Nyolc epizód után ismételten a streaming-platformokra került a mandalori fejvadász története, hiszen egy kilencedik résszel folytatódott a tavalyi év mainstream sikersorozata, a Star Wars-világban játszódó The Mandalorian. A sorozat A Jedi visszatér és Az ébredő Erő közé helyezhető el időrendben, ám nem az események sűrűjében, sokkal inkább a szegényebb peremvidékeken zajlik a cselekmény. A Disney igyekezett nem mellényúlni a castingot illetően: a Marvel-világban jártas Jon Favreau dirigálja az egészet, a főszerepet pedig Pedro Pascalra bízták rá. Ebből a fúzióból nem feltétlenül sült volna ki olyan szintű népszerűség, mint amilyet a The Mandalorian megkapott. Ehhez szükség volt egy bábszereplőre, a sorozatban csak „a gyerekként” emlegetett zöld figurára, aki Bébi Yoda néven vonult be a popkultúrába.
Jókora visszhangja lett a projektnek, de a nyolc epizód jobbára arról tanúskodott: történet nélkül is eladható lenne ez a széria, elég csak beletuszkolni ezt a nevetségesen aranyos kis karaktert.
A CGI-on túl is mutat némi fejlődést
Júniusban jött a hír, hogy a sorozat második etapjához az egykori kaszkadőr, Sam Hargrave segítségét kérték. Ő nem olyan rég rendezett is egy elég komolyat a Netflixen: összehozta az idei év egyik legjobb akciózását Tyler Rake: A kimenekítés címen, mely Chris Hemsworth-szel a főszerepben egészen új szintre emelte az akciójelenetek vászonra vitelét. Hargrave nem meglepő módon, rögtön élt a Lucasfilm által felkínált lehetőséggel, és leszerződött a folytatásra.
Kaptam egy hívást, hogy Jon Favreau olyasvalakit keres, akinek nagy tapasztalata van az akciójelenetekkel. Remek munkát végeztek az első évadban, de új perspektívát, új kihívást keresnek a következő szezonra
– nyilatkozta a Collidernek pár hónappal ezelőtt a rendező. Hogy milyen mértékű Hargrave hozzáadott munkája az első epizódhoz, az nem is kérdés, mert a The Mandalorian egy egész pofás akciózással indította a kilencedik epizódját. Jól megkoreografált ütések, feszes kameramunka – ízig-vérig mai trendeknek megfelelő bunyót raktak a nyitányba.
A történet ellenben nem sokat változott: a fejvadász továbbra is Bébi Yoda felvigyázója, a kis lényt pedig igyekszik eljuttatni a saját fajtájához, minekután a mandalori életvitel nem éppen gyerekbarát. Itt jut el ismételten Pascal karaktere a Tatuin nevű bolygóra, ahol állítólag egy másik mandalori is él az egyik bányászfaluban. Az ő segítségével megfelelő irányba kerülhetne a gyerek hazajuttatását illetően. Csakhogy ez a mandalori nem mandalori, mindössze egy Cobb Vanth nevű seriff, aki a sajátos – a nézőknek sokat sejtető – zöldes páncélt kereskedőktől vásárolta meg.
Ennek a páncélnak pedig híre van: egykoron a híres fejvadász, Boba Fetté volt, aki a klasszikus trilógia egyik emblematikus alakjává nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. Miután a mandalori visszaköveteli a gúnyát a serifftől, feltűnik egy óriásszörny, a krayt sárkány, aki terrorizálja a falu lakosait. Egyezséget kötnek, hogy Vanth visszaszolgáltatja a páncélt, ha valahogy együtt legyőzik a lényt.
Ez nem áll rosszul a sorozatnak, de nem is lendíti előre a cselekményt. Ismét csak az első évad jól bejáratott paneljeit kaptuk meg az első epizódban: ismerős helyszín és epizódszál, na meg Bébi Yoda sem lett aranyosabb egy átlagos kölyökkutyánál. Timothy Olyphant hozott a seriffel némi árnyaltságot ebbe a habkönnyű sorozatba, és csak remélni lehet, hogy visszatérő szereplőt csináltak belőle a forgatókönyvírók. Mert ha a probléma-küldetés-megoldás-továbbállás vonalon akarják végigvinni ezt az évadot is, komoly nézővesztésre számíthatnak.
A CGI továbbra is remek, a jelmezek, a díszletek döbbenetes odafigyelést mutatnak a készítők részéről. Igazából a sorozat mozifilm minőségű külcsínben, de belül átgondolatlan, mi több, céltalannak és ötlettelennek hat. Felbukkannak ugyan a buckalakók, akikről az idétlen üvöltésen kívül eleddig sokat nem tudtunk meg a Star Wars-filmekből, most a sorozat nekik is szentel némi figyelmet, elvégre a George Lucas által megálmodott világ hatalmas, és nagyon kis szegletét ismerik csak az átlag filmkedvelők. Kis túlzással ennyiben kimerülnek az újítások.
Fejvadász a bébicsősz
Az első epizódról elmondhatjuk, hogy a nyitányban nem Bébi Yoda kapta a legtöbb figyelmet. Ezúttal csak a háttérben motoszkált a nagy füleivel, sőt, egy-két premier plánt is kapott az egyébként fantasztikusan megalkotott kis figura. Mindezek ellenére is minden jel arra utal, továbbra is az ő személye generálja majd a felmerülő problémákat, csak hát az ezekre adott válaszoknak a biztonsági játéknál jóval többet kellene mutatniuk. Érezhető, hogy
Ebben a The Mandalorian remekül is vizsgázik, csak ha nem lenne egy ekkora franchise része, bizonyosan kaszát kapna igen sok nézőtől.
A mandalori fejvadász és a Yoda-szerű figura működő elemekkel folytatták útjukat a Star Wars világában, de ez az epizód simán lehetne az első évad negyedik része, olyannyira nem akart újat mutatni. Az biztos, hogy akármennyire megmaradt az első évad szintjén, így sem tud olyan rossz lenni, hogy az ember vonakodva, kipipálandó dologként üljön le a gép elé megnézni. És hogy ez miként rántja be azokat, akik nem a Star Wars rajongói? Na, ez az a kérdés, amire a Lucasfilm meg sem próbál választ adni. Sőt, kísérletet sem tesz.
The Mandalorian, Disney+, első epizód, 24.hu: 6/10
Kiemelt kép: Disney+
