Hogy élnek Magyarországon a szexmunkások? Milyen társadalomban fizetnek azért, hogy valaki eljátssza: ő az apánk, a legjobb barátunk, a főnökünk? Hogy működik a kapitalizmus teljesen legális pénzlenyúló technikái? Hogy tesz szert valaki egy teljesen új családra?
A válasz egy olyan eszközből érkezik, aminek hallatán mindenki unalmasan motyogó, pulóveres-szakállas férfifejekre gondol. Holott egy jó dokumentumfilmnél csak két jó lehet izgalmasabb. A Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál pedig nem egy, nem kettő, hanem 62 alkotást hoz el – immáron tíz éve a műfaj ünnepe ez az esemény, melyre idén november 5. és 10. között kerül sor.
De ne is gondoljunk a műfajra. Csak simán annyi: beülünk egy filmre, és 90 perc múlva a palesztin menekültek mindennapjai kézzelfogható valósággá válnak. Majd újabb bő egy óra múlva az alaszkai lazacfüstölő hippi mikrovilágával leszünk gazdagabbak. Vajon milyenek egy Alzheimer-kóros mindennapjai? Hogy lehet megszökni egy észak-koreai büntetőtáborból? Milyen értelemben jelenti Európa végvári vonalát ma Magyarország? Vagy vegyük a múltat: hogy éltek a melegek és leszbikusok az NDK-ban? Hogy láttuk az 1968-as diáklázadásokat 1977-ben?
Csak pár téma a verziós kínálatból, melyben szép számmal akadnak magyar alkotások is. Ezen a fesztiválon egy évre fel lehet töltődni a világban található emberségből, szeretetből, kapzsiságból, kirekesztésből, gyűlöletből – abból a szétbogozhatatlanul vegyes emberi természetből, amire a régi görögök azt a jelzőt használták, hogy „deinosz” (csodálatra méltó, egyben félelmetes, elborzasztó).
Hogy ez szomorú? Kemény? Nehéz? Nem szórakoztató? Nem kikapcsolódás? (Hogy a szokásos anti-dokumentumfilmes érveket soroljam.) Közel sem ez a baj. Hisz ennél sokkal több borzalmat fogadunk be szíves örömest, nap mint nap. A dokumentumfilm veszélyes, mert nem csak meglegyint a szele, hanem megragad, megráz, átkarol – olyan elemi erővel hat rám (már ha hagyom), hogy bele kell gondoljak a dolgaimba. Amire egy szokásos másfél órás popcornropogtatás nem vállalkozik.
A dokumentumfilm átvezet azon a világon, ahová a napi hírekben be-bepillantunk egy pillanatra.
Hogy jobban értsük magunkat, hogy jobban értsem a világot és benne magamat – hogy jobb emberré váljak általa vagy csak megismerjek egy teljesen más, általam egyáltalán nem ismert világot, eljussak olyan vidékekre, ahová máshogy sosem tudnék – hát ezért érdemes most (és jövőre is, meg azután is) ellátogatni a Verzióra.
