1991. május 3-án tartották azt az UNESCO égisze alatt megrendezett konferenciát, ahol a résztvevők igyekeztek megoldást találni az afrikai országokat sújtó problémákra. A gazdasági elmaradottság és a demokratizálódás akadozása mellett a sajtószabadság szolgáltatta az egyik legfontosabb témát. Az elfogadott, Namíbia fővárásáról elnevezett Windhoek Nyilatkozat végre garantálta az afrikai országok szabad sajtóhoz való jogát. A nyilatkozat részletesen tárta fel a térség sajtójának problémáit, felsorolta a visszaéléseket, az újságírók elleni erőszakos cselekedeteket, megfélemlítéseket és bebörtönzéseket, egyúttal pedig
független, plurális sajtó kialakulását sürgette az egész világon.
A Windhoek Nyilatkozat hatása rövid időn belül érezhető volt a térség országaiban, a harmadik világbeli országok egy nagyobb csoportja végre a sajtóban is megkezdte a felzárkózást a fejlett államokhoz. Két évvel később, 1993-ban az ENSZ Közgyűlése a sajtószabadság világnapjának nyilvánította május harmadikát.
Azóta a sajtószabadság napját több száz országban ünneplik, az UNESCO pedig minden évben rendezvénnyel emlékezik meg az évfordulóról. Az eseményt minden évben másik országban rendezik meg, és más tematika köré épül. Az idén olyan kérdésekkel foglalkoznak a résztvevők, mint a politikai folyamatok átláthatósága, az igazságszolgáltatási rendszerek függetlensége, illetve az állami intézmények nyilvánossággal szembeni elszámoltatásának problémája.
Átadják a Sajtószabadság világdíját is
Szintén a világnap alkalmából adják át minden évben a Guillermo Cano Isazáról elnevezett Sajtószabadság világdíjat.
Az elismerést és a vele járó 25 ezer dollárt egy hattagú nemzetközi zsűri ítéli oda a győztesnek, a zsűritagok tagjai a média különböző ágazatait reprezentálják, egyúttal az ENSZ hat különböző régióját képviselik.
A díjat olyan sajtómunkásoknak ítélik oda, akiknek az érdemei megkérdőjelezhetetlenek, ha a sajtószabadság védelméről esik szó. A díj története során az országokat tekintve Szíria, Kína és Mexikó számít az éllovasnak, ezen országok újságírói ugyanis már két ízben is méltónak találtattak az elismerésre.
Idén az egyiptomi Mahmoud Abu Zeidnek, ismertebb nevén Shawkannak ítélte oda a díjat zsűri. Shawkan 2013 augusztusa óta ül börtönben. Az elhíresült 2013-as kairói mészárlást örökítette meg a helyszínen, amikor két társával együtt letartóztatták, hogy aztán 2017 elején az ügyész halálbüntetést kérjen rá. A fotós a biztonsági tisztek tüntetőkkel szembeni kegyetlenkedéseit örökítette meg.
Az ügy nemzetközi felháborodást keltett, a közösségi médiában a #FreeShawkan hashtag alatt jelentős online kampány kezdődött az újságíró szabadon bocsájtásának érdekében, és több, sajtószabadságot védelmező szervezet – egyebek mellett a Committee to Protect Journalists és a Rory Peck Trust – is követelte az ítélet megsemmisítését. Az ENSZ koncepciós eljárásnak titulálta mind a letartóztatást, mind a halálbüntetéssel való fenyegetést, ami szembemegy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával.
Maria Ressa, a díjat odaítélő zsűri elnöke úgy fogalmazott:
Azért esett a választás Mahmoud Abu Zeidre, hogy elismeréssel adózzunk a bátorságáért, helytállásáért és a véleménynyilvánítás szabadságáért tett erőfeszítéseiért.
Kapcsolt képünkön: Mahmoud Abu Zeid vagy Shawkan szabadonengedését követelő tüntetők Kairóban. Fotó: Ahmed Ismail / Anadolu Agency / AFP
