A szlovák belpolitika állandó forrongásban van, a négytagú pozsonyi kormánykoalíciónak – ha a napjai nem is, de – a hónapjai lehet, hogy meg vannak számlálva. Mindeközben kívülről nézve Szlovákia az eurózóna része, a NATO oszlopos tagja, az ukránokat a legfontosabb légvédelmi rendszerekkel támogató állam.
Erre erősített rá a napokban, csak éppen negatív megközelítésből, Eduard Heger kormányfő: „Ha Ukrajna elbukik, Szlovákia lesz a következő. Ukrajnának nyernie kell” – mondta a davosi világgazdasági fórumon. Amikor erről a Kormányinfón megkérdezték a Miniszterelnökséget vezető minisztert, Gulyás Gergely azt mondta, minimális az esély arra, hogy Oroszország NATO-tagállamokat támadjon meg. Finoman szólva is úgy tűnik tehát, hogy a legnagyobb szlovák kormánypárt és a magyar kabinet álláspontja nem mindenben egyezik. Heger bírálta például áprilisban a lengyel kormányfővel együtt a magyar kormány álláspontját az Ukrajna ellen indított orosz háborúról.
Bármilyen is a külpolitika terén az együttműködés, a szlovák belpolitikában más a magyar ötletek megítélése. Egyre több megoldást vesz át Heger pártja, az OLaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) a Fidesztől. Akár a családok támogatásáról, azaz egy inflációellenes szociális csomagról, akár a szlovák nemzeti olajvállalat, a Slovnaft – a Mol érdekeltsége – megadóztatásáról van szó.
Sőt az utóbbi napokban úgy tűnik, hogy az OlaNO alapítóját, pártvezérét Igor Matovic pénzügyminisztert és a párt egyetlen magyar nemzetiségű honatyáját, Gyimesi Györgyöt a melegellenes propaganda is a hatalmába kerítette. Gyimesi, a szélsőjobboldali LSNS (A Mi Szlovákiánk Néppárt) egykori képviselőjével, Tomás Tarabával együtt nyújtott be törvénytervezetet a szivárványos zászlók használatának korlátozására: azt akarják megtiltani, hogy a „különböző szexuális orientációjú közösség zászlaját” hivatali épületekre tűzzék ki.
Gyimesinek tudatosítania kell, hogy a szlovák parlamentben képviselő, és nem Orbán Magyarországán
– mondta a javaslat kapcsán Andrej Stancík, egy másik OLaNO-s parlamenti képviselő. Párttársuk, Peter Kremsky szerint Gyimesi magánakciójáról van szó, amiről a párt képviselőit előzetesen nem tájékoztatta. Marián Viskupic viszont az egyik kisebb kormánypárt, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) részéről nem hiszi, hogy a javaslatról ne tudott volna az OLaNO vezére. Ebben feltehetően Viskupicnak és Jana Bittó Cigánikovának, az SaS másik képviselőjének van igaza. Az utóbbi szerint Gyimesi és Taraba közös javaslatának felkarolásával akarja Matovic „meghálálni a szociális csomag megszavazását az egykori Kotleba-párti képviselőknek” – írja a Ma7.sk.
Heger mindenesetre felszólította Gyimesit, hogy vonja vissza a törvényjavaslatát, a miniszterelnök szerint az ugyanis „feleslegesen polarizálja a társadalmat, és megsérti a koalíciós szerződést”. Valójában a kormányfő ezzel Matoviccsal, azaz saját pártjának elnökével ment szembe, aki szerint nincs összhangban a közérdekkel, ha hivatali épületekre kitűzött zászlókkal bármelyik szexuális közösséghez tartozó közösség „propagandáját” terjesztik. Gyimesi ezek után nem is hajlandó visszavonni a javaslatát, bár azt a pozsonyi Új Szó szerint a kormányfő, Heger és más OLaNO-s képviselők is a koalíciós szabályokba ütközőnek tartják.
Ez is mutatja, hogy Hegernek gyenge a pozíciója, amit a Balkan Insight internetes lap pozsonyi elemzője is alátámasztott. Amikor ugyanis Hegert megkérdezték arról, hogy miért nem segítenek gyorsabban a rászorulóknak a koronavírus-válság és az Ukrajna elleni orosz invázió nyomán kialakult infláció miatt, azt válaszolta, hogy ő csupán a kormányfő, és nem tagja a koalíciós tanácsnak, amely fölötte áll. Heger ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy nincs hatása a stratégiai döntéshozatalra, hiszen a koalíciós tanácsban Matovic ül, nem ő.
Pedig a kormány legmegbízhatóbb tagja a felmérések szerint 33 százalékos támogatottsággal rendelkező Heger, nem Matovic, akinek a legrosszabb ez a mutatója. Hegernek azonban nincs ambíciója megfigyelők szerint arra, hogy Matovicot eltávolítsa az OLaNO éléről. Matovic annál inkább szeretne visszakerülni a Balkan Insight szerint a kormányfői székbe, amit 2021 tavaszáig birtokolt.
Amíg Heger nem koncepciózus vezető, Matovic feltehetően sikeresnek véli a magyar példa követését. És erre komoly oka van az OLaNO populista vezérének: menteni próbálja a menthetőt pártja súlyos népszerűségvesztése közben. 2020 áprilisában még 26 százalékon álltak, tavaly őszre 8 százalékra zuhantak vissza, azóta viszont egyre több fideszes „politikai terméket” vesznek át, és jelenleg egy kis erősödéssel 10 százalékra mérik őket a Politico politikai barométere szerint. Az OLaNO-nak szüksége is lenne a tényleges és ennél nagyobb mértékű erősödésre:
Ez nem csoda, hiszen az OLaNO nemcsak népszerűségét vesztette el az elmúlt időszakban, hanem kormányzóképességének jelentős részét is, főleg az állandó kapkodás miatt, amit szövetségesei sem tudnak mindig követni.
Jól mutatja ezt az a tavalyi titkos vakcinabeszerzés: Oroszországból vásárolt a szlovák kabinet – a koalíciós társakat nem mindenről tájékoztatva – Szputnyik-vakcinát, ami kormányválsághoz vezetett, s végül Matovic távozni kényszerült a miniszterelnöki posztról, de elfoglalta a pénzügyminiszteri bársonyszéket.
A kormány időnkénti bénultságát mi sem mutatja jobban, mint hogy a Sajót szennyező egykori bánya ügyében idén hónapokig semmi sem történt északi szomszédunkban: a koalíciós partnerek, a különböző minisztériumok egymásra mutogattak az ügyben. Csak május végén történtek meg az első konkrét intézkedések a folyó vizének védelmére.
A koalíción belül most viszont egyre erősödik az a liberális-populista SaS, amely gyakorlatilag belső ellenzéke a kabinetnek. Elnöke Richard Sulik gazdasági miniszter, akinek vezérletével a párt elsősorban az OLaNO gazdasági válságkezelését fúrja óriási elánnal. Erre reagált Matovic, amikor most hétfőn elmondta: a koalíció ősszel széteshet, ha az SaS nem szavazza meg a tervezett adóemeléseket. Csakhogy az SaS-nek ősszel egy olyan adóemeléseket kellene megszavaznia, amit azért kellene bevezetni, hogy finanszírozni lehessen azokat a családpolitikai intézkedéseket, amelyeket a napokban hajtott át a parlamenten az OLaNO – méghozzá az SaS nélkül, részben szélsőjobboldaliak szavazataival.
Ez az a családtámogatási rendszer, amelyet részben magyar mintára vezetne be Matovic, ugyanis adókedvezményt, visszatérítést kapnának a gyermekes szülők. A megszavazott javaslat a Fidesz családpolitikájának másolása lenne, de a magyar ellenzék ötletét is ezzel együtt vitte át Matovic gyorsított eljárással a pozsonyi parlamentben: a családi pótlékot is emelik ugyanis Szlovákiában.
A baj az, hogy mindehhez hiányzik a jövő évi költségvetésből 1,2 milliárd euró – ezért lesz kulcsfontosságú az őszi szavazás az adóemelésekről, amelyek megteremtenék a családpolitika és inflációellenes csomag pénzügyi fedezetét.
A populista intézkedések, az inflációcsökkentést és a családtámogatást összekapcsoló OLaNO-ötletek fedezetére szintén egy magyar gondolatot vennének át most Pozsonyban: megadóztatnák az urali olaj és a Brent közötti árkülönbségből, tehát az olcsó orosz olajimportból származó nyereséget. Ez elsősorban a szlovák nemzeti olajtársaságot, a Slovnaftot érinti, amely a magyar Mol irányítása alatt áll. Ezzel az SaS nem ért egyet, a magas üzemanyagárakat a benzin és dízel adótartalmának csökkentésével oldaná meg inkább, így egyelőre elnapolták a vitát.
A magyar extraprofitadó tehát Pozsonyra is hat, ahol szintén nem csak egy ágazatra koncentrálnának: Matovic azt várná el az SaS-től, hogy támogassa a szerencsejátékadó emelését, és az alkoholra kivetett (jövedéki) adókulcs növelését. Az SaS egyelőre erre sem hajlandó, így kétséges a koalíció sorsa.
A SaS valójában ugyanis kezd kikacsintgatni onnan. Sulikék az utóbbi időben jelentősen növelni tudták a népszerűségüket, a legutóbbi felmérések már a második-harmadik helyen mérik a pártot. Bár az SaS tagadja, hogy a baloldali ellenzék legnépszerűbb tömörülésével, a Hlas-SD-vel (Hang – Szociáldemokrácia) megállapodott volna egy esetleges választás utáni koalícióról. Ugyanakkor tudni kell, hogy az SaS már két kormányt is megbuktatott koalíciós partnerként, így Sulikék szavában senki sem bízik igazán.
Sokak szerint most is csak azért maradnak a koalícióban, hogy megvárják, amíg az magától összeomlik. Érdekes ebből a szempontból a már idézett Jana Bittó Cigániková parlamenti képviselő nyilatkozata, miszerint az SaS, ha van más mód rá, nem állna össze a Hlasszal. Viszont, ha az fenyegetne, hogy a Hlas, a Robert Fico-féle Smer és a Republika (egy olyan párt, amelynek tagjai a fasisztoid LSNS nevű tömörülésből váltak ki), összeállna egy koalícióba, akkor belső szavazást kéne tartani az SaS-nak arról, hogy inkább a Hlasszal együtt kormányozzanak. A képviselőnő szerint egyébként az, amit mostanában Matovic tesz, csak azt segíti elő, hogy Fico visszatérjen a hatalomba.
Nemcsak a családsegítő, inflációellenes csomagról van önmagában szó, hanem megszavaztatásának módjáról. Az OLaNo vezetője ugyanis a szélsőséges nézetei miatt immár jogerősen elítélt és parlamenti mandátumától is megfosztott Marian Kotleba pártjának maradványaiból „szemezget” támogatókat a parlamenti kulcsszavazásokhoz. Ráadásul kiderült, hogy feleslegesen, ugyanis a csomag átment volna a parlamenten a szélsőjobb voksai nélkül is. Matovic viszont nem szégyelli azt, hogy tárgyalt a fasisztákkal. Az SaS igazságügyi minisztere, Mária Kolíková ugyanakkor nem csodálkozna, ha az Alkotmánybíróság a kivételes, illetve gyorsított eljárás miatt megsemmisítené végül a családtámogatási törvényt. Eközben még a jelenleg legnépszerűbb pártot, az ellenzéki Hlas-SD-t irányító Peter Pellegrini volt miniszterelnök is arról beszélt, hogy Matovic és az OLaNO veszélyt jelent a szlovák demokráciára, mivel fasisztákkal fogott össze.
Az SaS-szel folytatott gazdasági viták nem az egyedüliek a koalíción belül. Nincs könnyebb helyzetben Heger kormányfő és Matovic egy másik koalíciós párttal sem. A gyengülőben lévő nacionalista Sme Rodina (Család Vagyunk) elsősorban politikai és szakpolitikai kérdésekben – az ellenzéki vezér, Robert Fico mentelmi joga kapcsán, illetve az egészségügyi reform miatt és a nemzeti parkok szabályozásakor – került szembe az OLaNO-val. A Sme Rodina volt az, amelyik nem szavazta meg a parlamentben az exkormányfő Fico rendőrségnek való kiadását. Bár az OLaNO egyes képviselői sem voltak túl lelkesek ettől, s két olyan politikust, aki nem szavazta meg a javaslatot, a vezető kormánypárt ki is zárt időközben a soraiból.
Végül is a koalíció itt alighanem helyesen döntött a saját politikai túlélése szempontjából. Fico és pártja, a Smer-SD komoly politikai tőkét kezdett kovácsolni egyrészt a kormány rossz válságkezeléséből, másrészt pedig az ellenük folyó állítólagos „boszorkányüldözésből”. Nemcsak a Smer vezérét akarták ugyanis a rendőrség kezére adni a kormánypártiak, hanem a Smer volt belügyminiszterét, Robert Kalinákot előzetesbe is helyezték, mivel neki nem volt mentelmi joga. Kettejük ellen a hatóságok gyanúja egyébként az, hogy bűnszövetkezetet szerveztek.
Ficóból végül nem csináltak mártírt: nem adta ki a parlamenti többség a rendőrségnek, pedig naponta érkeznek hírek Fico, illetve Kalinák környezetének zavaros ügyeiről. Kalinákot egyébként – nem nagy meglepetésre – máris kiengedték az előzetesből.
A Smer-SD az év elején még profitált a mártírszerepből, hirtelen feljöttek a Hlas-SD mögé a második helyre a népszerűségi listákon. Ám amióta kiderült, hogy Ficót mégsem csukják le, kezd olvadni a párt népszerűsége – 14 százalékos támogatottságukkal már csak holtversenyben áll a második-harmadik helyen az SaS-szel együtt. Így aztán a Smernek most új témákat kell keresnie. Az átmenetileg letartóztatott exbelügyminiszter unokaöccse, Erik Kalinák például – aki a Smer alelnöki tisztségét tölti be – előrehozott választásokat követelt a napokban, amiről szerinte népszavazásnak kellene döntenie. Az igazsághoz tartozik, hogy Zuzana Caputová köztársasági elnök – akit Fico nemrég washingtoni érdekeket szolgáló amerikai nőcikének nevezett nemrég –egyszer már az alkotmánybíróság elé terelte az ilyen irányú kezdeményezést, és ott elkaszálták azt.
A Hlas-SD elnöke, a Ficót a kormányfői székben váltó Pellegrini az előrehozott választásokat óvatosabban, alkotmányos eszközökkel szeretné elérni. Heger miniszterelnök eközben őt és Ficót egyszerűen orosz ügynököknek nevezi, ami jól mutatja, hogy Szlovákiában a magyarhoz hasonlóan megosztott az elit, és az Ukrajna elleni orosz háború sem hozta egy platformra a kormány- és ellenzéki pártokat – ellentétben Lengyelországgal. Annyi tény, hogy Fico nyíltan oroszpárti megnyilvánulásokat tett az elmúlt időben – erről a Balkan Insight is írt.
S hogy Fico ezt miként teszi, az nyilvánvaló: Orbán Viktort állítja a szlovákok elé példaképként. Azt mondta a minap, számára „szimpatikus Orbán és Magyarország politikája”, miszerint sem fegyvert, sem katonát nem küldenek Ukrajnának, és azt sem engedik, hogy rajtuk keresztül jusson át fegyver Ukrajnába, miközben jelentős humanitárius segítséget nyújtanak. Fico szerint Szlovákiának is ezt kellene tennie.
Az ellenzék jelenlegi két legnagyobb ereje amúgy egy tőről fakad: Pellegriniék pár évvel ezelőtt váltak ki a Smerből, és alakítottak újabb, Ficóéknál mérsékeltebb hangvételű szociáldemokrata pártot Hlas néven.
