A kereskedelmi tévékkel ránk ömlő műsorrengetegről keveseknek van jó véleménye – mégis mindenki nézi. A minőségelv, értékközpontúság, a régi értékek soha nem csaptak össze hevesebben a nézettségelvű ökölszabállyal, mint a valóságshow-k idején. Ekkoriban kapott erőre a médiában a cinikus, csámcsogós bulvárhangvétel, amely élvezettel kukkolt mindennemű meztelenséget, szexualitást és összeroppanást.
A valóságshow-k szereplői is mintha a hivatalos és a be nem vallott, eltitkolnivaló nyilvánosság képviselői lettek volna. A tévében ekkor jelentek meg az addig csak bűnügyi tudósításokban (vagy egyszerűen sehol sem) látott arcok, és rögtön hatalmas figyelem irányult rájuk. A legelső Való Világban is kettéosztódott a társaság, voltak a valamilyen szerepeket/civilizációt viselők, mint Lorenzo. Leslie, és voltak a viselkedni nem tudók/akarók, a „bunkók”, mint Majka vagy Oki. Az összecsapást az utóbbiak nyerték, a civilizációs máz hamar lekopott. Majka végig a legnépszerűbbek közt volt, de túl megosztó volt ahhoz, hogy megnyerje a versenyt (egy kórházban két teljesen lesújtott nővér épp fölöttem panaszolta el egymásnak, hogy pedig mennyi sms-t küldtek Majkáért, mégis kiesett), miközben remekül szórakoztatta a közönséget – emlékezetes volt Lorenzo-paródiája vagy amikor a kamerának magyarázott némileg bekattanva hosszú percekig. Az sem volt semmi, ahogy a Maya Golddal való titokzatos, törülköző alatti együttlétét magyarázta akkori barátnőjének. Kései bűntudattal teli magyarázkodása sok férfinézőnek lehetett ismerős.
Majka tehát népszerű lett, mert nem játszotta és játssza meg magát, miközben rengeteg szerepet eljátszik. Külvárosi striciként éppúgy elő tudja adni magát, mint pókerkommentátorként, de nem lóg ki túlzottan egy beszélgetős műsorból sem, amikor Kepes András Karafiáth Orsolya után kérdezi valamiről. Mindig is épített az alulról érkező, kültelki prosztó figurájára, de mindig hozzátesz valami többletet. Láthatóan élvezi mindegyik munkáját, nemrég pl. azt láthattuk, ahogy négy lány versengett érte (naná, hogy élvezte) az Édesnégyesben, aztán rögtön celebek seggre huppanásait kommentálja-vezényli az Ezek megőrültek-ben. Egyetlen mozifilmje, a Szőke kóla egyedül miatta volt nézhető valamennyire.
Majka egyike azoknak a keveseknek, akik nem szédültek bele a médiába, nem engedik be a kamerákat a bélrendszerükbe, nem mentek le (önmagukhoz képest) kutyába, nem kényszerednek bele idióták pózába – aminek oka persze az is, hogy neki azért belefér olyan is a kamerák előtt, ami másnak nem. De hitelesen (és ez nagy kincs a honi televíziózásban), szórakoztatóan, magával sodró lendülettel – Majka mindent gátlástalan örömmel él meg a kamera előtt. Karrierje, ha tetszik, ha nem, amerikai történet, az alulról érkező legkisebb fiú a király plazmaképernyős palotájába jut.
Tehetsége vitathatatlan, figurája ugyanakkor jól mutatja, mit kíván ma a magyar nemzet. Olyasvalakit, akit néha kicsit meg lehet vetni, picit lehet irigyelni, alapvetően olyan dolgokat csinál, amit titokban sokan csinálnának utána, jó szövege van, értékrendjét pedig három sör után mindenki önként és dalolva mondja magáénak. Hazugságai, képmutatásai, esendőségei a mieink.
Majoros Péter a mai médiarögvalóság leghitelesebb alakja.
