Kedvenc sárga virágaival és főműve, a Száz év magány jellegzetes motívumával, sárga lepkékkel búcsúztatták tisztelői Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai írót a mexikóvárosi kultúrpalotában tartott hétfői gyászszertartáson, amelyen a kolumbiai és a mexikói kormány tagjai, élükön az elnökökkel, álltak díszőrséget sárga rózsákkal díszített urnája mellett.
Rózsák, pillangók, dallamok
A csütörtökön, 87 évesen elhunyt író ravatalánál ezrek rótták le kegyeletüket a Palacio de Bellas Artes néven ismert, eredetileg operaháznak épült színházban, ahol a nagy embereket szokták felravatalozni Mexikóban. Sokan vittek magukkal sárga virágot, amely Márquez hite szerint védelmet nyújt a balsorstól, mások az író kedvenc dallamaiból játszottak a magukkal vitt hangszerükkel. Többen sárga papírpillangókat röptettek, ugyancsak utalásként leghíresebb regényére, a Száz év magányra, amelynek főhősét mindenhová sárga lepkék raja követi.
A több mint négy órán át tartó szertartás során a ravatalnál egy kvartett adott elő García Márquez kedvenc klasszikusainak, köztük Bartók Bélának a műveiből. A komolyzenei aláfestést időről időre egy trió szakította meg a vallenato nevű, az író szülőföldjéről, Kolumbia karibi partvidékéről eredő, Latin-Amerika-szerte népszerű zenével, ugyancsak az író kedvenc műfajával.
Egy mikrofonnál felváltva olvastak fel részleteket a gyászolók a Száz év magányból.
“Minden idők legnagyobb latin-amerikai regényíróját” búcsúztatva Enrique Pena Nieto mexikói elnök kijelentette, hogy Márquez halála “nagy veszteség nemcsak az irodalomnak, hanem az egész emberiségnek”, műveiben szerinte “egész generációk találtak választ az élet nagy kérdéseire”. Gabriel García Márquez a világirodalom élvonalába helyezte a latin-amerikai irodalmat” – mondta.
“Minden idők legnagyobb kolumbiaijának” nevezte az írót Juan Manuel Santos kolumbiai elnök, aki felidézte, hogy Márquez “egy 1982. decemberi napon a fagyos Stockholmból szembesítette a világot Latin-Amerika magányosságával”. “Örök dicsőség annak, aki oly sok dicsőséget hozott nekünk!” – zárta méltatását az író szülőhazájának elnöke.
Fotó: MTI
Búcsú a szülői háznál
Szimbolikus temetést tartottak hétfőn Gabriel García Márquez szülőhelyén, a Kolumbia karib-tengeri partján fekvő Aracatacában is. Háromezer ember vonult az író gyermekkori házától, ma neki szentelt múzeumtól a városközpontban fekvő templomig, onnét pedig a helyi temetőbe, majd vissza. A mexikóvárosi gyászszertartáshoz hasonlóan az itteni “temetést” is sárga virágok és sárga lepkék uralták a külsőségekben.
Kedden a bogotai katedrálisban tartanak gyászszertartást, ugyancsak az ország elnökének részvételével, szerdán pedig, a könyv és a szerzői jogok világnapján több mint ezer kolumbiai közkönyvtárban, iskolában, illetve parkban tartanak felolvasást az Ezredes úrnak nincs, aki írjon című Márquez-regényből a kormány kezdeményezésére. A felolvasást az ország államfője, Juan Manuel Santos kezdi.
Márquez tüdőgyulladással feküdt kórházban 9 napig, április 8-án engedték haza, azóta otthon lábadozott. Az 1927-ben született író április 17-én hunyt el.
1982-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Leghíresebb műve a Száz év magány című regénye 1967-ben jelent meg.
