A Magyar Narancsnak adott interjút Rudolf Péter, melyben a Vígszínház igazgatói pályázat körül kialakult helyzetről, a szakma megosztottságáról, a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyéről és a politika befolyásáról is beszélt. Rudolf Pétert március végén nevezte nevezte ki a Fővárosi Közgyűlés a Vígszínház élére.
Szögezzük le, hogy az ember nem ilyen körülmények között akar igazgató lenni. Ezt az előzményekre értem. A kinevezésem nem ideiglenes vezetői szerep. Másfél év. Ez nem feltétlenül üzenet. Ha bármilyen okból visszakozom, annak beláthatatlan következményei lettek volna a társulat vagy éppen a színház jövőjére nézve. Nem azt akarom sugallni ezzel, hogy áldozatot hoztam, mert kevés ehhez fogható megtiszteltetés van, de tény, hogy annyi minden történt, annyi nehezítő körülmény volt, hogy ha őszinte akarok lenni, volt olyan pillanat, amikor inkább hátraugrottam volna vagy tíz métert, de mint látszik, nem ugrálok
– mondta Rudolf, akinek kinevezése a jövő év végéig szól, akkor új pályázatot írnak ki.
Rudolf Péter erre úgy tekint, mint egy újratervezési esélyre, megpróbálja a helyzet előnyét nézni.
Ha pedig nekem annyi adatik meg, hogy másfél évig vagyok a Vígszínház igazgatója, akkor ennyi volt a dolgom, de nem ezzel számolok. Nyilván abból a szempontból nem szerencsés, hogy a hosszú távról szóló beszélgetések során folyamatosan korrekten jeleznem kell: benne van a pakliban, hogy egyszer csak nem tartanak rám igényt, így gondolkodjon, aki velem gondolkodik, de ebben az érzékeny helyzetben ezt a színházat újra megbolygatni, nagyon komoly döntés.
Rudolf azt mondja, az Eszenyi-üggyel kapcsolatosan zavarban van, de a Vígszínház előző igazgatójával végig nagyon professzionálisan zajlott a kommunikációjuk. Azt érzékeli, hogy sok fájdalom gyűlt össze a társulatban, jóval több, mint hitte. Szerinte egy színészkamarában működő etikai bizottság lehetne az a fórum, ahová még a nagy nyilvánosság előtt bárki fordulhatna a problémájával.
Tisztában vagyok azzal, hogy milyen komplikált lenne összetenni egy elfogulatlan csapatot, hisz’ ez egy kis szakma, mindenki ismer mindenkit, de mégis egy ilyen fórum lenne a legalkalmasabb kivizsgálni az ilyen jellegű ügyeket: ajánlásokat, javaslatokat fogalmazhatna meg az adott színház vezetősége vagy fenntartója felé. Ahhoz, hogy komolyan vegyék, kell, hogy legyenek bizonyos jogosítványai, amelyekről a politikának, a mindenkori hatalomnak le kell mondania. Ezen a ponton a civil szférát kell erősíteni.
Az interjúban szóba került a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról szóló törvénytervezet is. Rudolf Péter is aláírta azt a nyílt levelet, amelyben azt kérték, hogy Semjén Zsolt vonja vissza azt. A színházigazgató szerint az alapítványi forma Európában bevett mód, és ha ebből az következik, hogy az intézménybe be lehet vonni újabb tőkét, az jó, mondja. A nagy kérdés szerinte az, hogyan áll fel az alapítvány kuratóriuma.
Csak abban hiszek, hogy leülnek az emberek és tárgyalnak. Ez hosszú idő. A demokrácia időigényes
– tette hozzá.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
