A jó zsaru (vagyis bio):
Az Üvegtigris-sorozat harmadik része egyszerű, mint egy százas szög, de ezt teljes mértékben felvállalja. Figurái mintha esendőbbek, emiatt kicsit szerethetőbbek lennének, mint a korábbi két opuszban. A sorozat vitathatatlan népszerűségének egyik üzembiztos forrása a „gyertek, igyunk egy sört, nézzük meg együtt a meccset” akolmelege. A működő baráti társaságok összetartása akkor is érték, ha a diskurzus szintje nem a felhők fölött szárnyal.
A road movie arról szól, hogy a mókuskerékből legalább egy napra ki kell néha törni. És ha egy bombanő is akad hozzá, az még jobb. A tópart és környéke helyett Budapestre veszi az irányt a büfés Lali egy „kölcsönvett” sportautóban, ahova sleppje is követi.
Az Üvegtigris 3. burleszk, így hát seggre és pofára esés van bőven, valamint vég nélküli riposztozás, és ez, ha nem is mindig, de sokszor működik. Az idegen környezetben másként viselkednek a figurák, kicsit bizonytalanabbak, ezért őszintébbek, és ez az apró különbség is ad valami új ízt az egésznek. A budai luxusvillába kerülő, magát menő ügyvédnek kiadó vidéki suttyónak ezért vagyunk képesek drukkolni, hogy összejöjjön az álomnővel. Nem kell olyat elvárni ettől a filmtől, amit úgysem tud teljesíteni. Figurái sem teszik.
A rossz zsaru (vagyis DD):
Lassan abba kéne hagyni ezt a magyar közönségfilmes pózolást – nemcsak a Zimmer Feri 2. alulmúlhatatlan penészbűze erre a bizonyíték, hanem az Üvegtigris 3 is. Alapból hamisak ezek a jóhaveri figurák, ahogy két dúsgazdag producer elképzel egy csapat tiszapalkonyai lúzert – mintha csak egy kitágított Szeszélyes évszakok-jelenetben lennénk. És akkor minderre jön egy liter cukormáz az „együtt sírunk, együtt nevetünk, ezek mi vagyunk” fajtából. A „szerethető figurák” disszonanciája még mindig a bulvármédia hangja.
Na most ők térnek vissza, tény, a 2. részhez képest sokkal hatásosabban, de hát ott gyakorlatilag nem történt semmi, az egy „Üvegtigris-remake rádiójáték stílusban” volt. Most is eltökölünk azért fél órát holmi dinnyék és savanyú tejek közt, tényleg remek, majd végre történik valami, irány Pest, pénz, paripa, jó nő. Oké, ebből ki lehetne hozni valamit, de eszmeileg még mindig valahol Trunkó Barnabás humoreszkjeinél vagyunk. Gegek, szójátékok, valaki seggre ül. Majd jön a zárlat, amelynél átlátszóbban demagógabb és populistább csak a szocreál termelési filmek végén látható. Lúzer vagy és az is maradsz, kedves Nézőnk, na, szépen üljél vissza.
Üvegtigris 3. – színes, magyar vígjáték. 2010. Rendezte: Rudolf Péter. Szereplők: Rudolf Péter (Lali), Reviczky Gábor (Gaben), Gáspár Sándor (Róka), Szarvas József (Cingár), Horváth Lajos Ottó (Sanyi), Csuja Imre (Csoki), Kamarás Iván (Dr. Csopkai Ferenc), Szabó Erika (Niki), Pikali Gerda (feleség), Ruttkay Laura (szerető). 100 perc. Forgalmazó: Szuez Film.
Hazai bemutató: december 15.
