A kedden induló Budapesti Klasszikus Film Maraton sztárvendége a hatvanas évek ikonikusnak is nevezhető olasz filmszínésznője, Claudia Cardinale lesz, aki együtt dolgozott a korszak nagy olasz rendezőivel és filmsztárjaival, és egyike a filmtörténet még ma is élő legendáinak. Cardinale legjobb évei ráadásul egybeestek az olasz film virágkorával is, amikor ő csak egy volt a számos világhírű olasz filmes díva közül. A színésznő látogatása örömére lássuk, kik voltak az olasz film háború utáni nagy korszakának ünnepelt színésznői – itt elsősorban az ötvenes-hatvanas évek filmes aranykorát vettük alapul, ezért ne is keresse senki a későbbi korok olyan sztárjait, mint Ornella Muti vagy Monica Bellucci, nélkülük is volt olasz díva épp elég. Azt is megnéztük, hogy beszélt róluk a korabeli magyar sajtó.
10. Alida Valli
Alida Maria Laura Altenburger von Marckenstein-Frauenberg bárónő érthető okból nem a teljes nevén lett világszerte ismert, és ő már nagyon fiatalon a legnépszerűbb olasz filmszínésznő lett, akit a negyvenes években a magyar lapok is az „Európa legszebb filmszínésznője” és a „Budapest kedvence” jelzőkkel ruháztak fel, Benito Mussolini szerint pedig egyenesen a leggyönyörűbb nő volt Greta Garbo után.
A háború után aztán Alida Valli nemzetközi karrierje is beindult, Hollywood pedig az új Ingrid Bergmant látta a fiatal olasz színésznőben, aki olyan klasszikus filmekben szerepelt, mint a Hitchcock rendezte A Paradine-ügy, vagy A harmadik ember, amelyben Orson Welles partnere volt. Valli azonban nehezen bírta az őt szerződtető producer, David Selznick autoriter stílusát, ezért hazatért, és így az új erőre kapó olasz filmgyártás is foglalkoztathatta. A Luchino Visconti rendezte Érzelem (1954) az egyik legemlékezetesebb szerepe, de dolgozott Antonionival, Bertoluccival, Pasolinivel, sőt az olasz horror klasszikusában, Dario Argento Suspiriájában (1977) is játszott, melynek épp most mutatták be a remake-jét Velencében. Valli utolsó filmszerepét 2002-ben kapta, és 2006-ban, egy hónappal a 85. születésnapja előtt halt meg.
Nem is vitás, hogy Valli Alida a legnépszerűbb olasz filmcsillag Magyarországon. Ez a nagyon kedves és tehetséges, szép filmszínésznő egyéni bájával és közvetlen játékmodorával teljesen meghódította a magyar moziközönséget. Nem kevésbé ismerik már nálunk, mint a magyar filmszínésznőket
Nemzeti Sport, 1943.
9. Pier Angeli
Anna Maria Pierangeli ma leginkább James Deannel és Kirk Douglasszel folytatott románcai, illetve tragikusan korai halála miatt él a köztudatban, pedig színésznői karrierje sokkal komolyabb megbecsülést érdemelne. A szicíliai színésznő nagyon fiatalon, 18 évesen debütált Vittorio de Sica partnereként A holnap már késő című filmben (1950), és Alida Vallihoz hasonlóan rá is lecsapott Hollywood (sőt, őt is Greta Garbóhoz hasonlították). Többször játszott Paul Newman partnereként, miközben az ikertestvére, Marisa Pavan is sikeres színésznő lett.
A Pier Angeli művésznéven játszó színésznő talán akkor kapta a legjobb szerepeit, amikor a hatvanas években visszatért Európába: játszott a Szodoma és Gomorra és A dühös csend című filmekben, az utóbbiért díjakra is jelölték (egyébként Amerikában is nyert egy Golden Globe-ot). Láthattuk még A halál ötven órájában is egy kisebb szerepben, és egész biztosan sok filmben feltűnhetett volna még, ha nem hal meg 1971-ben, a Marilyn Monroe és Judy Garland halálát is okozó barbiturát-túladagolásban.
Pier Angeli egyike azoknak a nyugati filmszínésznőknek, akik nem női bájaikkal, hanem természetes szépségükkel, harmonikus művészi színjátszásukkal nyerik meg mind a közönség, mind a szakemberek tetszését.
(Film Színház Muzsika, 1958)
8. Silvana Mangano
Az ő karrierjét is a külseje indította el: 1947-ben, 17 évesen elindult egy szépségversenyen, ugyanazon, melyen Gina Lollobrigida is feltűnt, bár végül egy harmadik, a szintén népszerű színésznővé lett Lucia Bosé lett a győztes. Silvana Mangano is hamar a neorealista olasz filmek egyik leggyakrabban foglalkoztatott sztárja lett, rögtön első filmje, a 19 éves korában forgatott Keserű rizs nagy siker lett. Ő is bebizonyította, hogy jóval több egy csinos arcnál, és különféle karaktereket is képes volt életre kelteni, drámában vagy vígjátékban egyaránt.
Karrierjében nagy szerepet játszott férje, Dino de Laurentiis producer, az olasz filmgyártás egyik legfontosabb alakja, egészen a nyolcvanas években bekövetkezett válásukig négy gyerekük is született. Mangano hiába nem volt Lollobrigida- vagy Sophia Loren-szinten ismert világsztár, így is játszott és dolgozott mindenkivel, aki számított az olasz filmben, és olyan filmekben szerepelt, mint az Odüsszeia, melyben két szerepet is játszott, aztán a Nápoly aranya, a Mambo, A nagy háború és az Én szép kis feleségem. Lehet, hogy az igazi nagy kiugró sikerek a karrierje későbbi részében már elkerülték, de így is folyamatosan foglalkoztatták Viscontitól Pasoliniig a legmenőbb rendezők, sőt, még David Lynch Dűnéjébenis szerepelhetett. 1989-ben, 59 éves korában halt meg Madridban tüdőrákban.
Silvana Mangano Teresa szerepében bebizonyítja, hogy méltó gyorsan világhírűvé vált nevéhez. Bár törékeny és légies alkata éles ellentétben áll környezetének vaskosságával: mégis képes elhihetővé varázsolni a figurát, ezt a többnyire szótlan, mosolytalan, s a kemény életmódtól meggyötört asszonyt, aki néma béketűréssel követi indulatos, oktalan féltékeny, mogorva férjét, mert tudja: Giovanni igazi férfi, s az igazi férfiakat, akik szerelmesei hivatásuknak — semmiféle asszonyi könyörgés nem térítheti le útjukról.
(Film Színház Muzsika, 1960)
7. Stefania Sandrelli
Az elsősorban komikus, majd később erotikus filmbeli szerepeiről ismert Stefania Sandrelli a hatvanas-hetvenes évek egyik legtöbbet foglalkoztatott olasz színésznője volt, ő képviselte az újabb hullámot Lollobrigida, Loren és Cardinale nagy hármasa után. Sandrelli is szépségversenyen tűnt fel 14 évesen 1960-ban, egy évvel később pedig már szerepelt is a Válás olasz módra című filmben, ahol Marcello Mastrioanni unokahúgát játszotta. Onnantól kezdve egymást érik a szerepek, elsősorban vígjátékokban, de Bernardo Bertolucci több filmdrámájában is feltűnt (A megalkuvó, Huszadik század). Legnagyobb sikereit azonban Pietro Germi komédiáiban aratta: Elcsábítva és elhagyatva, Egy erkölcstelen férfi, és ő volt Dustin Hoffman ideggyenge felesége az Alfredo, Alfredóban.
Sandrelli karrierje a fiatalsága elmúltával sem feneklett meg, sőt a hetvenes-nyolcvanas években talán még nagyobb lendületet is kapott, több nemzetközi produkcióban is, ahol krimitől kezdve háborús drámákig sokféle filmben igazolhatta a tehetségét. 37 évesen pedig A kulcs című filmben nyújtott alakításának köszönhetően az erotikus filmdrámákban is előszeretettel foglalkoztatták. Sőt, még a kilencvenes években is gyakran filmezett, így a fiatal Pénelope Cruz és Javier Bardem oldalán (Sonka, sonka), illetve ismert filmje a Lopott szépség is. Stefania Sandrelli 72 évesen még mindig rendszeresen szerepel filmekben, és nemzedéke egyik legelismertebb olasz színésznője a mai napig.
Stefánia Sandrelli a Válás olasz módra cimű filmben volt a szép válóok, de semmi más. Tavaly azonban a Bernardo Bertolucci rendezte 1900 cimű film bemutatása után az egyik kritikus – többek között – ezt írta róla: „… az Anitát alakító Stefánia Sandrelli egyre jobb színésznő, és egyre kevésbé szép”. Stefánia Sandrelli a szereppel együtt búcsút mondott a szigorú kontyba fésült hajnak, a drótkeretes szemüvegnek s a legújabb filmjében is bizonyította, hogy nemcsak tehetséges, de éppoly szép, mint régebbi nagy sikerű filmjeiben.
(Film Színház Muzsika, 1977)
6. Anna Magnani
Az olasz neorealista filmek nagyasszonya évtizedekkel volt idősebb a korszak többi ünnepelt színésznőjénél, ő azonban remek példa volt a kortalan filmdívára, és nem lehet teljes egy ilyen felsorolás nélküle. A Róma szegénynegyedében felnövő Anna Magnani mulatókban kezdte a karrierjét, de a negyvenes években már Vittorio De Sicával forgatott, a háború után pedig a Róma, nyílt város tette nemzetközileg ismert színésznővé. A film rendezőjével, Roberto Rossellinivel szenvedélyes kapcsolatba is bonyolódott, a viszonynak végül Ingrid Bergman vetett véget. Magnani karrierjét azonban ez nem befolyásolta, és olyan rendezők keresték szerepekkel, mint Luchino Visconti és Jean Renoir. Ő tényleg az a színésznő volt, akit magáért és nem a külsejéért szerettek a rendezők.
1955-ben aztán a Tetovált rózsa főszerepéért kapott Oscar-díjjal végleg a legnagyobbak közé került Hollywoodban is, a film forgatókönyvét egyébként Tennessee Williams direkt Magnanira is írta. Későbbi filmjeiben is a legnagyobbakkal dolgozott együtt: színészként Marlon Brandóval vagy Anthony Quinn-nel, rendezőként pedig George Cukor, Pasolini vagy Fellini is foglalkoztatta, utolsó filmje az utóbbi Róma című műve volt. A természetes alakításairól, markáns egyéniségéről ismert Anna Magnani 1973-ban halt meg rákban, temetésén igazi tömeg búcsúztatta Rómában.
Anna Magnani játékáról külön cikket kell írni; egyike a filmtörténelem legnagyobb alakításainak. Tragikai mélysége, hisztérikus jókedve, szívbemarkoló fásultsága, anyatigris-dühe, ravaszsága, közönségessége és tisztasága egyaránt felejthetetlen.
(Film Színház Muzsika, 1965)
5. Virna Lisi
Bár őt kivételesen nem szépségversenyen fedezték fel, a joghallgató Virna Lisi is kezdetben a külseje miatt kapott megkülönböztetett figyelmet, ami nem csoda, hiszen még ebben az erős mezőnyben is feltűnő szépségnek számított. Be is skatulyázták a szőke szépség szerepébe, és sikerfilmekben játszott szinte folyamatosan. Lisire Hollywoodban is felfigyeltek, és egyenesen az új Marilyn Monroe-t látták benne: ő volt Jack Lemmon partnere a Hogyan öljük meg a feleségünket?, és Tony Curtisé az El a kezekkel a feleségemtől! című filmvígjátékokban. Ezeket a szerepeket azonban idővel kevésnek és bugyutának érezte, ezért inkább az európai filmekre koncentrált: Fekete tulipán Alain Delonnal, aztán a Cicababák, a Casanova 70 vagy a Ha kedd, akkor Belgium.
Lisi híres volt arról, hogy nem volt hajlandó levetkőzni a filmvásznon, és egy idő után visszautasította a sztereotip szexbálvány skatulyájába záró szerepeket is. A hetvenes évek második felében aztán új lendületet kapott a karrierje, és középkorú színésznőként is foglalkoztatott és sikeres maradt, ekkoriban számos díjat is kapott. 1994-ben a legjobb színésznő díját is elnyerte Cannes-ban, a Margot királynőben nyújtott alakításáért. 2014-ben, 78 éves korában halt meg tüdőrákban Rómában.
Egy nagy felfedezése van az olasz filmgyártásnak, helyesebben egy újrafelfedezése: rádöbbentek arra, hogy Virna Lisi tehetségével nem jól sáfárkodtak. A cicababa szerepkörbe beskatulyázott szőke szépség az újabb filmjeiben bebizonyította, hogy a drámai színésznők sorába tartozik. Virna Lisi mint nagy színésznő? Meglepetés azok számára, akik úgy emlékeztek a kezdő Virna Lisire, amint az olaszok kedvelt reklámfilm-összeállitásában, a Carosellóban fogpasztát reklámozott ragyogó mosolyával, majd a Hölgyek és urak, Casanova 70, a Cicababák című filmekhez adta angyali szőkeségű, csábos szépségét.
(Film Színház Muzsika, 1979)
4. Monica Vitti
Innentől már tényleg a legnagyobbak maradtak csak versenyben, és lehetne is érveket hozni amellett, hogy Monica Vitti értékesebb filmekben szerepelt, vagy sokoldalúbb színésznő volt, mint ennek a listának a dobogós helyezettjei, de a másik három olyan ikonikus név, hogy nincs könnyű dolga még Vittinek sem. A Maria Luisa Ceciarelli néven anyakönyvezett színésznő a hagyományos úton, színházi színészként került a szakmába, ahol azután ívelt fel a csillaga, hogy felfigyelt rá Michelangelo Antonioni, aki az élettársa is lett egyben. Első közös filmjük, A kaland (1960) egyből világsztárt is csinált Vittiből, aki még három másik, elismert Antonioni-filmben is szerepelt (Az éjszaka, A napfogyatkozás, Vörös sivatag).
Ezt követően Vitti inkább vígjátékokkal aratott sikereket (Lány pisztollyal, Szerelmem, segíts!, Narancsos kacsasült, Éjfélkor indul útjára a gyönyör stb.), de dolgozott Luis Bunuellel (A szabadság fantomja), sőt Jancsó Miklóssal is A pacifista című filmben. Később még rendezőként is bemutatkozott, de utána visszavonult a filmezéstől, sőt a következő évtizedben a nyilvánosság szeme elől is eltűnt. 2011-ben aztán kiderült, hogy Alzheimer-kórja miatt kényszerült erre. A most 86 éves Vitti gondozásra szorul ugyan, de az otthonában él Rómában.
Monica Vitti körül mindig vibrál a levegő, ö a mai olasz filmvilág legérdekesebb, legvonzóbb jelensége. Elragadó, szabálytalan szépsége, kislányos karcsúsága, intellektuális alkata és humorral átszőtt közvetlensége írókat és rendezőket inspirál és magához láncolja a közönséget. Pedig néhány évvel ezelőtt még azt mondták róla, hogy izgalmas tehetség, de nem szép …
(Film, Színház, Muzsika, 1968)
3. Gina Lollobrigida
Gina Lollobrigidánál egész biztosan voltak jobb színésznők is a vert mezőnyben, de fénykorában olyan népszerű volt világszerte, hogy a neve tényleg fogalom volt, még ha ebben a külseje nagy szerepet is játszott. A húszévesen szépségversenyen feltűnt Lollobrigida kezdetben olasz és francia filmekben tündökölhetett, mint Az éjszaka szépei vagy a Királylány a feleségem, majd következett Hollywood, és olyan partnerek, mint Humphrey Bogart, Rock Hudson, Sean Connery vagy Frank Sinatra. Ekkor már valódi szexszimbólum, aki elsősorban szép nőket játszik a vásznon.
A hatvanas években az igazán nagy filmszerepek már elkerülik, noha fáradhatatlanul filmezik, és díjakat is kap a Császári vénusz (1963) illetve a Jó estét, Mrs. Campbell (1968) című filmekben nyújtott alakításáért, de az utóbbival nagyjából le is zárult a filmes karrierje érdemi része. Lollobrigida azonban nem esett kétségbe, fényképészként találja ki újra magát, és ebben a minőségében is sikeres, sőt, egy Fidel Castro-interjúval még újságíróként is kipróbálja magát. A 91 éves színésznő leginkább jótékonykodással kerül ma már a hírekbe, és rendre azt hangoztatja, hogy csak véletlenül lett belőle színésznő.
Gina Lollobrigida életének és művészi pályájának éppen az a problémája, hogy hosszabb távon végül is nem tudott megfelelni a róla kialakult (és kialakított) tömegelképzelésnek.
(Film Színház Muzsika évkönyv, 1977)
2. Sophia Loren
A talán legismertebb olasz színésznő egyike az európai filmművészet igazi globális sztárjainak, aki ráadásul Amerikát is be tudta venni. Sofia Villani Scicolonéra is egy szépségversenyen figyelt fel a mindenhat producer, Carlo Ponti, aki a művésznevét is adta neki. Loren epizódszerepek után 19 évesen kapta első főszerepét, végül a Nápoly aranya című szkeccsfilm hozta meg számára az áttörést. Innentől már egymást érték a főszerepek, Loren lett a temperamentumos, öntudatos olasz nő legnépszerűbb megformálója, és innentől már elkerülhetetlen volt, hogy Amerikában is kipróbálja magát, ami több kolléganőjének nem jött be, Loren viszont ott is tarolt.
Igaz, a legnagyobb sikert és az Oscar-díjat végül mégis egy olasz film, a Moravia-regényből készült Egy asszony meg a lánya hozta el a színésznő számára 1960-ban, és utána futószalagon jöttek a további filmszerepek, olyan partnerekkel, mint Gregory Peck, Paul Newman és Marlon Brando. Miután fiai születtek, Loren némiképp lassított, a nyolcvanas évektől kezdve pedig végképp megritkultak a filmszerepei (utolsó nemzetközi filmszerepe a Kilenc című 2009-es filmmusical volt), viszont számos életműdíjat és hasonló elismerést kapott, ő pedig inkább parfümöt és szakácskönyvet dobott piacra. A 83 éves Sophia Loren a mai napig az egyik legnépszerűbb klasszikus filmsztár világszerte, és a nemzedéke egyik utolsó, még élő nagy színésze.
Sophia Loren pillanatnyilag talán az egyetlen univerzális tehetségű filmszínésznő. Mind fizikai adottságai, mind képességei elősegítik sokoldalúságát. Napjainkban ő az egyetlen színésznő, akt nemcsak sex-bombát, de 80 éves öregasszonyt is alakított „Arabeszk“ c. filmjében, amelyet nálunk nem vetítettek. Játszott tragikus szerepet (Egy asszony meg a lánya), és ízig-vérig komikus figurát is (Szókimondó asszonyság). A „Tegnap, ma, holnap” c. de Sica filmben viszont három teljesen különböző szerepet játszott el: egy sokgyermekes családanyát, egy igézően szép sztriptíztáncosnőt és és egy milliomos hölgyet. Mindhármat kifogástalanul.
(A Hét, 1966)
1. Claudia Cardinale
Ha valaki kizárólag Claudia Cardinale életművén keresztül akarná megismerné az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek filmművészetét, már egész jól képben lehetne, olyan sok és elismert filmben játszott. Pedig a Tunéziában felnőtt színésznő sokáig olaszul sem tudott rendesen (bár a szülei szicíliaiak voltak, otthon franciául vagy arabul beszéltek), korai filmjeiben szinkronizálni is kellett, de végül sikerült ezen az apróságon is túllendülnie. Először Fellini 8 és fél című filmjében hallhatta a közönség Cardinale saját beszédhangját, pedig már előtte is olyan filmekben szerepelt, mint az Alain Delon karrierjét is elindító Rocco és fivérei, vagy a Cartouche, melyben Jean-Paul Belmondo volt a partnere.
A 8 és fél sikere után azonban egymást követték a jobbnál jobb szerepajánlatok, és miután David Niven partnereként az amerikai közönség is megismerte A rózsaszín párducban, három éven át főleg hollywoodi produkciókban szerepelt. Igaz, az a tény, hogy nem érezte otthon magát Amerikában, megakadályozta, hogy Sophia Lorenhez hasonló sikereket arasson ott, bár a ma talán legismertebb alakítása a Volt egyszer egy vadnyugat Jill McBainje volt. Cardinale odahaza azonban továbbra is a legnépszerűbb filmsztár maradt, és még a hetvenes-nyolcvanas években is számos sikeres filmben játszott, olyan rendezők irányításával, mint Werner Herzog vagy Marco Ferreri. Ha Oscart nem is, de számos rangos díjat kapott, és az ő pályája is remek példa volt arra, hogyan nőheti ki valaki a szexszimbólum skatulyát.
Claudia Cardinale az életben is mindig megtalálja a megfelelő szerepköröket. Kezdetben a vadóc szépséget játssza. Később felveszi a primadonna kicsit festett mosolyát. De, még mielőtt bezárná ez a szerepkör, átalakul példás családanyává. A dekoratív, szexis ruhákat felváltja a könnyű, egyszerű ruha, a hétköznapi trikó, blézer és nadrág. De ami a leglényegesebb — közben kitűnő színésznővé válik. Már nemcsak gyönyörű nőként, de méltó partnerként játszik Pietro Germi, Nanni Loy, Werner Herzog és a többi világhírű rendező filmjében.
(Népszava, 1984)
Borítófotó: Photo by Sunset Boulevard/Corbis via Getty Images
