Lelassult Kína népességének növekedése, tavaly mindössze 12 millió gyerek született a már 1,41 milliárd lakosú országban – derült ki a legújabb népszámlálási adatokból.
(2016-ban még 18 millió volt), ami újabb jele a fenyegető demográfiai krízisnek.
A trend várhatóan folytatódik, pedig 1961-gyel kapcsolatban érdemes tudni, hogy akkor azért születtek ilyen kevesen, mert a központi kormányzat erőszakos iparosítási politikája elképesztő éhínséget okozott, három év alatt 20-30 millió ember halhatott meg, és emiatt csappant meg a születések száma is, 11,8 millióra.
Kína gazdasága a szinte kimeríthetetlen munkaerőre, azon belül is jórészt a fiatal munkavállalókra támaszkodik, de a növekedést és a versenyképességet nehéz lesz úgy fenntartani, hogy a munkaerő-állomány folyamatosan csökken, illetve öregszik. Ez komoly kihívás a mára a világ második legnagyobb gazdaságává vált országnak, amely gazdagabb társadalmat és nagyobb globális befolyást akar, például a technológiai ipar fejlesztésével és a fogyasztói kiadásokon alapuló, önfenntartó növekedéssel.
A népszámlálásból az is kiderült, hogy a teljes termékenységi arányszám Kínában 1,3, ami a magyar adatnál (1,49) és a reprodukciós szintnek tartott 2,1-es arányszámnál is alacsonyabb. Sőt, valójában csak öt állam volt 2019-ben a világon, ami ennél alacsonyabb számot produkált: Spanyolország, Ukrajna, Málta, Szingapúr és Dél-Korea.
Kína népessége az elmúlt évtizedben 72 millió fővel nőtt, ami magyar fejjel szinte felfoghatatlan – több mint Franciaország vagy az Egyesült Királyság lakossága –, mégis ez a legalacsonyabb növekedés az 1953-as első népszavazás óta.
Kína egyedülálló demográfiai kihívással néz szembe, ami a legsürgetőbb és legsúlyosabb a világon
– mondta a Pekingi Egyetem alkalmazott közgazdaságtan professzora a New York Timesnak.
Persze nem Kína az egyetlen állam, amely küzd az elöregedő népességgel, így van ezzel a fejlett országok jelentős része, de az ázsiai országban jóval alacsonyabb jövedelemből élnek az emberek. Vagyis Kína már azelőtt elöregszik, hogy meggazdagodott volna.
A háttérben több okot találni, az egyik legjelentősebb, egyben az egyik legismertebb, hogy Peking 1980-ban a népességgyarapodás korlátozásának érdekében bevezette egygyermekes, születéskorlátozó politikáját.
A most ismertetett adatok arra kényszeríthetik a Kommunista Pártot, hogy változtasson családtervezési politikáján, amellyel szemben egyre nagyobb a társadalmi elégedetlenség.
Ugyan a statisztikai hivatal vezetője szerint az alacsony születésszámban a koronavírus-járvány okozta bizonytalanság is közrejátszott (ez világszerte jellemző), de a javuló életszínvonal is ide vezet. Az okok között kiemelik, hogy
- egyre több a képzett nő, ők egyre később házasodnak meg,
- az anyák munkahelyi diszkriminációval szembesülnek, nehezebb elhelyezkedniük.
- A házasságok száma 2014 óta csökkenésnek indult, a válások száma viszont folyamatosan nő 2003 óta.
- Kína nem hajlandó a bevándorlásra támaszkodni a népesség növelése érdekében.
- A fiatalokat visszatartja a gyerekvállalástól annak költsége, sokan nehezen találnak megfelelő lakhatási körülményeket.
- Noha hatalmas ütemben nő a felsőfokú végzettséget szerző kínaiak száma – 1997-ben még csak 3,5 millióan voltak, ma már 218 millióan –, a kékgalléros munkákra alapuló gazdaságban nincs megfelelő számú, a végzettségüknek megfelelő munkahely, ami szintén visszaveti a gyerekvállalási kedvet.
- Az egygyermekes politika három évtizede a társadalmi attitűdöt is megváltoztatta: sok kínai ma már csak egy gyereket szeretne.
Ezért az sem biztos, hogy a helyzet egycsapásra javulna, ha lazítanak a családtervezési szabályokon. 2015-ben már enyhítettek is rajtuk, azóta két gyereket is vállalhatnak a párok, sőt a helyi önkormányzatok három vagy annál több gyereket is engedélyeznek anélkül, hogy a párokat pénzbírsággal vagy munkahelyük elvesztésével sújtanák, megtagadnák tőlük az ellátásokat, esetleg abortuszra kényszerítenének őket – mindezt ugyanis a jelenlegi szabályozás még lehetővé teszi.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy azóta ugyan több egygyermekes pár vállalt második gyermeket, de a születések száma így is csökkent, mert összességében kevesebbeknek született utódja.
Az előrejelzések egy része arra számított, hogy a korlátozások feloldását a demográfiai adatok ismertetésével együtt bejelentik, de ez nem történt meg.
A legújabb, idén közzétett ötéves gazdasági tervben ugyanakkor rögzítették, hogy a születésekkel kapcsolatosan egy megengedőbb politika bevezetését tervezik, ami reményt jelenthet az egyedülálló nőknek és a meleg pároknak, például nagyobb hozzáférést kaphatnak a mesterséges megtermékenyítéshez. Ráadásul ma az egyedülálló anyák többsége ki van zárva az egészségbiztosításból és a szociális ellátórendszerből is.
Ugyanakkor a kínai vezetők nemcsak a bevándorlásra nem akarnak támaszkodni a demográfiai adatok javításához, hanem az ott élő kisebbségekre sem, így különösen a muszlim ujgurokra.
Kína emellett nem tud mit kezdeni érdemben a férfitöbblettel sem. Az egygyermekes politika a családokat arra ösztönözte, hogy a lánygyermekeket vetessék el, öljék meg vagy hagyják el. A születési számokban – noha javult a helyzet – továbbra is nagy a különbség: 111,3 fiú jut száz nőre, de tíz évvel ezelőtt még 118,1 jutott.
Mindeközben öregszik a társadalom, míg a 65 év felettiek 2010-ben a népesség 8,9 százalékát adták, addig a tíz évvel későbbi népszámláláson már a 13,5 százalékát tették ki.
Márpedig korábban a fiatalok adták a kínai gazdaság fő erejét. Bár a hatóságok szerint még így is elegendő (880 millió) munkaképes korú van az országban, a népszámlálás is kimutatta, hogy ebbe, vagyis
Ha folytatódik ez a folyamat, az gátat vethet a gazdasági növekedésnek. Ez főleg egy olyan időszakban lehet gond, amikor Kína próbál a belső fogyasztásra támaszkodni, és amikor az adóbevételek különösen fontosak, mivel a kormánya egyre többet költ a hadseregre és különböző új technológiákra.
Emellett az elöregedés természetesen nagyobb nyomás alá helyezi a kórházakat, illetve az alulfinanszírozott nyugdíj- és szociális ellátórendszert. A kormányzat a nyugdíjkorhatár emelését tervezi, ami a férfiaknál ma 60, a nőknél alapvetően 50 év, amivel szemben viszont komoly ellenérzés várható. Az idősebbeknél azért, mert később mehetnek csak nyugdíjba, miközben nehezebb lesz megtartaniuk az állásukat vagy újat találni egy olyan rendszerben, amelyben a fiatal munkásokat preferálják, a fiatal felnőtteknél azért, mert attól tartanak, hogy megnehezedik számukra az álláskeresés, a gyermeket nevelők pedig azért aggódnak, mert szüleik későbbi nyugdíjazásával nem tudják majd kire bízni gyermekeik felügyeletét.
Mindez nem kínai belügy, a világon számos iparág támaszkodik ma már döntő részben Kínára, így a népességcsökkenés hatása nagyon széleskörű lehet.
