Kultúra

Ismeretlen Budapest: a griffek által őrzött Unger-ház

Az Astoriától a Múzeum körút antikváriumainak mindig izgalmas kirakatai felé sétálva már biztosan mindenkinek feltűnt a griffmadarakkal díszített átjáróház, történetét azonban legtöbbünk fejében homály fedi.

Az épület helyén a XVIII. század derekán Unger Benedek városfalak menti kovácsműhelye működött. A tökéletes helyválasztásnak köszönhetően – a mai Astoriánál állt a város egyik kapuja, a Hatvani kapu, amit csak 1808-ban bontottak le – a szekérrel érkezők a városba érve sokszor megálltak a műhelynél, és végeztették el itt a szükséges munkákat. Unger hírneve és hatalma egyre gyorsabban nőtt, 1755-ben pedig a város irányításában résztvevő, választott százfős polgári testület tagja lett.

Öt gyermeke született, közülük Antal (1771-1835) vitte tovább a családi üzletet, amit néhány teleknyivel feljebb, az Ország-útra (a mai Múzeum körútra) költöztetett, ahol akkoriban a pesti vásárokat tartották.

Csaplovics János 1829-ben így írt ezekről:

orszagut

A vagyon jelentős növelésének köszönhetően Unger Antal a XVIII.-XIX. század fordulóján több, mint egy tucat telket vásárolhatott a mai Belváros legpatinásabbnak számító utcáiban, melyekre a kor neves építészei által tervezett lakóházak kerültek.

A pesti polgárság felemelkedésének korában járunk, így a család minden kínálkozó lehetőséget megragadott a felfelé törekvésre. Unger Antalnak két fia – Antal (1801-1868) és Henrik (1809-1877), valamint két lánya született. A két lány egyike egy tehetős vaskereskedőhöz, másikuk pedig egy városi szenátorhoz ment feleségül, a fiúgyermekek pedig még tovább gyarapították az Unger-vagyont. Az ifjabb Antal a műhely vezetése helyett vaskereskedést nyitott a Duna-parton, nyereségét pedig ingatlanokba fektette.

Henrik jogot tanult, és eleinte jórészt a család tulajdonában lévő házak bevételeiből élt, de élete derekán ipari vállakozások egész sorába fektetett be. Ezáltal a város egyik leggazdagabb embere lett, sőt, testvérével együtt a reformkorban egyre gyorsuló kulturális fejlődésből is kivették a részüket: Henrik tekintélyes könyvtárat tartott fenn, de testvérével együtt mindketten jó kapcsolatot ápoltak a kor legnagyobb alakjaival.

Henrik 1852-ben a Múzeum körúti kovácsműhely lebontása, majd egy újabb ház építése mellett döntött. A feladattal a XIX. század derekán viharos hirtelenséggel feltűnt, Párizsban, majd Münchenben tanult építészt, az alig néhány hónappal korábban Pestre költözött Ybl Miklóst bízta meg.

A harmincnyolc éves Ybl ekkor még nem számított szupersztárnak a szakmában, hiszen korábban mindössze Pollack Mihály (1832-1836), majd Koch Henrik (1836-1841) építészek irodájában dolgozott, 1841-ben pedig előbbi fiával, Pollack Ágostonnal nyitott építészirodát a Dorottya utcában. 1845-ben gróf Károlyi István megbízta fóti kastélyának átépítésével és a település templomának megtervezésével, majd a család uradalmi építésze lett.

A valószínűleg Pollack Mihály által ajánlott (Unger Henrik a veje testvére volt) első pesti bérházának elkészítésére készülő Ybl végül egy romantikát bizánci és mór stíluselemekkel ötvöző kétemeletes, két utca közt átjáróházként is működő épület terveinek papírra vetése mellett döntött.

hu_bfl_xv_19_d_1_05_016

A néhány hónap alatt formát öltött épület ma erősen kilóg az utcaképből, de ezt nem csak kora, díszei is indokolják:

_MG_3087

Az elkészült Unger-ház egyébként nem egyezik meg teljes egészében a tervrajzon lévő épülettel, de a korban ez gyakori volt, hiszen az engedélyező hatóság jórészt csak a födémek kialakítását, valamint a párkány- és falvastagságot figyelte, így számtalan lehetőség adódott még a részletek megtervezésére és az utolsó pillanatig történő változtatásokra. A rajzról hiányoztak például a griffek, az erkélyek, a csillagdíszes pártázat és a díszek:

homlokzat

Az átjárást biztosító folyosók és a belső udvar viszont a leadott tervekhez képest sem változtak:

output_v7UtvA

A Múzeum körúton elindulva azonnal feltűnik a díszes kapualj, ami még mai állapotában is vonzza a szemet, díszítettségével és az erkélyek mellvédjeinek geometrikus nyolcszög-mintázatával kivételes látvány a Belvárosban:

_MG_3124

A hét kis erkély mindegyikét két-két griffmadár támasztja:

_MG_3114

_MG_3118

A kapualjban díszes sártisztító is volt – ma valószínűleg a bejárathoz helyezett vitrin takarja:

hu_bfl_xv_17_e_306_1687_015

A legfelső szint felett csillagdíszes romantikus pártázat látható:

_MG_3090

Az épületbe belépve azonnal a kissé fénytelen átjáróban találjuk magunkat, melyet gazdagon díszített oszlopok tesznek még lenyűgözőbbé:

_MG_3130

_MG_3138

Átjárójának eredeti fakocka burkolata jórészt máig megmaradt, noha a hiányzó részeket már betonnal, vagy kőkockákkal (a belső udvar teljes egészén) pótolták:

_MG_3153

 

_MG_3212

A ház nem rendelkezik nyitott körfolyosóval, így a lakásokat két lépcsőházon át közelíthetjük meg. Ezek egyike ma zárt, míg a másik könnyedén megközelíthető, a belső – már nem fakockákkal fedett – udvar sarkából nyíló lépcsősoron:

_MG_3137

Az árkádos, négyszögletű udvarra néző hatalmas üvegfelületek rengeteg fényt juttatnak a belső folyosókra:

_MG_3171

_MG_3161

Az üvegablakok egyszerűségükben is csodálatosak:

_MG_3146

Pedig az épület állapotának romlása itt a leginkább észrevehető:

_MG_3145

A Magyar utcai kijárat felé haladva keresztboltozatos téren haladunk át:

_MG_3147

Majd megérkezünk a Reáltanoda, illetve a Magyar utcába, ahonnan visszatekintve láthatjuk a másik homlokzatot, ami lényegesen jobb állapotú, de kevésbé díszített:

_MG_3200

A Magyar utcai kapuzat:

_MG_3206

Az ablakok körül futó díszek egyike:

_MG_3208

De hogyan viszonyult az épülethez a kor embere?

A Pesti Napló 1853-as számainak egyikében a tudósító így fogalmazott:

E ház, mintha mézeskalácsból nyomták volna, oly cifra és mesterkélt. Rajta az építészet minden stílje képviselve van. Az ember, ha ablakait tekinti, nem tudja, az ivek bizant vagy gót stilben épitvék; az olasz épitészetű második emelet felett tulipán alakú csipkés párkányzat emelkedik akarva a maur-stilt képviselni; a kidülő oszlopocskák faragott kőmüvet árulnak el, holott a czirádák s a cserzett fal minden ékessége gipszből készitvék. Ezt mind szépnek tarthatja a mester s a gazda, de mi izlést nem találunk benne. Lám, lám, van tehát mégis valami az életben, mit pénzen az ember magának meg nem szerezhet.

Ennek ellenére a ház átadása előtt már az összes lakás bérlőre talált. A Múzeum körúton 1894-ben nyitott üzlethelyiségek és a belső udvarról nyíló földszinti helyiségek ma is több boltnak adnak otthont.

A századfordulón itt működött az Élet (Képes Családi Lapok), valamint a Gazdasági Lapok szerkesztősége, de takarékszövetkezet és Lux Mihály üzlete is.

lux-muzeumkrt7

A második világháborús károkat a Múzeum körúti oldalon 1951-ben (a földszint kivételével) javították, a Magyar utcai homlokzatot és a belső udvart 1961-ben, a Múzeum körúti kapualjat és a földszintet pedig 1966-ban újították fel. Ekkor cserélhették kőre a belső udvar fakockáit is:

hu_bfl_xv_17_e_306_1687_010

Az azóta eltelt öt évtized során az Unger-ház állapota értelemszerűen rengeteget romlott, így rövidesen halaszthatatlanná válhat egy műemléki igényességű felújítás, hiszen minimum a Múzeum körúti homlokzat megérdemelné, hogy újra a régi fényében ragyogjon.

Fotók és információk: Tankönyvtár, Ybl Archívum, Műemlékem, Balogh Diána-Gneth Orsolya: Megérkezés Ybl bérházaiba, Bácskai Vera: Források Buda, Pest és Óbuda történetéhez, 1686-1873, Budapest Főváros Levéltára, Ybl Emlékév, Ybl Miklós Virtuális Archívum

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.