A ma nyüzsgő csomópontként működő, csupa üveg irodaházak, egy modern hotel, néhány régi bérház és a református templom közé szorított tér képe megosztja az erre járókat, hiszen a modern építészek gyermekei nem örvendenek épp osztatlan sikernek.
A Kecskeméti kapu (1794-1796) és a városfal maradványainak (1808) lebontása után kialakuló téren 1816-1818 közt született meg a Két Oroszlán Fogadó épülete (ép.: Zitterbarth Mátyás – az ő munkája volt az első Nemzeti Színház épülete is), 1830-ra a Kálvin téri evangélikus templom (mely mai képét 1859-re, a toronysisak megépítésével nyerte el), az 1880-as évekre parkosított tér körül pedig szép lassan bérházak, a ma az Erzsébet téren álló –majdnem teljes egészében újrafaragott – Danubius-kút (Ybl Miklós, 1883), valamint az Első Pesti Hazai Takarékpénztár (Ybl Miklós, 1874) központja, a lakóházból a Magyar-Hollandi Biztosító Rt. székházává vált épület (Bergh Károly, 1869-1870), a Geist-ház (Ybl Miklós, 1863), illetve a Gazdák Biztosító Szövetkezetének központja (Hüttl Dezső, 1913) és a Fenyves Áruház (1922) emelkedtek ki. Ezek közül ma már csak a Hüttl-épület és a templom őrzi eredeti formáját, hiszen a második világháború során az épületek jó része elpusztult.
A második világháború után a romossá vált épületek visszaépítése természetesen a helyreállítást végzők legmerészebb álmaiban sem bukkant fel (természetesen kivitelezhetetlen is lett volna), ennek köszönhetően a tér képe ma egyáltalán nem egységes, sőt, a látványt egészen nyugodtan nevezzük kakofóniának.
A Nemzeti Múzeum tömbje és az Üllői út kezdetét jelentő százéves banképület közé szorult a 2001-ben átadott Kálvin Tower, illetve a két évvel fiatalabb Kálvin Square irodaház (Z. Halmágyi Judit, illetve Virág Csaba munkája), a tér túlsó oldalán lévő, évtizedeken át foghíjként árválkodó telken pedig a Korona Szálló 1987-1990 közt kinőtt óriási tömbje (ép.: Csontos Csaba) tört a magasba – sőt, ha mindez még nem volna elég, néhány éve már a négyes metró három felszíni kijáratának repülő csészealj-szerű üvegtetői is színesítik a képet.
A tér története kapcsán kevés szó esik azonban a Kálvin téri templom két oldalán lévő telkekről – ezeken ma az egykori Két Oroszlán Fogadó (1816-1818) és a Fenyves Áruház (1922) áll –, melyek az első világháború előtt még a református egyház tulajdonában álltak, így sorsuk felett az egyház döntött – ők pedig nem jósoltak túl nagy jövőt azoknak.
1912 júliusában ki is írtak egy tervpályázatot két üzlethelyiségekkel rendelkező bérház, valamint egyházi épület építésére, melyre a kor számos megbecsült építésze küldött be munkákat.
A beérkezett terveket bíráló bizottságnak építészként tagja volt Alpár Ignác, Bálint Zoltán és Quittner Zsigmond is, így kétség sem fért ahhoz, hogy a rendelkezésre álló kerethez mérten legmegfelelőbb terveket emelik ki – az első díjat végül Reichl Kálmán, a másodikat Orth Ambrus és Somló Emil közös munkája, a harmadikat a Tőry Emil–Pogány Móric páros, a negyediket pedig Kismarty Lechner Jenő kapta.
Reichl Kálmán
Orth Ambrus és Somló Emil
Tőry Emil és Pogány Móric
Kiss László és Arvé Károly
Sebestyén Artúr
Kismarty Lechner Jenő
Wellisch Andor
Árkay Aladár
A tervek kivitelezését talán meg is kezdték volna – a templom melletti iskolaépületet 1914-ben le is bontották, de az első világháború, illetve a trianoni békeszerződés közbeszólt: a munkákat végül sosem kezdték meg, a félretett pénz jó részéből pedig az új határokon belülre menekülő magyarokat segítették.
Amennyiben a Reichl-féle tömb mégis megépült volna, és a világháború pusztítása sem söpri el az azt körbevevő épületeket, a Kálvin tér ma Budapest egyik legszebb tere lehetne. Kár érte.
