Van olyan kérdés, amiben az új német kormányt alkotó pártok között a kezdetektől egyetértés mutatkozik. A koalíciót alkotó Német Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek és a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) a választásra jogosultak életkorát 18-ról 16 évre csökkentené a szövetségi választásokon.
A Bundestag már tavaly novemberben határozott arról, hogy a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon 16 évesek is szavazhassanak. Az úgynevezett jelzőlámpa-koalíció által előkészített törvénytervezet szövege szerint a korábbi, 18 éves választói korhatár sok olyan, tenni akaró fiatalt kizárt, akik „a közösségi élet több szintjén tudnak és akarnak felelősséget vállalni, valamint beleszólni a politikába.”
Amennyiben a képviselők szövetségi szinten is jóváhagyják a kormány javaslatát, Németország lesz a harmadik olyan európai ország, ahol 16 évesen is lehet voksolni a parlamenti választáson – Ausztria és Málta után. A kontinensen ezen túl – a brit parlamenti választásokat leszámítva – Skóciában és Walesben, valamint két brit koronafüggőség – a Man-sziget és Guernsey – területén szavazhatnak a 16 évesek, Görögországban pedig a 17. életévüket betöltő polgárok is voksolhatnak. Bizonyos esetekben Horvátországban, Szlovéniában, Bosznia és Hercegovinában, Szerbiában, Svájcban, Észtországban és Norvégiában is lehet 18 év alatt szavazni.
Az EP-választások tekintetében Belgium máris követte a németek a példáját: jövőre náluk is beleszólhatnak majd a 16 évesek Európa jövőjébe.
Szélesre tárni a demokrácia kapuját
Tartományi és önkormányzati szinten a 16 évesek Németország-szerte már most is részt vehetnek választásokon. Elsőként 1996-ban Alsó-Szászországban szállították le a választói korhatárt 16 évre, azóta pedig még hat tartományban – Hamburgban, Brémában, Brandenburgban, Schleswig-Holsteinben, Baden-Württembergben és Észak-Rajna-Vesztfáliában – döntöttek ugyanígy. Helyi választásokon összesen 11 tartományban szavazhatnak 16 éves kortól.
A 2021-es német szövetségi parlamenti választások előtt végzett felmérés azt mutatta, hogy a fiatalok frusztráltak amiatt, hogy nem vehetnek részt egy általuk sorsfordítónak vélt szavazáson. Ehelyett az 50 év felettiek döntöttek a sorsukról, akik a szavazók többségét, mintegy 60 százalékát tették ki. 2021-ben az összes választó mindössze 14 százaléka volt 30 évnél fiatalabb, holott 1961-ben az arányuk még 19 százalékot tett ki. Ráadásul akkoriban az NSZK-ban csak 21 éves kortól lehetett szavazni (a globális diákmozgalom vívmányaként a választójogi korhatárt – több országgal egyetemben – csak 1970-ben csökkentették 18 évre). Ahogy egyre inkább elöregednek az európai nemzetek, úgy válik egyre fontosabbá a generációk arányos képviselete a választásokon.
Carmen Wegge, az SPD mindössze 33 éves képviselője úgy gondolja, a fiatal generációnak joga van a politikai részvételhez, mivel bebizonyították, hogy számos, őket különösen érintő kérdésben elkötelezettek és hangosak. A fiatalok fokozott politikai tudatosságát vélhetően erősítették a 2010-es évek klímamozgalmai, különösen a tinédzser klímaaktivista, Greta Thunberg által vezetett Fridays for Future.
A politikailag egyre aktívabb fiatalság akaratának becsatornázása mellett a választói korhatár leszállítása a demokratikus elköteleződést is erősíti.
A német választási bizottság hivatalos adatai alapján a fiatalok részvételi arányát nagyban befolyásolta, hogy melyik tartományban élnek. Azok a fiatalok, akik már 16 éves kortól hallathatták a hangjukat választásokon, a közigazgatás alsóbb szintjein, később a szövetségi választáson is nagyobb arányban jelentek meg, mint azok a kortársaik, akiknek ebben a korban erre nem volt lehetőségük. A 16 éves választói korhatárral rendelkező tartományokban a 18–20 éves korosztályban négy év alatt 4,6 százalékos volt a növekedés, míg azokon a területeken, ahol ez a határ 18 évnél húzódik csak 0,5. Még látványosabb a különbség a 21–24 éves korosztályban: azok a fiatalok, akik már 16 éves korukban is szavazhattak tartományi szinten, 8,6 százalékkal többen mentek el szavazni, míg azok, akik nem, mindössze 4,6 százalékos növekedést produkáltak.
Az eredmények más országokban is hasonlóak. Például a skót függetlenségi referendumon résztvevő 16 évesek körében nagyobb volt a szavazói hajlandóság, mint azoknál a kortársaiknál, akik Nagy-Britannia olyan területein élnek, ahol nincs lehetőségük szavazni ebben a korban.
A választói korhatár csökkentésével Németország-szerte 1,5 millióval többen járulhatnának a szavazófülkékhez. Mindez erősíthetné a választott tisztviselők legitimációját, hiszen felfelé tolhatná az elmúlt évek voksolásainak alacsony részvételi arányait (2021-ben a szövetségi választásokon több mint tizennégy millió ember, a választásra jogosultak 23,4 százaléka otthon maradt, ráadásul 2019-ben az EP-választáson ez az arány még magasabb, 38,6 százalék volt).
Hideg politikai számítás a hangzatos szavak mögött?
Az intézkedés kritikusai szerint a kormánypártok demokrácia iránti elkötelezettsége helyett sokkal inkább politikai szándékok húzódnak meg a háttérben. Németország liberális és baloldali pártjai már régóta szorgalmazzák a szavazókorú népesség bővítését. Számos nyugat-európai országban igazolták a kutatások, hogy a fiatalkorú népesség társadalmi, politikai kérdésekben progresszívebb nézeteket vall az idősebb választói korcsoportokhoz képest, így a választókor leszállításával vélhetően a liberális, baloldali pártok nyerhetik a legtöbb új szavazót. Aligha véletlen, hogy az ellenzéki pártok közül az idősebb szavazók körében népszerű, jobbközép CDU-CSU és a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) ellenzi a reformot, miközben a baloldali Die Linke támogatja azt.
A kormánypártok közül a zöldek és a liberálisok profitálhatnak a legtöbbet a választói korhatár megemeléséből. A két párt már a 2021-es választások előtt is megpróbálta megváltoztatni a német alkotmányt, és leszállítani a választókor határát, ám akkor még a későbbi koalíciós partnerük, az SPD is ellenezte a zöldpárti javaslatot.
A liberálisok és a zöldek jól sakkoztak, hiszen ősszel e két párt szavazótáborában voltak a leginkább felülreprezentálva a fiatalok.
A parlamenti választáson elért eredményükhöz képest mind a kereszténydemokrata pártszövetség, mind az AfD lényegesen rosszabbul teljesített a fiatal választók körében.
Kétlem, hogy annyi fiatal mutatna erős érdeklődést a politika iránt
– vélekedett Thorsten Frei, a CDU parlamenti frakcióvezető-helyettese.
A konzervatívok szerint ellentmondásban áll egymással, hogy a németek 18 éves kor alatt nem köthetnek egyedül szerződést, nem vonatkozik rájuk a polgári jogi felelősség, de mégis az uránokhoz járulhatnak, amikor a nemzet, az ország jövőjéről kell dönteni. Úgy vélik: a fiatalok szavazataiban elsősorban szüleik világnézete köszön vissza.
A kormánypártnak a választókor leszállításával nehezebb dolga lesz, mint az új választási törvénynél vagy az EP-választásokon való részvételi korhatár meghatározásánál volt. Ezeket a változtatásokat a kormánypártok sima többséggel is át tudták vinni. Azonban Németország alkotmánya, a Grundgesetz úgy fogalmaz: mindenki, aki betöltötte a 18. életévét, választójoggal rendelkezik. Ahhoz, hogy ezt megváltoztassák a törvényhozás alsó és felső házában is kétharmados többségre van szükség, márpedig a jelzőlámpa-koalíció három pártja még a Die Linkével kiegészülve sem éri el a szükséges szavazatszámot. A kormánypártnak így a táborán túlnyúlva, az ellenzékből is voksokat kell halásznia.
