Egyszerre szól az igaz történet egy szenvedélyes szerelemről, egy birtokló kapcsolatról, emancipációról és az egyik leghíresebb francia írónőről, akinek azért kellett küzdenie, hogy egyáltalán az ő neve szerepeljen a saját regényei borítóin. A filmet ráadásul Budapest utcáin forgatták. Érdemes megnézni, érdemes tanulni belőle.
Sidonie-Gabrielle Colette (Keira Knightley) 1873-ban született Burgundiában, falun, egészen távol a pezsgő párizsi élettől. Megismerkedett Henry Gauthier-Villars-ral (Dominic West), aki Willy néven adta ki az írásait, és magával vitte az akkor 20 éves lányt a francia fővárosba. Úgy tűnt, hogy Willy végre megállapodott, már nem az a nőcsábász és életművész, mint régen. Igazából ez persze kamu, Willy imádta, hogy fiatal felesége okos, szellemes, határozott és lenyűgöző, de mégsem érhetett fel Párizs összes nőjével.
Colette őszinteséget várt, majd amikor nem kapta meg, mindig adott egy újabb esélyt a csillagokat is lehazudó férjének. Furcsa szimbiózisban éltek ezek ketten: Colette kitört a vidéki unalomból, elit, sokszor felszínes társaságba járt, és Willy múzsája volt. Willy egy középszerű alak maradt volna Colette nélkül, Colette nevét viszont lehet, hogy nem is ismernénk, ha nem megy hozzá egy zsarnok szörnyeteghez. Wash Westmoreland filmje végigköveti, Colette hogyan nyílik ki Willy mellett, és hogyan zárja kalitkába a férje. Willyt a film egy szuggesztív férfinak mutatja be, aki bárkit rávesz bármire, és azt is ingyen.
Colette kritikákat, beszámolókat írogatott Willynek, és szépen lassan kiderült, hogy többre képes egy-egy rövid ismertetőnél. Lejegyezte önéletrajzi ihletésű első regényét, a Claudine az iskolábant (Claudine à l’école), hogy aztán gond nélkül a férje arassa le a babérokat. A könyvből siker és sorozat lett, a fiatal közönség szétkapkodta Colette írásait, csak éppen fogalmuk sem volt, hogy kihez tartoznak a sorok. Willy úszott a dicsőségben, meggyőzte Colette-et, hogy folytatnia kell a mesét, és mindenkinek úgy a jó, ha nem derül ki az igazság, azaz ő marad a szerző és a szerzői jog tulajdonosa.
Colette jó ideig elfogadta az érveit, sőt, valahogy azt is elviselte, hogy a férfi bezárja a saját szobájába, hogy írásra bírja. De szerette volna a Claudine-sorozatot egy idő után a saját nevén kiadni, ami viszont már sértette Willy büszkeségét. Az egy dolog, hogy támogatta Colette leszbikus kalandjait, na de önálló hírnév? Az már sok, és kizárt. De vajon meddig élhet egy saját karrierre vágyó írónő a férje fogságában? Többek között ez a film egyik alapkérdése, és választ is kapunk rá.
Keira Knightley és Dominic West is tökéletesen működik a filmben. Knightley egyszerre esetlen és naiv, majd hirtelen válik öntudatos és érzéki nővé, aki addig megy a falnak, amíg azt át nem töri. A kényelem nem minden számára, és elhisszük, hogy miért telt ennyi évbe, hogy kiszakadjon egy se veled, se nélküled kapcsolatból. Westtel megvan közöttük az összhang, és furcsa csavart ad a karakterének, hogy Willy mennyire szabad szellemű, ugyanakkor korlátolt, ha a nagy becsben tartott férfiasságáról van szó. A Colette csodája, hogy nem lehet Willyt azonnal leírni, várnunk kell amíg női főhősünk megtalálja a saját hangját és útját a feminizmushoz, amíg ugyanolyan magabiztossággal viseli a rövid frizuráját, mint a fenékig érőt.
Colette, angol-amerikai életrajzi dráma, 2018, 24.hu: 7,5/10
A filmet március 21-től vetítik a magyar mozik.
Kiemelt kép: Vertigo Média Kft.
