternek, hanem a századforduló egyik legtehetségesebb sportemberének is emléket állít. Ismeretlen Budapest sorozatunk mai epizódjában ezt mutatjuk be.

A metróépítés miatt rövid időre a Fiumei úti Sírkertbe, majd négy évtizedre (1971-2013) a közeli Verseny utca nyitányához száműzött, de végül eredeti helyére visszaállított szobrot nézve a téren átsétálók, illetve az átutazók leginkább csak az óriási, patinás alakot – az alig negyvennégy évesen elhunyt, félelmetes munkatempójú Baross (1848-1892) ötméteres bronzmását – veszik észre, pedig a mellékalakokra, illetve a domborművekre is érdemes figyelni.

Galéria
A szerző felvétele.

A szobrász

A pályáját a díszítőszobrász Oppenheimer Ignác műhelyében, inasként indító Szécsi (Sefcsik) Antal (1856-1904) a bécsi Akadémián vált szobrásszá, majd a császárvárosból hazatérve a magyar neobarokk szobrászat egyik legnagyobb alakjává vált: munkái nem csak köz- és magánépületeken – így az Andrássy úti Saxlehner-palota homlokzatán, az Országház kupolacsarnokában, az Operaházban, és a Pesti Vigadóban –, de számos magyar téren is feltűntek, sőt, az egyházi megbízásai sem maradtak el: domborművei és emberalakjai a belvárosi plébániatemplom oltárán, angyalai pedig a Szent István-bazilika főbejáratánál tűntek fel.

A megállás nélkül alkotó, élete utolsó tíz évében a Műegyetemen is tanító, visszahúzódó életet élt művésszel negyvennyolc évesen egy szívroham végzett.

A felüljáró felől közeledve, a Vasminiszter lábánál előbb a 2013-ban helyreállított – Budapest ostromakor elpusztult, egykor a mű létrejöttéhez adakozó városok nevét is magán viselő – koszorút, illetve egy gőzmozdonyt ábrázoló domborművet, illetve a Vasút Géniuszát láthatjuk, a mű másik oldalán pedig ennek párjával, egy hajóval, illetve egy férfialakkal találkozhatunk.

Mindez azonban csak keveseknek tűnik fel, hiszen a kereskedelem és ipar négy és fél méteres allegóriái mindenkinek jóval előbb szemet szúrnak. Nehéz is lenne őket nem észrevenni, hiszen a feltűnően izmos férfialakok egyike egy fogaskerék előtt, egy méretes üllőn ül:

Másikuk pedig jobbjában babérágat tart Baross felé, másik kezében pedig a kereskedelem ősi szimbólumát, Hermész tekergő kígyókat és szárnyakat magán viselő botját (caduceus) tartja a kezében:

A Beschorner-féle bronzöntődében készült szobrokhoz a szobrásznak, Szécsi Antalnak természetesen szüksége volt egy modellre: így jutott el Réthy Menottiig, a századforduló előtt hirtelen felélénkülő magyar sportélet egyik legtehetségesebb tagjáig, akinek felsőteste – az elmaradhatatlan bajusszal együtt –  a sportzseniről készült fotókat látva az egyik munkán tökéletesen felismerhető.

A tény évtizedeken át nem volt széles körben ismert, illetve megerősített – egészen addig, míg Hajós Alfréd 1925-ben a Sporthírlap hasábjain két alkalommal is írt róla. Az első cikkében foglaltakat a lap egy másik szerzője ugyanis megkérdőjelezte, állítva, hogy Réthy helyett egy hivatásos birkózó, Sándorfi (Mayer) Sándor volt a modell.

Az akkor már nem csak úszóként, de építészként olimpikonná vált, a magyar nemzeti stadionépítés legfőbb szószólójává avanzsált Hajós második írásában (ami voltaképp egy olvasói levél) Réthy Menotti özvegyére, illetve annak sógorára, a MÁV-főfelügyelő Seress Jenőre hivatkozik, minthogy ők élőben követték végig a mintázási folyamatot, ennél több bizonyítékra pedig nincs szükség ahhoz, hogy a történetet igazként könyveljük el.

Hajós arra is rámutatott, hogy Széchy szintén a Budapesti Torna Club tagja volt, így sűrűn tűnt fel a klub nagy atlétái közül, nem volt tehát kérdés, hogy közülük fog választani az aktuális megrendeléséhez. Sándorfi szerepét sem zárta azonban ki teljesen:

Nem tartom kizártnak, hogy az izmok stádiumánál más atlétát, közöttök Sándorfi Mayert is igénybe vette s applikálta a szobor tervezetén, de a főalak megkonstruálása elsősorban Réthy Menotti ideálisan szép alakja után történt

– írta, sőt, egy szomorú történettel is gazdagította a Baross-szoborhoz kapcsolódó sztorik sorát, hiszen Réthy özvegye férje halála után a Baross téren bérelt lakást, hogy minden nap találkozhasson a bronzba öntött alakokkal.

Aranyeső

Az államalapítás ezredik évfordulója felé haladó fővárosban 1885-ben született meg a Budapesti Torna Club (BTC), ami nevével ellentétben a Belváros közepén élők testmozgását igyekezett rendezett keretek közé helyezni. Az első tagok közt ott volt az 1848-49-es forradalomban főhadnagyként szolgáló Réthy József (1825-1899) fia, Menotti egy 1888-as országos versenyen egy tizenkét kilós golyóval való súlydobásban, 1889-ben és 1890-ben pedig távolugrásban és súlydobásban sem talált legyőzőre, sikerei pedig a következő években sem maradtak el: 1891-ben, a Magyar Tornaegyletek Szövetsége első országos versenyén távolugrásban, illetve lógyakorlatával („lószéltében”) győzött, 1892-ben korláton, rúdugrásban és távolugrásban szerzett aranyérmet, 1894-ben az akkor még görög-rómaiként emlegetett kötöttfogású birkózásban, illetve súlydobásban és távolugrásban bizonyult jobbnak a társainál, a millenniumi ünnepségek részét képező millenáris versenyen pedig gerelyhajításban és rúdugrásban bizonyította (ezzel a torna „főgyőztese” is lett), hogy nincs nála jobb az országban. A következő évben még biztosan nem is volt, hiszen gerelyhajításban 31,5 méterrel új országos csúcsot is felállított.

Sporthírlap, 1925. április 12. Az Arcanum Digitális Tudománytárból

A Sport-Világ (1911. augusztus 19.) szerint eleinte gyakorlásra sem volt szüksége a sikerhez, hiszen Bécsben már 1886-ban, alig tizennyolc évesen feltűnést keltett: először látott diszkoszt és gerelyt, és máris méterekkel nagyobbat dobott, mint az akkor már nyilvánvalóan  jókora gyakorlattal rendelkező osztrák válogatott atléták.

A furcsa keresztnév

Réthy József szoros barátságot ápolt a többek közt az olasz függetlenségi harc egyik fontos alakjával, Türr Istvánnal (1825-1908), aki Garibaldi hadsegédjéből előbb a nemzetőrség főfelügyelője és tábornoka, majd Nápoly polgári és katonai kormányzója, végül pedig rövid időre Viktor Emánuel király szárnysegéde, illetve a kor egyik fontos hadvezére lett.

 

Az 1861-ben III. Napóleon francia császár unokahúgát, Bonaparte-Wyse Adelina hercegnőt feleségül vett férfi az általános amnesztiát hozó kiegyezés után határtalan tisztelettel övezve tért haza Magyarországra, és nemcsak a magyar szabadkőművesség erősítésében, de a délvidéki Duna-Tisza-Duna-csatorna fejlesztésében is oroszlánrészt vállalt. A rettenthetetlen magyarként emlegetett Türr nem csak ezeket könyvelhette el személyes sikerekként, hiszen a Korinthoszi-csatorna építésében, illetve a Panama-csatorna nyomvonalának kijelölésében is fontos szerepet kapott.

 

Réthy határtalan tisztelettel nézett tehát a férfira, így őt kérte, hogy közvetítsen közte, illetve az egységes Olaszországért küzdő Giuseppe Garibaldi (1807-1882) közt, hiszen azt szerette volna, ha a szabadsághős lesz a születendő gyerekének keresztapja. Garibaldi meglepő módon el is vállalta ezt, kikötötte azonban, hogy a gyereknek legidősebb fia, Menotti nevét kell felvennie. Így is történt, a keresztelőn azonban az olasz legenda és felesége helyett Türrék vettek részt.

Akár az első újkori olimpián is ott lehetett volna Athénban, hiszen a sportklub száz forinttal támogatta az indulását, végül azonban mégsem indulhatott útnak – ellentétben a később építészként is Magyarország élvonalába tartozó, alig tizenhét éves Hajós Alfréddal, akivel a BTC futballcsapatában sokszor is együtt játszott: míg Hajós támadóként, addig Réthy kapusként erősítette az együttest.

Nemzeti Sport, 1933. március 15. Az Arcanum Digitális Tudománytárból

Kiss Gyula a Budapesti Hírlapban (1935. január 20.) megjelent rövid írása szerint Réthy nem csak a hivatalos versenyeken aratott sikert birkózóként, hiszen a főleg cirkuszi porondokon fellépő díjbirkózók közt komoly hírnevet szerző Robinetti ellen is kiállt:

Amikor megjelent a szőnyegen a csodálkozás moraja futott végig a tömegeken. Gyönyörű, kidolgozott, izmos férfiú állt ki, de hogy ki volt? Senki nem tudta, mert arcát fekete álarc takarta el. Megkezdődött a küzdelem, az álarcos állta a harcot keményen, a veszélyes helyzetekből mindig ki tudta magát szabadítani, de ugyanígy, Robinetti is hatalmas erejének megfeszítésével, minden támadást kivédett. A küzdelem döntetlenül végződött. Az álarcos atléta úgy távozott a cirkuszból, hogy senki sem láthatta ki volt. Réthy Menotti volt.

A hosszú időn át a BTC vezetésében is szerepet vállaló Réthy sporteredményei 1898 nyarától már nem bukkantak fel a kor legfontosabb lapjaiban, a testmozgással azonban továbbra sem hagyott fel.

Képes Sport, 1944. április 25. Az Arcanum Digitális Tudománytárból

Polgári foglalkozást választott, rövid élete utolsó évtizedében pedig a Kereskedelmi Minisztérium ipari főfelügyelőjeként dolgozott. 1911-ben hunyt el, mindössze 44 évesen, gyógyíthatatlan betegségben, sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Petőfi Sándor családjának síremlékétől mindössze huszonöt méterre állt. A temető átrendezése után az egykori sportklubja által állított emlékoszlopnak azonban nyoma veszett, így ma már csak a Baross téri szobrok őrzik az emlékét.

A másik Menotti

A századfordulón még egy, Menottit ábrázoló szobor jelent meg a városban, hiszen Szécsi Antal a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Blaha Lujza térre néző épületének kupoláján álló, kezében méhkast tartó férfialakot is róla mintázta.

 

A szobor Budapest ostroma alatt pusztult el.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik