Az ifjúsági filmek és sorozatok sokáig biztos pontnak számítottak a Magyar Televízió saját gyártású programjaiban, de a kosztümös-történelmi filmekkel együtt ezek is eltűntek a rendszerváltás idejére. Az állandó pénzhiánnyal küzdő köztévé a kilencvenes években mindössze két saját, gyerekeknek vagy „fiataloknak” szóló, rendes, élőszereplős sorozatot indított, és elég sok mindent elárul a korszakról, hogy ebből az egyik leginkább csak azért jöhetett létre, mert a Szurdi testvérek is ott szerepeltek az alkotók között, róluk pedig elhitték, hogy sikerre tudnak vinni egy sorozatot (a producer-rendező Miklós nevét ott találhattuk a Linda, az Angyalbőrben, a Família Kft. és a Privát kopó stáblistáján, míg a forgatókönyvíró András a Privát kopó mellett a Kisvárosban is dolgozott). A másik sorozat úgy kapott zöld utat, hogy az akkor nem ritka konstrukció szerint a gyártást teljes egészében szponzori pénzekből fedezték, illetve egy oktatási programmal kapcsolták össze, mely szintén nem volt példa nélküli akkoriban. Az csak később derült ki, hogy itt a sorozat maga csupán ürügy volt.
Realitás és romantika kevercséből élvezhetetlen és életidegen sztorizás
Az Éretlenek az egyszerűbb történet: készült egy ifjúsági sorozat, mely két évadot is kapott, és még egyszer utoljára felidézte az ifjúsági sorozataink aranykorát azzal, hogy nagynevű színészek is játszottak benne szép számmal, ma viszont ironikus módon mégis azért emlegetik a legtöbben, mert megismertette a közönséget Dobó Katával. Igaz, akkor még Kovács Katalinnak hívták, és csak évekkel később lett belőle Dobó, a történet további részét pedig már mind jól ismerjük. Más kérdés, hogy az Éretlenek stábja láthatóan több fiatalt is megpróbált befuttatni, de egyikük se közelítette meg később Dobó pályáját. Pedig a főszerepet Szurdi Miklós fia, Tamás kapta, és a családi vállalkozásnak is bélyegzett sorozatról is először a vele készült Kurír-interjúban esett szó 1994 októberében: ő akkor még a Gór Nagy Mária Színitanoda musical-előadása szereplőjeként említette meg, hogy megkapta az Éretlenek című, 13 részes tévéfilm-sorozat főszerepét. Majd már 1995 tavaszán a Népszavában is három fiatal szereplő bemutatkozásával harangozták be az Éretleneket: Szurdi mellett Horkay Pétert és Csöndes Annát ismerhették meg az olvasók.
Az alkotók nem nagyon magyarázták, miért lett ugyanaz a címe a sorozatnak, mint Claude Zidi nálunk is népszerű vígjátékának, amely az érettségin változatos módszerekkel csaló francia gimnazistákról szólt, de ebben talán része volt az ifjúsági sorozatoknak járó negatív megkülönböztetésnek is, ezért inkább a szereplőket tolták előtérbe. Az sem mellékes, hogy bár a Magyar Televízió már nem nagyon gyártott saját ifjúsági tartalmat, külföldről viszont sokat vásárolt, és kis késéssel mutatott be olyan népszerű tinisorozatokat, mint a Walt Disney-féle A suli, a francia Hélène és a fiúk (ez a Duna tévében ment először) vagy az ausztrál Szívtipró gimi, úgyhogy a nézőknek nagyon is volt viszonyítási alapjuk. Az Éretlenek alkotói talán ezért is fordultak a krimi zsáneréhez, természetesen az ifjúsági sorozatoknak megfelelően letompítva, de azért ez nagyjából hasonló stílus volt, amely a Szurdi fivérek korábbi munkáiból ismerős lehetett. Mindehhez elismert színészek is társultak: mindenekelőtt Törőcsik Mari, de rajta kívül is olyan nagy nevek bukkantak fel a sorozatban, mint Harkányi Endre, Máté Gábor, Molnár Piroska vagy Végvári Tamás. Ráadásul az 1995 áprilisában indult első évad legtöbb részét, illetve a teljes második évadot Gárdos Péter rendezte, aki az egyik legjobb nevű filmrendezőnek számított a generációjában, a főcímdalt pedig a tinikorból addigra már jócskán kinőtt Kiki énekelte az Első Emeletből.
Mindezek ellenére az Éretlenek fogadtatása nem különbözött a többi korabeli magyar sorozatétól. A kevés fellelhető kritika közül Lőcsei Gabrielláé a legrészletesebb, aki leginkább nem találta hitelesnek a sorozatot:
Realitás és romantika nemes kevercséből sajnálatos módon mégis élvezhetetlen és életidegen sztorizás kerekedik
– írta a Magyar Nemzetben. „Úgyszólván minden és mindenki hamis e játékban, felnőttek és gyerekek egyaránt. Még a jótékony tündért játszó Törőcsik Mari is. Főleg azért az, mert nincsenek jól megírt mondatai, jelenetei, és, bármily nagyszerű színész is Törőcsik, megíratlan szerepéből csodát teremteni, sajnos, ő sem képes” – folytatta. Boda István a Hajdú-Bihari Naplóban a bűnügyi vonalat kifogásolta, és úgy fogalmazott, nincs az Éretlenekben sok eredetiség, míg Lukács Csaba az Esti Hírlapban ugyancsak a történet valótlanságát emelte ki: „A film a Dallas (legalább annyi a szereplő és a bal kézről származó egyenes ági rokon), a Kisasszony (üde hölgyek, bugyuta romantika) és a Twin Peaks (misztikumkukkolók) pannon összekamatyolása, és pont annyi köze van a valósághoz, mint az említett opusoknak. A félórákat jópofinak szánt szövegekkel és a bulvárlapok krimioldalainak lemásolásával töltötték ki ábécé szerint felleltározva a mai magyar valóságnak hitt eseményeket: intézetis lányok, telekspekulációk, maffia és zsarolás”, ám végül mégis arra jutott, hogy
ennek ellenére a film néha még nézhető is, talán Törőcsik Marinak, talán a fiatalok sutaságainak köszönhetően, hisz közös játékukkal bájosan amatőr az egész.
A másik oldalt egyedül Göbölyös N. László elragadtatott írása képviselte a Kurírban, aki viszont vélhetően nem nagyon látott korábban magyar sorozatokat, hiszen úgy fogalmazott, „alighanem A Tenkes kapitánya óta nem volt ilyen stábja magyar sorozatnak”, és hogy már csak Törőcsik Mari miatt is érdemes lesz nézni.
Az Éretlenek még egy évadot ért meg 1996-ban, majd annak kifutása után csendben elbúcsúzott. A fiatal színészek közül volt, akit még itt-ott látni lehetett, de nagy színészkarriert egyikük se futott be, viszont a sorozat Verája, a Kovácsból Dobóvá lett Kata a következő évben megkapta a magyar viszonylatban szuperprodukciónak számító A miniszter félrelép főszerepét, és onnantól már nem is úgy emlegették, hogy „a lány az Éretlenekből”. Igaz, ő maga azért visszanézett: Csak elkísértem a társaimat, és a rendező úgy látta, hogy én is kellek a sorozatba. Akkor döntöttem, erre a pályára fogok készülni minden erőmmel” – nyilatkozta a Kisalföldnek. A sorozatra így leginkább az akkori fiatalok emlékezhetnek, az Éretlenekből nem lett nemzedékeken átívelő kultikus kedvenc, viszont a másik korabeli ifjúsági sorozatról, az Űrgammákról még nagyon sokáig rengeteg szó esett, bár ez legkevésbé a produkciónak volt köszönhető.
Akinek nincs pénze, ne csináljon sci-fit
Az Űrgammák egy ügyes marketingötletnek tűnt, mely akár még meríthetett is a Frici, a vállalkozó szellem alapötletéből, mely egy vállalkozási ismereteket tanító távoktatási program keretében készült el a Lezsák Sándor vezette Lakitelek Népfőiskola segítségével. A sorozat azonban nem a felnőttekre, hanem az iskolásokra koncentrált, és az akkori kormánypártnál, az MSZP-nél lelt támogatókra. A Kurír olvasói 1995 áprilisában olvashattak először arról, hogy a Felix Film Kft. „ősztől két éven át tartó oktatási-ifjúsági sci-fi tévésorozatot indít útjára a televízióban, Űrgammák címen. Céljuk, hogy oldottabban, az iskolások számára fogyaszthatóan tálalják egy űrtörténetben a fizika, a matematika, a biológia és a kémia tudnivalóit.” A cég vezetője, Czégé Zsuzsa 23 éves kora ellenére már ismert volt a tévénézők előtt, ugyanis ő volt a producere az MTV első erotikus műsorának, a mmmÁmornak, mely hamar lekerült a képernyőről ugyan, de ez nem vette el a kedvét attól, hogy még nagyobb vállalkozásba kezdjen. Czégé 1995 nyarán már az Esti Hírlapban népszerűsíthette a készülő Űrgammákat, de az interjúban életvezetési tanácsokat is adott:
Ha valaki nagyon akar valamit és valóban mindent megtesz érte, elérheti álmait. Ebből a szempontból hazánkat is minden túlzás nélkül a lehetőségek országának hívhatjuk. Érthetetlen, hogy az emberek többsége milyen undorral fordul el a kemény munkától, pedig anélkül sehol a világon nem indul be semmi.
Az interjúból az is kiderült, hogy filmesnek készült, Janisch Attila majd Szabó István asszisztenseként dolgozott, de aztán mégis a tévézésnél kötött ki, és már arról is beszámolhatott, elindult a forgatás, készül az Űrgammák, ami nem egy hétköznapi sorozat lesz, sőt: „A kétszáz embernek munkát adó, Űrgammák című produkció szakmai lektorai a témakör legkiválóbb ismerői, tankönyvszerzők, egyetemi tanárok. A sci-fi történetbe ágyazott »oktatófilm« felnőtt szereplői Sörös Sándor, Szombathy Gyula, Tábori Nóra és Szulák Andrea. A hat főszereplő gyereket hatszáz tanulóból választottuk ki. Főrendezőnk Málnay Levente. Mielőtt még megorrolnának rám egyesek, elmondom: a gyártásra pénzt nem kaptunk, a Felix Film vállalkozott a szponzorszerzésre is.” Egy másik cikkből az is kiderült, a sci-fit Berkes Péter írta, a rendező Kozma Péter lett, és egy-egy huszonöt perces epizód hárommillió nyolcszázezer forintba került.
Az 1995. november 10-én induló sorozattal kapcsolatban kezdetben meglehetős jóindulattal viseltetett a sajtó egy része, talán az oktatási segédanyag mivolta miatt: „Mert bár a földönkívüliek utazó bázisának belseje a csillogó és miákoló fénypontokkal, és a két ufonauta – Dexter és Sziniszter – öltözéke leginkább a hetvenes évek NDK pszeudo sci-fi sorozatait idézte, körülbelül öt perc alatt pontos és világos képet kaptunk a Föld keletkezéséről” – írta a Kurír az első rész után, a Kisalföld szerint pedig „a közönség attól fogadta szívébe az ifjúsági sorozatot, hogy a szereplők hittek abban, amit csináltak. A két »idegen űrhajós« színész pedig komolyan játszott és játszik a melléjük kitalált gyerekekkel. Profi munka” – írta lelkes cikkében a lap.
Ám másokat már akkor sem vakított el a készítők állítólagos jó szándéka, és többeknek is a kenyérkosár-űrhajóval támadó régi magyar sci-fit, a Pirx kalandjait juttatta eszükbe a látványvilág: Az Űrgammák hősei már nem mosószeres dobozban utaznak, de az űrhajó műszerfala és berendezése bizony bosszantóan »falusi« imitáció. A csillagok közt közeledő ellenség garmadája pedig nyilvánvalóan egy űrháborús játékból került a képernyőre” – írta a Magyar Hírlap kritikusa, aki azzal zárta írását: „Akinek nincs pénze, ne csináljon sci-fit.” Hasonló következtetésekre jutott György Péter is a Népszabadságban: „Az Űrgammák képi megvalósítása nem haladja meg a hatvanas évek közepén megvásárolt Lada későbbi sorozatait átalakító mérnökök kreativitását. Nyomorúságos és fantáziaszegény lilaság az egész − a szó szoros és átvitt értelmében. Holott ez nem, nem és nem pénzkérdés, ellenben fantázia és jó ízlés dolga” – írta, és a cikk végén ő is szolgált egy jótanáccsal: „Ha a Magyar Televízió akar valamit tenni az új nemzedék neveléséért, akkor egyrészt felejtse el Czégé Zsuzsát, másrészt vegye meg a Star Treket.” A Magyar Narancs szűkszavúbb volt: „A filmsorozat kivitelezése pocsék, dramaturgiai szempontból hányinger.”
A film bugyuta, de művelődési államtitkárként szeretnem kell
A kritikák azonban az első évben a megvalósítás színvonalára korlátozódtak, és csak később tűntek fel azok a cikkek, melyek már az alkotók jó szándékát is megkérdőjelezték. „Az Űrgammák ismeretterjesztő üzleti vállalkozás, amelynél nem tudható pontosan, mi az elsődleges cél” – írta Hanthy Kinga a Magyar Nemzet 1996. december 28-i számában. „Az-e, hogy megpróbáljanak játszva tanítani, vagy az, hogy eközben belevigyék a néző gyermekek tudatába bizonyos élelmiszerek, üzletek ismeretét. Éppen ez a kettősség okozott tisztázatlan helyzetet. Az Űrgammák-üzlet szépen gyarapodott, ám emiatt aligha indított volna támadást bárki. A film köré azonban elkezdtek ifjúsági mozgalmat is szervezni.” Ez volt a fénykorában 75 ezer tagot számláló Xénia Láz Egyesület, melynek Schmuck Andort is köszönhette a magyar közélet, és amelyről az Átlátszó cikke szerint „nehéz volt eldönteni: politikai utánpótlás halászására szolgál vagy »csak« kisiskolások hülyítésével szerzett direkt-marketing adatbázis.” Egyik se hangzott túl jól, de addigra a produkció magáénak tudta az oktatási tárca és prominens MSZP-politikusok támogatását is.
Bár magam is látom, hogy a film bugyuta, értékei vitathatók, ám ha ez kell ahhoz, hogy Newton második törvényén »csüngjenek« a gyerekek, akkor nem szólhatok ellene semmit. Nem tudom, hogy az általuk meghirdetett »javíts egy jegyet mozgalom« jó-e, vagy sem, de legalább olyan cél, ami tanulásra serkenti a gyerekeket. Nekem tehát, művelődési államtitkárként szeretnem kell
– magyarázkodott Szabó Zoltán államtitkár a Magyar Nemzet cikkében.
Ezek után egyre inkább politikai színezetet kapott az ügy, elsősorban a Fidesz oktatáspolitikusa, Pokorni Zoltán firtatta a Xénia-láz gyanús mivoltát, de nemcsak ellenzéki politikusok támadták a produkciót. A Magyar Narancs egyenesen „bűnözők strómanjaként” hivatkozott Czégére (aki egy szocialista politikusok látogatta zárt körű klubot is üzemeltetett), a már idézett György Péter pedig hosszú cikket szentelt a jelenségnek 1997. január 20-án a Népszabadságban, melyben egyrészt azt javasolta, az Űrgammákat tekintsék reklámnak, és így szabadna csak leadni, másrészt arra jutott: „A Xénia Egyesület léte semmi egyéb, mint az értékesítési láncban – a kulturális mítosz által – érdekeltté tett tagok vásárlóvá nevelésének intézménye, amelyet civil társadalmi szervezetnek nevezni csak egy olyan nyíltan cinikus országban lehet, mint a miénk.”
A műsortól azonban nem lehetett csak úgy megszabadulni, hiszen az MTV 160 adásra kötött szerződést a Félix Filmmel, hiába cikkezett a kínos ügyről úgyszólván a teljes média. Nyílt titok volt, hogy a sorozat nézettségét az iskolákkal kialakított együttműködéssel sikerült feltornászni másfél milliósra (igaz, egy másik cikk szerint 1997 tavaszán a nézettség már csak 3–5 százalék között mozgott), de az eredeti szerződést úgy kötötték meg, hogy a műsor színvonala és nézettsége másodlagos volt a szponzori bevételekhez képest. Az MTV időközben kinevezett új vezetősége végül nem tett semmit, csak nem hosszabbított szerződést az Űrgammákkal, mely 1998-ban kifutott, de az ügy még évekig kísértette a szocialista pártvezetést.
A sorozatról tehát nehéz utólag anélkül beszélni, hogy a körülményekkel ne foglalkoznánk, de az is biztos, hogy a már akkor is sokat kritizált megvalósítás 25 évvel később még komolytalanabbnak tűnik. Az Űrgammák jelentősége azonban történelmi, hiszen vele megérkezett a pártmutyik politikusokat is érintő világa a sorozatgyártásba. Sokat elárul viszont a közéletünkről, hogy az Átlátszó már idézett, 2016-os cikke közös pontokat talált a Xénia Lázban és a Quaestor-ügyben (a mmmÁmort gyártó cégben például többségi tulajdonos volt a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Rt.), illetve az is, hogy Czégé Zsuzsa akkori férje, az Űrgammákban is részt vevő Csetényi Csaba később Rogán Antal szomszédjaként a fideszes közbeszerzések állandó nyertese lett. És ha ez még nem volna elég, az Átlátszó cikke azt is megemlíti, „Czégé asszisztensként dolgozott egy ideig, illetve személyes szálakon is kötődött Gát György producerhez, akiről éppen a tavalyi Quaestor-botrány nyomozásakor derült ki, hogy Tarsoly Csaba jó barátja, filmes projektjeihez a Quaestor nem kevés pénzt is adott.” (Tarsoly volt a Quaestor-cégcsoport elnök-vezérigazgatója és az ügy elsőrendű vádlottja.) Czégé Zsuzsa egyébként azóta nem vett részt semmilyen filmes munkában, bár a LinkedIn profilja szerint egy New York-i székhelyű cégben dolgozik sorozatokon, ezeknek azonban egyelőre sehol máshol nincs nyoma.
A cikksorozat korábbi részei itt olvashatók. A cikksorozathoz az Arcanum Digitális Tudománytár nyújtott segítséget.
Illusztráció: Éretlenek
