Kedden újabb háború tört ki Európában. Azerbajdzsán rakétákkal kezdte el lőni Hegyi-Karabah térségét, az örmények szerint megölve két civilt – köztük egy gyereket – és megsebesítve legalább 29-et. Karabah fővárosa, amit örményül Sztepanakertnek, azeriül Hankendinek hívnak, szinte egész nap légiriadó alatt volt, több jármű és lakóépület megsérült, az ott élő örmények nagy része óvóhelyeken töltötte az éjszakát.
Azerbajdzsán közlése szerint hadserege egy előző napokban történt incidens miatt – melyben azeri katonák haltak meg a két ország közötti frontszakaszon – terrorellenes és az alkotmányos rend helyreállítására törekvő válaszcsapásokat indított. A helyzet ennél természetesen bonyolultabb.
Karabah földrajzilag és kulturálisan is Európa határvonala Ázsia és a Közel-Kelet felé. Egy olyan négyszögben fekszik, ahol Örményország, Irán, Törökország és Azerbajdzsán találkozik. A gyakorlatban itt ér véget a keresztény világ kelet és dél felé. (Örményország az első olyan ország volt a világon, ahol a kereszténység államvallás lett, korábban, mint ahogy ez a Római Birodalomban megtörtént.)
A konfliktus alapját részben vallási, részben etnikai határvonalak jelentik. A Szovjetunió idejében volt olyan törekvés az örmények részéről, hogy Karabah leginkább örmények lakta területét Örményországhoz csatolják. Végül Sztálin úgy döntött, hogy inkább Azerbajdzsánhoz csatolja a vidéket, ami egyrészt gesztus volt Törökország felé, másrészt a sztálini elgondolás része volt az azeri munkásosztály és a kistermelő karabahiak összeolvasztása.
Korábban is éltek itt azeriek, de jóval kevesebben, mint örmények. Érdemben ez nem változott a szovjet idők alatt sem, az örmények mindig többen voltak, és csak a Szovjetunió felső hatalma akadályozta meg az etnikai konfliktust a két népcsoport között. Ami végül egy évvel a Szovjetunió szétesése előtt robbant ki.
Sztepanakert volt az első hely, ahol tüntetést szerveztek a Szovjetunió szétesésének kezdetén az elszakadásért. Ezt a karabahiak később ki is nyilvánították, amivel elkezdődött az első háború a területen. Ezt Karabah nyerte meg, örmény támogatással. Olyan területeket is sikerült elfoglalni, amelyeken korábban leginkább azeriek laktak.
A térség konfliktusai jellemzően etnikai tisztogatásokban végződnek, és ez mindkét félre igaz. Az első háború után az azeriek nagy része elmenekült Karabahból, amely jogilag Azerbajdzsán része maradt ugyan, de egy örmény köztársaság alakult benne, Örményország támogatásával.
Karabahot mégis lehetetlen volt integrálni Örményországba. A területnek olyan mitikus státusza lett, mintha Erdélyben kikiáltottak volna egy magyar köztársaságot. Ez pedig lehetetlenné tette a konfliktus politikai rendezését, mert semmilyen kompromisszumot nem lehetett megkötni, ami Karabah elvesztésével járt volna az örmények számára.
A területet Arcah Köztársaságnak kezdték hívni, az örmény történelmi névre utalva. Ezzel Azerbajdzsánnak az volt a baja, hogy az elnevezés arra utal, mintha a Kaukázus déli részének ez a vidéke mindig is az örményeké lett volna.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Szovjetunió felbomlása óta eltelt harminc évben a két szemben álló ország eltérő utat járt be. Örményország sosem volt igazán gazdag, már a Szovjetunió idején is leginkább a szellemi elitjéről volt ismert. Azerbajdzsánnak viszont szerencséje volt. A korábban kifejezetten szegény ország ráfeküdt az olaj kitermelésére, amivel komolyan meggazdagodott, és önálló jogon is fontos szereplője lett a térségnek.
Ez 2020-ban meg is történt, amikor Azerbajdzsán Ilham Alijev elnök döntése alapján megtámadta Karabahot, visszafoglalva az elvesztett területe nagy részét. Az örmények egy része elmenekült, de sokan maradtak. Illetve sokan sosem voltak, a nehezen közlekedhető, hegyes-erdős Karabahot mindig kevesen lakták. A 2020-as háború után körülbelül 120 ezer ember maradhatott ott, akikre egy durván ötezer fős karabahi haderő, valamint egy kétezer fős orosz békefenntartó kontingens vigyázott.
A mostani, harmadik háború kitörése innen ered. Örményország területi biztonságát a szovjet idők óta Oroszország garantálta. Ez nem csoda: Törökországgal hagyományosan rossz a viszonyuk, a törökök által elkövetett népirtás emléke élénken él, kivált, mert a törökök sosem néztek szembe múltjuk ezen darabjával, a népirtás tényét máig nem ismerik el. Karabahban és Örményországban annyira erős a törökellenes indulat, hogy még a török kávénak hívott zaccos, ibrikben főzött italt is keleti kávénak nevezik.
Egy Törökország méretű hatalommal szemben az örmények számára csak Oroszország szövetsége jelentett elrettentést. A két ország közötti határt, amelyen Karabah ellenpárja, az azeriek által elfoglalt, de örmény területen fekvő Nahicseván (amely a nevét arról kapta, hogy az örmény hit szerint ide ereszkedett le a bárkából Noé, miután az megfeneklett az Araráton) és Örményország közötti vonalat is orosz békefenntartók őrzik.
Ezt a biztonsági felállást változtatta meg Oroszország tavaly februári támadása Ukrajna ellen. Az ugyanis, hogy az oroszok nem voltak képesek elfoglalni Ukrajnát, éreztette a hatását a térségben. Az örmények, élükön a komoly tüntetéshullám után hatalomra került Nikol Pasinján miniszterelnökkel, elkezdtek aggódni, hogy ha az orosz haderő csak ennyire képes, akkor lehet, hogy őket sem fogja tudni megvédeni. Már csak azért sem, mert az oroszok 2020-ban sem segítették a karabahiakat az azeriekkel szemben, csupán a tűzszünet utáni békét próbálták garantálni. Ebből látványos összeveszés lett, aminek olyan jelenetei is voltak, mint hogy Pasinján nem volt hajlandó Vlagyimir Putyin mellé állni egy közös fotó kedvéért.
Ezzel egyidőben Alijev nyeregben érezhette magát. A 2020-as háború sikere után tovább erősítette az egypártrendszert Azerbajdzsánban, ráadásul az ukrajnai háború segített neki függetlenebb erőközponttá válni. Az azeri elnök nemcsak Magyarországra jár rendszeresen, de a kieső orosz nyersanyagok pótlásában is fontos szerepet játszik Európában, ezért tudott megegyezni az Európai Bizottsággal.
Az azeri erőfölény már 2020-ban, a béketárgyalások idején kierőszakolta Örményországtól, hogy hivatalosan is mondjon le a területi igényéről Karabahhal kapcsolatban. Oroszország viszont, ha képes lenne is megvédeni a karabahi örményeket, látványosan nem akarja, legalábbis egyelőre. Vannak olyan elemzések, amelyek szerint az orosz tétlenség mögött az áll, hogy az oroszok hatalomváltást szeretnének kierőszakolni Örményországban, ahol Pasinján előtt erősen oroszbarát erők voltak kormányon.
Az orosz békefenntartók a hírek szerint az azeri támadásról is előre tudhattak, mert Azerbajdzsán tájékoztatta őket, Karabahnak és az örményeknek mégsem szóltak. Az orosz állami propaganda is egyre keményebb Örményországgal, azt sugallja, hogy az örményeknek okosabbnak kellett volna lenniük, mielőtt összevesznek Oroszországgal, mert senki más nem védi meg őket. Persze kérdés, hogy Oroszország képes lenne-e erre, hiszen a hadereje nagy része az ukrán fronton van.
Azerbajdzsán eközben szeretné a konfliktust megnyerve végleg elrendezni Karabah sorsát. Egyelőre rakétákkal támadták a területet, de Alijevék kemény ultimátumot adtak az ott élőknek. Minden karabahi polgár kapott egy SMS-t arról, hogy adják meg magukat, szereljék le a karabahi haderőt, és fogadják el, hogy Azerbajdzsán állampolgárai lesznek.
A karabahi parlamentet fel kellene számolni, az örmények legfeljebb oktatási és kulturális jogokat kaphatnak, de ezeket az azeriek eddig nem részletezték.
A nyugati beavatkozásnak szűkösek az esélyei. Alijev éppen azért is merhette megtenni, amit megtett, mert az ukrán háború felerősítette a területi szuverenitás megsértésével kapcsolatos aggályokat Nyugaton. Márpedig a világ túlnyomó többsége Karabahot Azerbajdzsán részének ismeri el. Nehéz lenne elmagyarázni, hogy miért támogatja valaki Ukrajnát abban, hogy a történelmileg hozzá nem kötődő, de a nemzetközi jog szerint hozzá tartozó, tőle elfoglalt Krímet visszafoglalja, de Azerbajdzsán ne tegye meg ugyanezt Karabahhal.
Az igazi szörnyűség akkor következhet be, ha a karabahi örmények nem adják meg magukat. Mivel a konfliktus minden szereplője sűrűn alkalmaz etnikai tisztogatást, nem nehéz belátni, mi történne, ha Azerbajdzsán katonákkal rohanná le Karabahot.
A területre örmény oldalról egyetlen bejárat van csak, a lacini folyosó, amelyet az azeriek 2020-ban visszafoglaltak, 2022 decemberében pedig lezártak. Ezzel elzárták Karabahot Örményországtól. Egy ideig még bejuthattak humanitárius segélyek, de egy idő után ez is leállt. Azerbajdzsán gyakorlatilag kiéheztette Karabahot, ahol már nincs benzin, nincsenek gyógyszerek és az étel is kevés.
A mostani háború a karabahiak nagy része számára már kilenc hónapja elkezdődött, voltaképpen azóta ostrom alatt élnek.
Hegyi-Karabah történetéről több cikket, riportot is írtunk korábban. Egyet arról, hogyan alakult ki a konfliktus, egyet arról, milyen Arcah, és egyet arról, milyen szerepe van a történetben Magyarországnak.
Kiemelt kép: Örmény rendőrök védik a kormányzat épületét az Azerbajdzsán által Hegyi-Karabah ellen indított „terrorellenes hadművelet” miatt tiltakozó tüntetőktől az örmény fővárosban, Jerevánban 2023. szeptember 19-én.
