Vasárnap délután Oroszország második legnagyobb városában, Vlagyimir Putyin orosz elnök szülőhelyén, Szentpéterváron, egy kávéház háborúpárti eseményén tartott beszédet a frontélményeiről Vladlen Tatarszkij. A 40 éves, vehemens háborúpártiságáról ismert bloggernek a rendezvényen ajándékként átadtak egy sisakos katonát ábrázoló mellszobrot, ami nem sokkal később felrobbant, megölve Tatarszkijt és megsebesítve több mint 30 embert, közülük tízet súlyosan.
Az elkövető az orosz hatóságok szerint Darja Trepova, aki az orosz belügy által közzétett videóban el is ismeri, hogy ő adta át a robbanószert tartalmazó szobrot a bloggernek. Arról azonban nem beszélt, hogy tudott-e a műanyag szoborban elrejtett, távirányítással működésbe hozható robbanószerkezetről – ezt videós bizonyítékok legalábbis kérdésessé teszik –, ahogy arról sem, pontosan milyen szerepet játszott a merényletben. Az is tisztázatlan, hogy egyáltalán önszántából tett-e beismerő nyilatkozatot a 26 éves nő.
A rövid felvételen a sóhajtozó Trepova a kihallgató azon kérdésére, tudja-e miért vették őrizetbe, azt közölte:
Azt mondanám azért, mert Vladlen Tatarszkij meggyilkolásának a helyszínén voltam. Odavittem a szobrocskát, ami felrobbant.
Arra a kérdésre, hogy ki adta neki, így válaszolt: „Elmondhatom, kérem, később?”
Az orosz hatóságok szerint az „ellenzéki nézeteket valló” Trepova bárkivel hajlandó volt összejátszani, hogy meggyilkolja a Putyin-hű bloggert, és – bizonyítékok nélkül – állítják, a „terrortámadásban” együttműködött az ukrán hírszerzéssel, valamint a bebörtönzött, hamarosan a szélsőségesség vádjával újra bíróság elé álló Alekszej Navalnijjal és embereivel is. A 2020-ban egy idegméreg-támadást is túlélő, legismertebb orosz ellenzéki mozgalmának egyik, az országot már elhagyó vezetője, Ivan Zsdanov azt nyilatkozta: Navalnijt azért keverik bele az egészbe, hogy ezzel meghosszabbítsák a börtönbüntetését.
A bombatámadás miatt állítólag egy másik személyt is őrizetbe vettek, írja az orosz Insider alapján a Meduza, de ezt az információt a hatóságok egyelőre nem erősítették meg.
Putyin épp a múlt hónapban szólította fel a hatóságokat a belső „ellenség” elleni keményebb fellépésre, hétfőn pedig posztumusz ki is tüntette Bátorság Érdemrenddel az elhunyt, „önjelölt haditudósítót”. De miért? És ki volt valójában Tatarszkij?
Veszély Ukrajnára
Egy részem kényelmesen szeretne élni, csendes estéket a családom körében és egy irodai munkát. De mikor meghallom az ágyúdörgést az ablakom alatt (az otthonom mindössze 14 kilométerre van a fronttól), rájövök, hogy mindent eldobnék és odarohannék, hogy az események középpontjába kerüljek. Nem vagyok őrült. Az a bajom, hogy orosznak születtem. Az orosz eszme pedig a háború
– írta a Meduza.io szerint még 2017-ben Vladlen Tatarszkij, valódi nevén Makszim Fomin blogger, Oroszország egyik leghíresebb „haditudósítója” a közösségi médiában. Telegram-csatornájának több mint 560 ezer követője van, művésznevét Viktor Pelevin világhírű Generation P című regényének főhősétől vette.
Nyolc/tizenkét éves büntetését (a források eltérő adatokat adnak meg) töltötte Kelet-Ukrajnában, majd 2014-ben megszökött és/vagy a felkelők szabadították ki börtönből, utóbb pedig a Krím elfoglalásakor csatlakozott az orosz szeparatistákhoz.
Ezt követően kezdett el különböző platformokon blogolni, majd 2019-ben Moszkvába költözött, azóta két önéletrajzi ihletésű könyvet és egy novelláskötetet írt. 2021-ben orosz állampolgárságot kapott.
Videóiban arról is beszélt, hogy gyermekkora óta ellenezte Ukrajna függetlenségét, már iskolásként is próbált zavart okozni az ukrán nyelvórákon, mert fölöslegesnek ítélte azokat. Noha dédnagyanyja ukránul beszélt, ő gyakran szapulta az ukrán nyelvet és kultúrát, mert szerinte Ukrajnának Oroszországhoz kéne tartoznia, és nem lett volna szabad függetlenednie a Szovjetuniótól 1991-ben.
Hevesen érvelt amellett, hogy sok ukrán valójában orosz, csak átmosták az agyukat azért, hogy a hazájuk ellen forduljanak. Szerinte Ukrajna léte a jelenlegi formájában egy anti-Oroszország.
Ahhoz, hogy ez az állam más formában létezhessen, ki kell kúrálni az ukránokat a ruszofóbiájukból és a nacionalizmusukból, ahogy elődeink kigyógyították a Németország nevű nagyszerű országot az őrült Führeréből és annak eszméiből.
Nem sokkal az invázió kezdete előtt – mivel „tudta”, hogy mi következik – visszatért Ukrajnába, majd – szavai alapján – annak megindulása után beállt a Mariupolban harcoló önkéntes zászlóaljhoz. Az orosz haditudósító bloggerekhez képest szokatlan módon Tatarszkij fegyvert is fogott, és így jelentett a frontvonalból. Azt állította, segített harci drónokat indítani és erődítményeket építeni.
A háború kirobbanása után ugrásszerűen megnőtt a követői száma, 30 ezerről több mint félmillióra, részben amiatt, hogy idealizálás, szépítgetés nélkül írta le a helyzetet, a front mindkét oldalán harcolókat – Tolkientől kölcsönözve – orkoknak nevezte, de attól sem riadt vissza, hogy részeges csőcseleként írja le a szeparatistákat, az önkénteseket pedig fosztogatóknak.
Az egyik leghíresebb tavalyi videójában azt mondta:
Mindenkit legyőzünk, mindenkit megölünk, mindenkit kirabolunk, akit szükséges. Minden úgy lesz, ahogy mi akarjuk.
Ő volt az egyik leghangosabb kritikusa a sikertelen orosz katonai műveletek vezetőinek is, egy alkalommal, mikor a bírósági felelősségre vonásáról beszélt, „képzetlen idiótáknak” nevezte a tábornokokat.
Videóiban, amiket „az ország fő katonai show-jának” nevezett, az orosz hadsereg különféle problémáiról is beszélt, és előrejelzéseket adott a harctéri mozgásokról. Népszerűségét kihasználva írhatott cikket a Russia Today-nek, gyakran szerepelt az orosz állami televízióban, társműsorvezetője lett egy elemző műsornak, így keltette fel végül a kormány figyelmét is.
Valentina Matvijenko, az orosz parlament felsőháza, a Föderációs Tanács elnöke Tatarszkijról azt mondta, „sokat tett az eljövendő győzelmünkért”.
Nem csak harcolt a milíciában, gyűjtötte a segítséget a katonáinknak, de – és ez a legfontosabb – formálta az emberek képét a különleges katonai műveletről.
A Kremlhez köthető cégek által szponzorált bloggerek „közösségének kiemelkedő tagjai” közé tartozott, akik Ukrajnát felszámolták volna akár egy totális háborúban is. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova szerint Tatarszkij „veszélyes” volt Ukrajnára, „de bátran folytatta harcát a végsőkig, teljesítve a kötelességét”.
Azonban a háborúpárti orosz bloggerek – így az FSZB korábbi ezredese, a maláj gép lelövésének egyik vádlottja, Igor Girkin is –
A Guardian arról ír, hogy emellett „klasszikus soft target” volt, vagyis nem állt senkinek a védelme alatt sem a kormány, sem a hadsereg részéről. A szentpétervári kávézóban megtartott nyilvános eseményen minimális biztonsági intézkedések voltak, Trepova állítólag még viccelt is azzal, miután átadta neki a mellszobrot, hogy vajon a műalkotás rejt-e robbanószerkezetet vagy sem. Pár percre rá kiderült, hogy rejtett.
A Kreml háborús influenszerei
A Tatarszkijhoz hasonló bloggerek az orosz propaganda fontos szereplői. Azon kevés, de befolyásos háborúpárti nacionalista közé tartozott, akiket meghívtak a különböző, Kreml-párti rendezvényekre, és akiknek a segítségével alternatívát építettek, a vélemények sokszínűséget mímelték. Ezek a bloggerek ráadásul azokat tudják megszólítani az interneten, akik távol maradnak az állami tévéktől, vagy, akiket az ott kapott információmorzsák nem elégítenek ki. Ha a beszámolóik nem is voltak mindig tényszerűek, még mindig hitelesebbeknek tűntek, mint az állami sajtó riportjai.
Gyakran háborús veteránokról van szó, akiknek emiatt vannak kapcsolataik a frontvonallal, nem restek gyakran nyers és hátborzongató tudósításokkal jelentkezni, és akik tavaly a katonai sikertelenség és a visszaélések miatt kritizálták a védelmi minisztériumot, majd totális háborúra szólítottak fel. A felperzselt föld taktikáját követve az ukrajnai civil lakosság ellen is támadásokat is támogatták, akár szélsőséges erőszak árán is, és akiknek a bírálatát – szemben a háborúellenes hangokkal – Moszkva is eltűrte. Az is igaz, hogy Putyin – ahogy Tatarszkij emlegette: „Cézárunk” – bírálatára sosem vetemedtek volna.
Tatarszkij – noha a háború végkimenetelét illetően mindig is optimista maradt – azt is követelte, hogy vonják felelősségre azokat a tábornokokat, akik miatt olyan jelentős városokból, mint például Herszon, vissza kellett vonulniuk, vagy kudarcot vallottak a mozgósított katonák kiképzésében és felfegyverzésében.
Miért ontjuk a vérünket? Zelenszkij miért jöhet nyugodtan Herszonba?
– vetette fel a kérdést egy tavalyi videójában, amelyben az ukrán elnök elleni merényletre szólított fel.
Szavai találkoztak más kritikus véleményekkel, így Putyin szövetségesének, a zsoldoshadsereg Wagner-csoport megalapítójának, Jevgenyij Prigozsinnak a Moszkva-bírálataival is, noha vele nem ápolt közeli kapcsolatot Tatarszkij.
A blogger utolsó bejegyzése a Telegramon vasárnap délelőtt egy fotó volt egy moszkvai óriásplakátról, amelyen a Wagner-csoport látható azzal a buzdítással, hogy „csatlakozz a győztesek csapatához”, illetve amely kijelenti „együtt győzni fogunk”. Tatarszkij a kép mellett annyit közölt: „olyan jó ilyen kültéri reklámokat látni!”
Prigozsinhoz kötik a robbantás helyszínét, a Street Food Bar № 1 kávézót is, de ő a támadás után azt mondta, azt átadta a rendezvényt is szervező háborúpárti, magát „Oroszország információs alakulatának” nevező Cyberfront Z-nek. Arról is beszélt, hogy Tatarszkij emlékére lengette a zászlaját a bahmuti városházánál (vagy legalábbis ők ezt állítják).
Szavai azt az elméletet erősítik, miszerint a körülötte levő belső konfliktusok eszkalációja miatt kellett meghalnia Tatarszkijnak, a merényletet figyelmeztetésnek szánták – írta elemzésében az Institute for the Study of War.
Kijev is – amellett, hogy tagadja a részvételét a támadásban – azt állítja, orosz politikai belharcok következménye lehetett a támadás. Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó is így véli, a Twitterén azt írta: a támadás annak a jele, hogy
a pókok megeszik egymást egy üvegben.
