Közelgő választás
Moszkvában szeptember 8-án tartják a városi dumaválasztásokat. A testület 45 tagját öt évre választják, egyéni választókörzetekből. A városi duma kifejezetten fontos és befolyásos szervezet. Legfontosabb jogosítványa a városi költségvetés felügyelete, de jogszabályokat is kezdeményezhet, s fogadhat el. A képviselők hozzáférnek a főváros működésére vonatkozó információkhoz is. A dumában 28 képviselővel jelenleg kényelmes többsége van a „hatalom pártjának”, tehát az Egységes Oroszország Pártnak. A rendszerrel szimpatizáló Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjának négy képviselője van (közülük az egyik Gennagyij Zjuganov pártelnök unokája, az 1988-as születésű Leonyid Andrejevics Zjuganov), illetve a Haza (Rogyina) pártnak is van egy képviselője, további tíz független képviselő pedig „Az Én Moszkvám” nevű ad hoc szövetségbe tömörül. Fontos látni, hogy bár utóbbiak névleg függetlenek, valójában ők sem tekinthetők a hatalom ellenzékének, a legfontosabb kérdésekben ugyanis együttműködnek az Egységes Oroszország Párttal, illetve Szergej Szobjanyin moszkvai polgármesterrel. A mostani dumában két képviselői hely jelenleg betöltetlen.
A parlamenten kívüli ellenzék számos jelöltet szándékozott indítani a moszkvai dumaválasztásokon, köztük olyan ismert szereplőket is, mint az Alekszej Navalnij-féle Korrupcióellenes Alapítvány tagjai, Ljubov Szobol és Ivan Zsdanov, kerületi szintű ellenzéki képviselőket, mint Ilja Jasin vagy Julija Galjamina, ezen túl megméretné magát az ellenzék számos más politikusa és aktivistája.
A jelölteknek három hét alatt kell összegyűjteniük a választópolgárok legalább három százalékának vagy legalább ötezer embernek a támogató aláírását a saját körzetükből. Ha az ajánlóívekre összegyűjtött aláírások több mint tíz százaléka érvénytelen, az kizáró ok. Ez a szabály pedig megnyitja a hatalom számára azt a lehetőséget, hogy akár a legpotensebb ellenzéki jelölt indulását is megakadályozhassa, ha kellő számú érvénytelen aláírás kerül az ajánlóívekre.
A moszkvai választási bizottság épp erre, tehát a nagyszámú érvénytelen aláírásra hivatkozva nem hagyta jóvá a legtöbb, összesen 57 ellenzéki politikus képviselőjelöltté válását, ezt követően törtek ki a tiltakozások. A választási bizottság döntése egységbe kovácsolta az egyébként meglehetősen széttagolt demokratikus ellenzéket, hiszen a korlátozás lényegében mindenkit sújtott. Jelen állás szerint a szeptember 8-i választáson összesen 233 képviselőjelölt indulhat majd, döntő többségük a hatalom pártjához kötődő, bár névleg függetlenül induló jelölt lesz.
Magas a tiltakozási hajlandóság
Az első nagyobb ellenzéki tüntetést július 20-án tartották, ezt követte július 27-én a második. Az első megmozduláson húszezernél több ember vett részt, így az utóbbi években ez volt a legnagyobb, nem országos ügyben zajló tiltakozás Moszkvában. A második tüntetésen már jóval kevesebben, körülbelül 3-4000-en voltak. Noha a tüntetést az ellenzék elvileg egy konkrét cél mentén szervezte – azt kívánják elérni, hogy a választási bizottság engedélyezze az ellenzéki politikus képviselőjelöltté válását is – a tiltakozásoknak kezdettől fogva erős általános rendszerellenes éle is van.
Az események valódi jelentőségét nem a résztvevők létszáma adja, hiszen annak alapján a megmozdulás elhanyagolható volna, lévén csak Moszkvának több mint tízmillió lakosa van. A tüntetés amiatt fontos igazán, mert az orosz társadalom körében igen magas a tiltakozási hajlandóság: a Levada Központ adatai szerint
Ráadásul a tiltakozási hajlandóság 2018 eleje óta folyamatosan magas, lényegében a nyugdíjreform elleni tüntetések óta, egyenes összefüggésben azzal, hogy mostanra alig a lakosság fele gondolja úgy, hogy az országban jó irányba mennek a dolgok. Bár Vlagyimir Putyin elnök támogatottsága továbbra is magas, jelenleg 68%, Dmitrij Medvegyev miniszterelnök tevékenységét a lakosság 64%-a negatívan ítéli meg, és a kormány elutasítottsága is 56%-os. Bár a lakosság tiltakozni kész része természetesen továbbra is csak kisebbségét adja a társadalom egészének, ez az aktív kisebbség a nagyvárosokba koncentrálódik, és különösen Moszkvába.
A hatalom válasza: fokozatos eszkaláció
A hatalom szempontjából ez a koncentrálódás és a kormány kritikusan alacsony népszerűsége azt a kockázatot hordozza magában, hogy a szeptember 8-i moszkvai dumaválasztásokon súlyos vereséget szenvedhet a kormánypárt – az pedig az orosz rendszer sajátosságából adódik, hogy a nem elég nagy győzelem is vereségnek számít. Ez pedig
Ezt megakadályozandó, a hatalom fokozatos, de folyamatos eszkalációval reagál az újabb és újabb megmozdulásokra. A kezdetben orosz mérce szerint igen visszafogott rendőri fellépés 27-án már brutálisabb volt, 1300-nál több résztvevőt tartóztattak le és azóta gyorsított eljárásban szabják ki az ítéleteket is. A kormányzati médiaapparátus pedig egyre súlyosabb bűncselekmények lehetőségét emlegeti a tüntetések nyomán: míg kezdetben csak be nem jelentett demonstráción való részvétellel vádolták az ellenzékieket, mostanra már felvetődött az államrend megdöntésének kísérlete, a külföldi szervezetekkel való összejátszás is.
Navalnij letartóztatása és a rá kiszabott harmincnapos elzárás, majd a börtönben rátörő megmagyarázhatatlan, súlyos, ám gyorsan múló allergiás reakció – melynek kapcsán hamar felröppent a sajtóban a mérgezés lehetősége is – szintén értelmezhető a fokozatos eszkaláció logikai keretében. Noha konkrét bizonyíték nem került elő, ami mérgezésre utalna, a történtek így is erős elrettentő hatást gyakorolhatnak a későbbi demonstrációk résztvevőire.
Az említett rezsimbiztonsági megfontolások miatt egyáltalán nem valószínű, hogy a hatalom visszakozna és lehetővé tenné az ellenzéki politikusok érdemi részvételét a szeptember 8-i választásokon. Hatalomtechnikai szempontból szüksége se nagyon van rá, hiszen a potens ellenzéki jelöltek egy részét már elítélték az elmúlt két demonstráción való részvételért, a többieket pedig folyamatosan nyomás alatt tartják. Valószínűbb tehát, hogy a rendszer az eddigi stratégiát folytatja majd: nem akadályozza ugyan meg az újabb ellenzéki demonstrációt sem, de újabb és újabb tüntetőket vesz őrizetbe és egyre több elrettentő hatású intézkedést hoz annak érdekében, hogy még a választások előtt felőrölje az ellenzék erejét, majd pedig kényelmes győzelmet arasson. Az, hogy a július 27-én már sokkal kevesebb ember tüntetett, mint egy héttel korábban, azt látszik előrevetíteni, hogy hacsak nem történik valami váratlan fordulat, akkor ez a stratégia működni is fog.
Rácz András (Political Capital)
Kiemelt kép: Maxim Zmeyev / AFP
