Azzal, hogy Virginia 2021-ben megszüntette a halálbüntetést, huszonháromra nőtt azon amerikai államok száma, amelyek végleg eltörölték a gyakorlatot, ugyanakkor az elmúlt bő tíz évben már összesen 37 tagállamban függesztették fel vagy törölték el a kivégzéseket, így azok száma 2000 óta közel az ötödére esett vissza.
Ennek okai sokrétűek, de az tény, hogy az elmúlt évtizedekben számos olyan szakember állt munkába az országban, akik kifejezetten azért dolgoznak, hogy a halálra ítélt bűnözők múltjában olyan információkat találjanak, amelyek befolyásolhatják az esküdtszéket, és ezzel enyhíteni lehessen a kiszabott büntetésen.
Sara Baldwin is egy ilyen specialista, az ő feladata például, hogy feltárja a halálbüntetéssel sújtott, afroamerikai James Bernard Belcher múltját, és minimum életfogytiglant kiharcolva megmentse a gyilkosság miatt elítélt férfi életét.
I spent 3 years shadowing an investigator, as she sought to save the life of a death row prisoner — by telling the story of that life, from a Great Migration childhood to a Rikers adolescence.
A story of trauma, mercy, and the mysteries of violence: https://t.co/FtkWQeIf5W
— Maurice Chammah (@MauriceChammah) March 2, 2023
Maurice Chammah, az emberölési ügyekkel kapcsolatos nyomozások, jogi folyamatok átláthatóbbá, humánusabbá tételén dolgozó nonprofit internetes újságírói szervezet, a Marshall Project munkatársa éveken át követte Baldwint, és részletesen leírta a történteket, amiből kiderül, milyen hosszú és kemény munkával lehet elérni, hogy egy halálraítélt végül életfogytig tartó börtönbüntetést kaphasson.
Szexuális erőszak és brutális gyilkosság
Jennifer Embryt 1996 januárjában találták meg floridai jacksonville-i otthonában a fürdőkádjában, a 29 éves nő akkor már halott volt. A boncolási jegyzőkönyv szerint megerőszakolták, megfojtották, majd egy kád vízben hagyták. Az ügynek eleinte nem volt gyanúsítottja, két évvel később derült ki, hogy a tettes egy bizonyos James Bernard Belcher.
A 39 éves férfi tárgyalásán 2001-ben az esküdtszék mindössze tizenhat perc alatt döntött és tett javaslatot a kivégzésére. Belcher védőügyvédje nemcsak azért nem örült az ítéletnek, mert vesztettek, hanem amiatt is csalódott volt, hogy védence tagadott, azt állította, hogy nem ismerte Embryt, és a DNS-minták egyezése ellenére sem volt hajlandó bűnösnek vallani magát. Ezért kapott életfogytiglan helyett halálbüntetést.
Belcher még 2016-ban is várta a sorsát, amikor az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága úgy döntött, hogy
A Belchert védő ügyvédek csapatában ekkor kapott szerepet Sara Baldwin, aki egyfajta „enyhítési szakértőként” dolgozott a halálbüntetési ügyekben. Az ő dolga volt, hogy Belcher múltjában olyan információk után kutasson, amelyek az esküdtszéket az irgalom felé terelhetik.
Feleannyian nyomoznak az enyhítésért, mint kellene
2018 nyarán beszéltek először személyesen, az azt követő négy évben összesen tizenöt találkozóra került sor. Belcher csak az utolsó néhány beszélgetés során ismerte el, hogy annak idején hazudott a rendőröknek: igenis ismerte Embryt, többször is találkoztak titokban. Azt is elismerte, hogy nem érti, miért erőszakolta és ölte meg a nőt. Ezzel csak megerősítette, hogy szükség van Baldwin munkájára, hisz a férfi tettei mögött olyan traumatikus élmények lehetnek, amelyek akár befolyásolhatják is az esküdteket.
A bűncselekmény borzalmas. De mi azt mondjuk: nézz túl ezen, van itt egy ember, többről van szó, mint gondolnád
– hangoztatta Baldwin.
Az Egyesült Államokban csak az elmúlt néhány évtizedben kezdték dokumentálni azokat a traumákat, amelyek alapvetően befolyásolták a gyilkosok személyiségét, sorsát. Jelenleg nagyjából ezer ilyen szakember dolgozik az Egyesült Államokban, de pontos számot nem tudni. Annyi biztos, hogy nincsenek elegen, folyamatosan keresik őket, jelenleg további közel ezer specialista számára kínálnak állást a LinkedInen.
Bármennyire is láthatatlanok, az eredményeik megkérdőjelezhetetlenek:
Baldwin volt az első, aki nevét, arcát vállalva, szinte minden részletet felfedve mesélt a módszerekről, a folyamatokról és az eredményekről.
A Belcherrel való beszélgetések során többek között kiderült, hogy amikor férfi négyéves volt, a Ku Klux Klan tagjai felrobbantották egy olyan fekete gyermek otthonát, akit egy fehér iskolába írattak be. Később Floridából New Yorkba költözött, egészen pontosan Brooklynba, abba a negyedbe, amely akkoriban a diszkrimináció megtestesítője volt, majd szintén egy olyan lakónegyedben laktak, amely környékén mindennaposak voltak a rablások és a betörések. Miközben Belcher kisebb bűncselekményekből élt, családtagjai egyre sikeresebbek lettek, ám nem segítettek neki. Az országos szinten is kegyetlennek számító Rikers-szigeti börtönbe került, ahol elmondása szerint gyakran szemtanúja volt, amint megerőszakolták vagy meggyilkolták a rabtársait, és szintén gyakori látvány volt, hogy valaki felakasztotta magát. Tizenhét évesen egy állami börtönbe szállították, ahol szinte minden nap megerőszakolták a legjobb barátját.
Elindult a kutatás, hogy megfejtsék a gyilkosság hátterét
Belchert 2022 januárjában értesítették, hogy szeptemberben lesz az új tárgyalása. Baldwin ekkor magasabb fordulatszámra kapcsolt, és elkezdte felkutatni az embereket a férfi múltjából.
Találkozott például az apjával, az akkor 86 éves James Belcher Sr.-ral, aki egy idősek otthonában élt Long Islanden. Az idősebb Belcher felidézte, fia akkor született meg, amikor feleségével Brooklynba költöztek, de nem sokkal később elváltak. A mostohaapja gyakran ököllel verte az ifjabb Belchert és testvérét is. A férfi azt is mondta, hogy a felesége gyakran késsel esett neki, a kezén pedig ennek jeléül több heg is díszelgett, de még a hasán is voltak vágásnyomok.
A Belcher és az apja által elmondottak talán megenyhíthetik egy-egy esküdt szívét, de drasztikus változást nem tudnak előidézni. Az enyhítési szakemberek számára az volt a nehéz, hogy meggyőzzennek több, az érintettek múltjából felbukkanó más szereplőt is, hogy megszólaljanak, és hogy elhiggyék, az eljárás akár eredményre is vezethet.
Baldwin sorra járta New Yorkot és New Jersey-t, hogy beszéljen Belcher régi ismerőseivel, de sokáig nem járt sikerrel. A fordulópont az volt, amikor sikerült beszélnie Belcher anyjával, a 82 éves Earline Floyddal. A férfi korábban azt mondta, hogy az anyja a gyerekkorában sokszor megütötte, egyszer olyan erősen, hogy több napot hiányzott az iskolából. Baldwin rávette Floydot, hogy beszéljen arról, miként alkalmazott fizikai fenyítést, és a nő meg is tette ezt. Floyd szerint ugyanakkor az ő bántalmazásai semmik ahhoz képest, amit első férje, idősebb Belcher alkalmazott – csak éppen a férfi erről nem beszélt Baldwinnek az idősek otthonában. Floyd a fenyegetettség miatt állandóan borotvát hordott magával, hogy megvágja a férjét, ha az erőszakosan viselkedne.
A másik kulcsmomentum az volt, amikor egy rokon, aki korábban nem volt hajlandó ajtót nyitni Baldwinnek, felkerestre a védőt. Ő volt az az unokatestvér, aki a Wall Streeten dolgozott. Wayne Deas végül beleegyezett, hogy elrepüljön Jacksonville-be és beszéljen a bíróságon.
Elkezd beérni a szakértők munkája
Belcher tárgyalására 2022 szeptemberében került sor a floridai Duval megyében.
Az ügyészek totális támadásba lendültek, szólították Jennifer Embry bátyját, aki elmesélte, hogy vérben fagyva találta Jennifert, erről fényképeket is láthattak az esküdtek, azt is elmondta, hogy a nagyszülei milyen fájdalmakat éltek át, ráadásul a tárgyaláson megjelent az a nő, akit szintén megerőszakolt Belcher. Wanda Barksdale azt közölte, 1988-ban a férfi magát bírósági alkalmazottnak kiadva hálózta be, később sikerült a nő címét is megszereznie. Egy este beosont hozzá, fegyverrel fenyegette és meg is kötözte, mielőtt erőszakoskodott vele.
Baldwin semmit sem bízott a véletlenre, meghívott egy fekete ügyvédnőt is a csapatba, ő volt Diana Johnson, akinek az volt a feladata, hogy történelmi kontextusba helyezze Belcher történetét, illetve gondoskodott arról, hogy az esküdtek minél többször hallják a „szegregáció” szót. De az évek során összegyűjtött tanúk vallomásai, és azok gondos felépítése kellettek ahhoz, hogy az ügyben éles fordulat következzék be.
A tárgyaláson Belcher anyja, Earline Floyd bevallotta, hogy évekig nem látogatta meg a fiát a börtönökben, ahol serdülőkorának nagy részét töltötte, amikor pedig Belcher kiszabadult, a nő nem volt hajlandó elküldeni szakemberhez, hogy kezeljék a lelki bajait.
Ezután James Campbell pszichológus vallott arról, hogy a „kedvezőtlen gyermekkori élmények”, mint például a bántalmazás, az elhanyagolás, a válás, a családon belüli erőszak látványa mennyire megzavarhatják a fiatal agyat. Frank Duffyt, a Belcher korábbi lakhelyénél dolgozó egyik rendőrt is beidézték, aki elmesélte, mennyire élhetetlen volt a környék, egyben sajnálatát fejezte ki, hogy voltak olyan gyerekek, akiknek ilyen közegben kellett felnőniük. A tanúk padjára szólították Vincent Schiraldit, a Rikers-szigeteki börtön korábbi őrét, aki elmesélte, hogy a fogvatartottak rendszeresen szemtanúi voltak a gyerekek szexuális zaklatásának, köztük az akkor 16 éves Belcher is. Azt mondta, túlságosan leterheltek voltak, hogy közbelépjenek.
Wayne Deas, Floyd húgának fia is megérkezett, aki elmondta, Brooklynban sokszor Belcher segített neki a túlélésben.
Ő egy mintatragédia a fekete-amerikai történelemben
– vallotta Deas az unokatestvéréről.
Az ügyészek megpróbálták árnyalni a narratívát, amely szerint Belcher gyermekkori nehézségei magyarázzák a bűnös életét. Példaként Eric Adamset, New York jelenlegi polgármesterét hozták fel, aki szintén fekete és ezen a környéken nőtt fel. Az ügyvédi csapat azzal is érvelt, Belcher úgyis a börtönben halna meg, nem jelentene veszélyt a társadalomra.
A tanúk padján megjelentek a férfi korábbi rabtársai is. Elmondták, hogy Belcher valódi apafiguraként viselkedett velük, többeket meggyőzött, hogy jelentkezzenek oktatásra vagy javítsák a kapcsolataikat a rácsokon kívül. Az egyik rab elmesélte, az őrök gyakran Belchert kérték meg, hogy fojtsa el a verekedéseket – abban bízva mondta ezt a bíróságon, hogy elnyeri majd a fehér esküdtek tetszését.
A Baldwin által felkeresett hozzátartozók, érintettek és szakemberek együttese eredményesnek bizonyult. A férfi korábbi perében kilenc esküdt szavazott a halál mellett, de most már egyhangú döntés kellett a kivégzés elrendeléséhez.
Belcher ügye több esküdt hozzáállását is megváltoztatta a halálbüntetéshez
Baldwin a tárgyalást követő hetekben négy esküdttel is beszélt. Egyikük, Bridget McDonald azt mondta, hogy a múltban valóban támogatta a halálbüntetést, de ez az eset megváltoztatta a véleményét. Tehát Baldwin nem csak Belcher sorsára volt hatással, de bebizonyította, hogy korábban akár éppen ezen nyomozások hiánya vezethetett az egyoldalú megközelítésekhez.
Az esküdtszéknek egyetlen nem fehér tagja volt, Yvonne Nunez, de ő is latin-amerikai. Ő és rajta kívül két, névtelenséget kérő esküdt is azt mondta, nem sikerült hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy Belcher előre eltervezte a bűncselekményt, és azt mondták, hogy a férfi bűne nem volt „különösen gusztustalan vagy kegyetlen”, mint egy gyermekerőszakoló vagy egy iskolai tömeggyilkos tettei.
Azt minden érintett elismerte, hogy Baldwin munkája kellett ahhoz, hogy a Belcherről alkotott kép megváltozzon.
A társadalom segített megalkotni ezt a szörnyeteget
– fogalmazott egyikük. Baldwinnek több esküdt is azt mondta, meglepő és nyugtalanító volt, hogy az esküdtszék tizenkét tagjából tizenegy fehér volt. Elmondása szerint sok fekete esküdtjelöltet elküldenek, ha tudják, hogy halálbüntetés a tét.
Az ügyvédek szerint ebbe az eljárásba bele vannak kódolva a faji egyenlőtlenségek. Szavaikat alátámasztja, hogy 2021-ben a tizennyolc halálbüntetés több mint felét, tízet, színes bőrűek ellen hoztak meg, míg a tizenegy kivégzett közül hat volt afroamerikai.
Az enyhítésért küzdő szakemberek munkája így a színes bőrű Belcher ügyén keresztül még inkább láthatóvá válik, egyben mutatja, hogy ezek a specialisták közvetve az ólomlábakon közlekedő amerikai igazságszolgáltatást is mozgásra tudják bírni.
Az ítélet, ami az anyát is felmentette
Baldwin három hónappal a tárgyalás után ismét meglátogatta Belchert a börtönben. Azt mondta, a férfi sokkal felszabadultabb volt, mert már nem fenyegette a kivégzés réme, de elismerte, hogy alaposan felkavarták a tárgyaláson elhangzottak. Megértette, hogy miért gondolta sokáig úgy, hogy nem ér semmit, és meghatotta, amikor az ügyvédek éreztették vele, nem reménytelen foglalkozni az ügyével.
Ugyanakkor Belcher még mindig nem tudja megmagyarázni, miért ölte meg Jennifer Embryt.
Ha milliószor végiggondolom a fejemben, még mindig nem tudok választ adni. Semmi oka nem volt annak, hogy ez megtörténjen vele.
Baldwin szerint az ő munkájuk nincs hatással az elítéltek gondolkodására, terápiák, pszichológusok, pszichiáterek feladata, hogy Belcher és a hozzá hasonlók is megértsék, mi miért történt velük.
Az enyhítésért küzdő szakértők munkája ugyanakkor károsan hathat azokra az általuk megkeresett emberekre, akik korábbi tetteikkel hozzájárul(hat)tak ahhoz, hogy ismerősük, rokonuk bűnözővé váljon. Ők sokszor csak akkor kaphatnak feloldozást, ha az elítélt számára pozitív ítélet születik. És minél nagyobb a megkönnyebbülés, annál inkább felértékelődik a traumatikus élményeket feltáró szakemberek szerepe.
Baldwin kutatómunkája és Belcher új ítélete a férfi anyjára is hatással volt. Azzal, hogy végül enyhítették a fiának büntetését, Earline Floyd korábbi tetteinek súlya sem nyomott már annyit. Beszédesek azok a szavak, amelyeket Baldwin intézett Belcher anyjához, miután többek között az ő vallomása után kivégzésről életfogytiglanra változtatták a fia ítéletet.
Szabad vagy, Earline!
