A tíz éve a Nemzet Színészévé választott Tordy Gézáról az utóbbi években keveset hallani: visszavonult a színjátszástól és a rendezéstől is, és leginkább drámai hangvételű interjúival kerül csak a médiába. Ezekben a halállal való szembenézésről beszél, meg a katasztrofális magánéletéről, és persze azt se rejti véka alá, mennyire nincs már jó véleménnyel fiatalabb kollégáiról, és úgy egyáltalán arról az irányról, amelybe a világ halad. Még azt is mondta: leginkább szégyenkezik a retro csatornákon látható filmjei miatt, pedig – különösen a pályája első szakaszában – sok olyan filmben szerepelt, amikért nincs szégyenkezni valója. Röviden felelevenítjük a legnépszerűbb filmes és tévés szerepeit, rövid jelenetekkel.
Külvárosi legenda (1957)
Első filmes főszerepét még tizenévesen kapja, Kaposváron fedezte fel a filmet rendező Máriássy Félix, és mivel a forgatás belecsúszott a forradalom idejébe, Tordy gyalog járt Zuglóból a filmgyár pasaréti stúdiójába. A 30-as évek angyalföldi bérházaiban játszódó szerelmi történetben egy jó svádájú villamoskalauzt, Ambrus Pistát játszotta, aki beleszeret az erőszakos barom férje mellett szenvedő Annába – utóbbit Törőcsik Mari alakította, akivel aztán a való életben is egymásba szerettek. A szociografikus ihletettségű film meg is hozta az ismertséget a fiatal színész számára, aki egyből a gyakran foglalkoztatott filmszínészek közé került.
Akiket a pacsirta elkísér (1959)
Egy másik neves rendező, Ranódy László is főszerepet bízott Tordyra: a Külvárosi legendához hasonlóan ez is Horthy-korszakban játszódó, neorealista film, csak éppen a szegényparaszti sorsot mutatja be. Tordy gond nélkül eljátszotta a munkásfiú után a parasztgyereket is, és az előző filmjével meglévő párhuzamokat látva (itt is beleszeret egy durva fráter feleségébe) nem is csoda, hogy Varga Sándor szerepét is rábízták.
Fűre lépni szabad (1960)
Tordy aztán megmutathatta, nemcsak drámai hősként lehet rá számítani, és a kor egyik legkedveltebb vígjátékában játszhatta el Kárász Lalit, a munkásfiút, aki beleszeret az értelmiségi társbérlőjük lányába (őt Polónyi Gyöngyi alakította, aki hat éve hunyt el). Makk Károly filmjében ugyan nem a fiatal szerelmesek voltak a legemlékezetesebb szereplők, hanem az olyan veteránok, mint Páger Antal, Makláry Zoltán és Tolnay Klári, de a fiatal Tordy is kellett ahhoz, hogy ez – a valósággal amúgy kevés kapcsolatot ápoló – film a legendás magyar filmvígjátékok közé kerüljön.
A kőszívű ember fiai (1965)
Alighanem a bátyjaiért önmagát is feláldozó legkisebb Baradlay fiú, Jenő szerepében látták Tordy Gézát a legtöbben, és ő maga is elismeri, hogy ez a film adta a legnagyobb lökést a színészi pályáján: „A kőszívű ember fiai fél évszázada készült, még ma is sokszor előveszik, Baradlay Jenőként kedveltek meg a mozinézők. Szerencsém volt, hogy Várkonyi Zoltánnal dolgozhattam. Nézze, az már nagyon jó arány, ha a filmek közül akad egy-kettő, amit a színész is a magáénak tart.” Ennek a filmnek köszönhetően tért vissza később a Vígszínházba is.
Egri csillagok (1968)
Várkonyi a hatvanas években több, látványos történelmi kalandfilmet is rendezhetett, és ugyan az Egri csillagokban Tordy nem kapott főszerepet, újra tragikus hőst játszhatott Miklós deák szerepében. Tordy – aki korán elveszítette édesapját – amolyan apafigurának tart otta Várkonyi Zoltánt: „Csak hálával tartozom azért, amit általa tanultam színházról, színészetről, emberségről. Fantasztikusan bánt velem, remekül tudta kezelni az időnként előtörő hisztériáimat is. Megéreztem, hogy korai halála törést fog okozni az életemben. Olyannyira, hogy öreg koromra hajlamos lettem a depresszióra” – mondta a már idézett Szabad Föld-interjúban.
80 huszár (1978)
A hetvenes években Tordy inkább a színházi munkára koncentrált, és kevesebb volt az emlékezetes filmszerep is – fura mód ezek többségében is a 48-49-es szabadságharc témáját feldolgozó filmekhez hívták. Sára Sándor egyik legelismertebb filmjében is egy huszártisztet, Bódogh Szilveszter főhadnagyot játszotta. A tragikus és egyben szép film az egyik legjobb, ami a műfajban készült, Tordy Géza pedig valódi jellemfejlődést bemutató karaktert játszhatott, egy „hepciáskodó, kiégett lelkű” főhadnagy személyében, és ahogy a Film Színház Muzsika kritikája fogalmazott, „törött karddal is felmagasodó hőssé” válik a szemünk előtt.
Klapka légió (1983)
Hajdufy Miklós is többször foglalkoztatta Tordyt a szabadságharcról szóló filmjeiben: a Tizennégy vértanúban Görgeit játszotta, a tévéfilmnek készült Klapka légióban pedig a főszereplő Klapka Györgyöt alakította, aki magyar hadifoglyokból szervezett hadsereget a kiegyezés küszöbén, amikor már igazából senki sem akart háborúzni itthon. A kétségek gyötörte, de a hazájához a végsőkig lojális honvédtábornok szerepe után Tordy játszotta Széchenyi Istvánt is a Széchenyi napjai című tévésorozatban, akit mások is alakítottak filmekben, de mind közül Tordy volt a leghitelesebb Széchenyi.
Nyolc évszak (1987)
A nyolcvanas években Tordy már színházi rendezőként is dolgozott, később főrendezőként is foglalkoztatták, az emlékezetes filmes szerepek pedig egyre inkább elkerülték. A tévében viszont továbbra is rendszeresen látható volt, és a korszak népszerű sorozatában, a Nyolc évszakban is fontos szerepet kapott. A Nyolc évszak Géza bácsijaként a késő szocializmus jellegzetes GMK-zós, a technikai vívmányokra gerjedő étteremvezetőjét alakította, a maximumot kihozva a karakterből. A Commodore 64 és a CB csak bónusz.
Tordy Géza, a sorozatszereplő (1993)
Itt pedig már eljutottunk abba a korszakba, amelyről Tordy is őszintén elmondta később, hogy leginkább pénzkereseti forrásként tekintett ezekre a tévés szerepekre. Miközben egyre fogytak mellőle a pályatársak, szinte folyamatosan látható volt a képernyőn valamelyik sorozatban, melyek nyilván nem értek fel a korai filmjei szintjére, de tettek róla, hogy Tordy Géza országosan ismert maradhasson. Ilyen volt a Privát kopó című sorozat is, melyben Tordy antagonistát játszott, és ebben a szerepkörben látható volt még több más produkcióban is. Utolsó nagyobb filmszerepe az S.O.S. Szerelem! minisztere volt, de ezekről a munkáiról már nem volt jó véleménnyel, és inkább a visszavonulást választotta: „Nem nagyon keresnek, leszoktak rólam. Jobb így. Sem kedvem, sem ambícióm nincs már.”
Tordy Géza, a szinkronhang:
Végül amellett se menjünk el, hogy Tordyt rengeteg filmben hallhattuk: legtöbbször Petrocelliként, de ismerős lehet Don Corleoneként (a második verzióban ő szinkronizálta Marlon Brandót, akárcsak az Utolsó tangó Párizsban esetében is), és többször volt Robin Williams magyar hangja is, így egyik legnépszerűbb filmjében, a Holt költők társaságában is őt hallhattuk Mr. Keating magyar hangjaként.
Kiemelt kép: HUNYADY JÓZSEF / Fortepan
