Kultúra

Ilyen egy miniszterelnök, amikor végre először magára zárhatja az ajtót

Olyanokat mond, hogy „na, hagyjuk a seggnyalást, tudod, mennyire utállak”. Kerékgyártó István új regényével matinézunk.

A beiktatása tiszteletére adott fogadáson érezte először, amit később oly sokszor, hogy a teremben fél szemmel mindenki őt figyeli.

Persze úgy tettek, mintha csak egymással csevegnének, koccintottak, tömték magukba a szendvicseket, de látta, hogy közben folyton azt lesik, kire mosolyog Szeretett Gazdám, kihez lép oda, kivel hány szót vált. És látta, ahogy megpróbálnak a közelébe férkőzni, hogy gratulálhassanak, mondhassanak néhány szellemesnek szánt vagy bizalmaskodó mondatot.

Ezt szerették a legjobban, ha a többiek látják, hogy közelről suttognak neki valamit, amit csak ő hall, hogy ők ilyen meghitt kapcsolatban állnak vele, hogy titkos információkat, sőt, tanácsokat duruzsolhatnak a fülébe.

Persze, majd pont tőletek várok tanácsokat. Szerencsétlenek, nézte őket.

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Aztán hozzálátott, hogy leendő kormánya tagjaival közölje a jó hírt, mindezt úgy, hogy egyenként félrehívta őket, hadd lássák a többiek, hogy ezek tényleg bizalmas beszélgetések, nézzék a megszólított arcán elömlő boldogságot, amikor meghallja a hírt. És persze fúrja csak az oldalukat, hogy mit mondhatott Voditi elnök úr annak a szerencsésnek.

Az egyik ablakfülkében állt egy kék bársonnyal borított pad, oda intette a jelölteket. Elsőnek Wurmot.

Parancsolj velem, elnök úr, mondta, ő meg a ruháját bámulta, mert korábban nem tudta volna elképzelni Wurmot szmokingban.

De kicsípted magad, Mekan.

Hát, elnök úr, nem minden nap ér ekkora megtiszteltetés.

Na, hagyjuk a seggnyalást, Wurm. Tudod, hogy mennyire utállak.

Videók a témában:

Tudom, bólintott készséggel.

Túl sokat tudsz rólam, ezért, hogy közelről figyelhesselek, téged bízlak meg a Belső Biztonsági Főigazgatóság vezetésével. Dandártábornoki rangot kapsz, és engem szolgálsz!

Wurm vigyázzba vágta magát, tisztelgett, könny gyűlt a szemébe, úgy mondta: A hazámat szolgálom!

Ne csináld itt a műsort, mindenki minket néz! És ne a hazádat, hanem engem szolgáljál, bazmeg! Megértetted?

Jelentem, meg, felelte, és rendületlenül tisztelgett.

Lelépni, Wurm dandártábornok!

Szabályos hátraarcot csinált, és elmasírozott.

Aztán sétálgatott Gazdámi egy keveset, ejtett néhány szót az ünneplőkkel, külföldi delegációk vezetőinek csillogtatta remek angolságát, hiszen az elmúlt két évben a legjobb tanárokkal képeztette magát, végül megint intett valakinek, és a padra ültette.

Úgy a harmadik-negyedik ilyen beszélgetés után már elterjedt a teremben, hogy a félrehívottakkal miről folyik a szó. A kiválasztottak büszkén mesélték szerencséjüket, ezért egyre nagyobb figyelem kísérte, ki lesz a következő.

Právnik volt az utolsó. De neki nem intett, hanem odament hozzá. Egy kisebb csoportban beszélgetett, Mester is ott állt, akivel barátságosan kezet fogott, aztán Právnik vállára tette a kezét, ahogy régebben ő szokta neki.

Umen, lenne egy perced a számomra? És még mindig a vállát fogva elindult vele. Az irodájába vitte, ami nem volt messze a Győzelem termétől, s mikor becsukta maga mögött az ajtót, intett, hogy üljön le, mert több meglepetéssel is szolgálna. Elővett egy üveg whiskyt, töltött, koccintottak, és megkérdezte tőle:

Doktor Právnik, akar ön a köztársaság belügyminisztere lenni?

Szívesen, elnök úr, felelte az.

Kerékgyártó István: Eláruljam, hogy nevezik Orbánt a háta mögött?
Ott volt a rendszerváltásnál, a privatizációknál, ismeri politikusok kurvázós, lopós, gyilkolós történeteit. Aztán megcsömörlött, kiszállt, azóta regényeket ír a sztorijaiból. Nagyinterjú.

Koccintottak, Gazdám a páncélszekrényéhez ment, kivette Právnik titkosszolgálati dossziéját a beszervezési okirattal, és egy köteg általa írt jelentéssel, ami már két éve nála volt.

Ezt neked adom. Van nálad táska?

Právnik kinyitotta a dossziét, kivett egy lapot, beleolvasott, Luko meg csodálkozva nézte, hogy ugyanaz a megnyerő mosoly maradt az arcán, amit első alkalommal megfigyelt, és ami csak egyszer fagyott le róla, mikor meg akarta verni egykori ügyfele, és ő megvédte.

Ha nem haragszol, nem vinném el. Van itt iratmegsemmisítő?

Van, mondta Voditi, és a géphez vezette, ami egy kis dohányzóasztal mellett a szobája átellenes sarkában állt. Odavitte a whiskyt is, leültek a fotelokba, és iszogattak, miközben az ügyvéd múltja beszédes emlékeit kettesével-hármasával darálta. Észrevette Luko, ahogy megakad a pillantása egy-egy néven, szón, a szeme villanásán látta, hogy sokféle emléket hívnak elő belőle a lapok, de nem szólt egy szót sem. Gazdám is hallgatott.

Meghitt félórát töltöttek így együtt.

Megittak egy üveg whiskyt, miközben Právnik ledarált vagy kétszáz oldal papírt.

Mindent odaadtam, ami az archívumban volt, mondta Luko, amikor kifelé indultak, mert tudta, a másik szívesen megkérdezte volna, de udvariasabb volt annál, mintsem erről faggassa.

Látta Voditi, hogy nem hitte el, és igaza is volt, mert néhány szaftosabb oldalt eltett magának, hisz Umen is tudott a múltjáról ezt-azt.

Gratulálok, miniszter úr, szorított vele kezet, mielőtt kiléptek az irodából.

Én is neked, elnök úr, mondta Právnik, és szélesre húzta mosolyát.

Gazdám elégedett volt. Hónapok óta tervezgette a lépéseket, amiket ma megtett, mindezt úgy, hogy senkinek sem volt ezekről sejtése. Két éve tudta, hogy meghal Brodaty, hogy ő lép a helyébe, hogy kiket vesz maga mellé, kiket csinál ki – mindenre megvolt a terve.

És azon az estén végre hozzáláthatott az én Szeretett Gazdán a megvalósításhoz.

*

Visszamentek a Győzelem termébe, ahol már szedelőzködtek a vendégek, csak rá vártak, hogy elköszönjenek. Gazdám minden búcsúkézfogásnál udvariasan mosolygott, és amikor a feleségével Emir Voljan lépett elé, megkérte, még ne menjen el, várja meg, mindjárt végez. Nyilván nem értették, miért kellene nekik találkozni vele, amikor már befejeződött a ceremónia. Ő meg érezte, hogy a sakkjátszma vége közeledik, hamarosan egy elegáns mattal megkoronázza a tervét.

Az asszony nem hidzsábban volt, hanem fényes-színes háromszög alakú török kendőben, ami jól kiemelte halvány arcát és hatalmas fekete szemét, mellyel most ijedten pislogott. Hozzászokhatott, hogy minden rendkívüli esemény valami rosszat hoz nekik.

Asszonyom, csak néhány percre rabolom el Emirt, ígérem, visszakapja az urát, és higgye el, boldogabb lesz, mint most, nyugtatta a nőt, és intett a protokollfőnök asszonynak, hogy foglalkozzon vele.

Hogy jössz ki, Emir, az új pártelnököddel, ezzel a Mic Krysával, kérdezte, miközben az irodája felé vezette.

Jól. Egészen jól megvagyunk, felelte.

Azt tudod, hogy Krysát én ajánlottam Brodatynak? De téged is én protezsáltalak be, hogy csináljon belőled alelnököt!

Nem tudtam, de köszönöm, mondta bizalmatlanul, mert valamiért rosszat sejtett.

Mikor leültette a szobában, neki is töltött egy pohár whiskyt.

Tudod, elnök úr, ahogy Allah a Koránban mondja: ti, akik hívők lettetek, az alkohol, a szerencsejáték, a bálványok és a sorshúzás bizony a Sátán műve, kerüljétek hát, tán üdvözültök.

Ahogy gondolod, Emir, bár ez a skót nyugat-felföldi régió legjobb single malt whiskyje, amit kár lenne kihagynod.

Na, jó, sóhajtott. Mint jó muszlim nem ihatok, de mint a Liberális Szabadság Párt alelnöke, azt hiszem, igen. És most nyilván nem mint hívőt, hanem mint politikust hívattál magadhoz.

Pontosan, Emir barátom.

Akkor egy kocka jéggel, és három gyűszűnyi vízzel kérném!

Gazdám töltöt, koccintottunk, de Voljan még mindig idegesnek látszott, akárcsak ő, amikor Veverka Tajna alezredes örmény konyakkal kínálta, és még azt hitte, hogy ez rosszat jelent.

Emir barátom, tudod, ki az a Tárik Azíz?

Iraki politikus, külügyminiszter, felelte, és most már végképp nem értette, Gazdám mit akarhat tőle.

Pontosan. Iraki külügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, Szaddám Husszein legfőbb bizalmasa, helyettese, sőt, Nyugat felé az iraki politika arca, mert Husszein nem nagyon szeret utazgatni. És tudod, mi volt a neve, amikor megszületett?

Fogalmam sincs.

Mikail Juhanna. Így hívták, de politikai karrierje elején ezt az arabos hangzású Tárik Azízra cserélte. És tudod, miért?

Mert… hát a neve után gondolom, eredetileg keresztény volt.

Nemcsak eredetileg. Ma is keresztény. Pont ez a lényeg! Husszein nagyhatalmú helyettese az iszlám Irakban egy keresztény! Különös, mi?

Hát… az. Elég szokatlan.

És tudod, miért?

Intett, hogy nem.

Mert így Husszeinre nem jelent veszélyt. Legfőbb bizalmasa, helyettese, de soha nem kerülhet a helyére. Nem éri meg neki letaszítani őt a főhatalomról, mert egy keresztény úgysem lehetne Irak elnöke. Amit elért, már így is több, mint amit valaha is remélhetett. Az ő hatalma Szaddám Husszeintől ered, és csak addig létezik, amíg Husszein az elnök. Tudod, miért mesélek neked erről?

Talán. Sejtem.

Akkor mondd ki!

Nem merem kimondani.

Akkor én kimondom: Emir Voljan, fölkérlek, hogy legyél köztársaságunk alelnöke, Luko Voditi elnök helyettese! Vállalod?

Vállalom, elnök úr, mondta remegő hangon.

Tudod, Emir, ezzel Brodaty elnök utolsó, hozzám intézett kérésének is eleget tettem, akinek megígértem, hogy az LSZP-ből választok alelnököt. Holnap bejelentem a nemzetgyűlésnek a döntésem, és leteszed az esküt. Emir, a legfőbb szövetségesem leszel, és én három dolgot várok el a szövetségeseimtől. Először is lojalitást, másodszor is lojalitást, és harmadszor is lojalitást.

Allah nevére mondom, mindig lojális leszek hozzád, Luko Voditi. A halálomig hűséges.

Gazdám bólintott, és intett, hogy elmehet.

Mikor magára maradt, a Szent Ereklyéhez lépett, ami nyolcszáz esztendőn át kísérte királyaikat. Hálókamrájukba vitették, ha aludni tértek, a trónterembe vitették, és rátették a kezüket, ha a haza ügyeit intézték.

Kinyitotta az üvegtároló ajtaját, és amikor megérintette az aranypalota tornyát, mintha áram ütötte volna meg. Valami sugárzást érzett, amit – úgy gondolta – az aranypalota belsejéből I. Szent Adam mutatóujja küldött felé.

Behajtotta az üvegajtót, letérdelt a posztamens elé, átölelte, és a hideg márványba kezdte ütögetni a homlokát. Eleredtek a könnyei, de ezek az öröm könnyei voltak, s mikor már egy csepp vér is kiserkent, végigfeküdt a perzsaszőnyegen, levette a nyakkendőjét, kigombolta átizzadt ingét, és éátadta magát a testét rángató görcsöknek.

Ez volt az első rohama, amikor nem tehetetlen dühöt érzett, hanem végtelen boldogság járta át. HOgy fölért a csúcsra, aminél nincs magasabb. Tudta, hogy egyszemélyes csúcsra jutott, ami végtelen magánnyal jár, de mégis nagyszerűnek érezte, mert csak egy ember érheti el, aki ekkor átélheti az igazi hatalom mámorító élményét, és merevedése támadt.

Fölállt, kivette a tárlóból az ereklyét, a szőnyegre tette, mellé ült és fölé hajolt. Kigombolt inge alól előre lendült a nyaklánca, be az aranykastély egyik ablakán, s mikor még közelebb hajolt, agyaram már Szent Adam bebalzsamozott mutatóujja mellett hevert.

Ekkor Szeretett Gazdám végigsimította mind a négy aranyvitéz fejét, akik kardjukat kivonva, a vállukon tartották az ereklyetartót, s úgy suttogta nekik: Most már mindig velem lesztek, kicsi vitézeim. Nem hagyom, hogy elválasszanak bennünket egymástól.

Kerékgyártó István: Szeretett Gazdám, avagy Egy vezér ifjúkora

Kalligram, 2020

Ajánlott videó mutasd mind

Orbán Viktor: Hétfőtől új világ kezdődik

A kormány lezártnak tekinti a „beszoktatást” a maszkviseléssel kapcsolatban, hétfőtől büntetni kell. A miniszterelnök szerint januárban a krónikus betegeknek és a legveszélyeztetettebb időseknek beadhatják a koronavírus-vakcinát.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.